Cabaret du Ciel de I’Enfer

Feltöltve: 2015/12/20
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Le Renard mesterművében, az Eleven Cthuluban nagyon személetesen mutatja be az 1920-as évek Párizsát, ahol „néhány vad, mindenre elszánt, a régi művészeti stílusokkal és morállal szakítani kívánó fiatalemberrel” és hátborzongató kalandjukkal ismerkedhetsz meg. A könyvet meggyőződéssel ajánlom mindenkinek, mert ha még kételyeket is kelthet benned a Cthulhu mítosz megközelítésével kapcsolatban, nagyon izgalmas, sodró lendületű, Le Renard nagyon zseniálisan ötvözi a mítoszt és a történelmet.

Ha a könyv elolvasása után esetleg úgy éreznéd, hogy a Róka túlozna, mikor bemutatja a néhol unszimpatikus, a „szürrealista szemlélet” minden elemét kiélvező karaktereket és törzshelyeiket, akkor van itt számodra pár eredeti fénykép az 1920-as Párizsból. A fotók három, akkoriban népszerű szórakozó helyet mutatnak, Cabaret du Ciel de l’Enfer, Le Cabaret des Truands, Cabaret Du Néánt, ahol a díszes társaság merült el az alkohol és a kábítószer bugyraiban.

Nomen est omen, az elfogyasztott ópium után, biztos vagyok benne, hogy jó páran tényleg találkoztak az Ördöggel a Pokol kapujában.

Keress rá a szórakozóhelyek neveire külön-külön, és a Google töménytelen korabeli fotót fog még mutatni. Érdemes!

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...