H. P. Lovecraft – Az Ünnep

Feltöltve: 2015/12/24
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Soha nem szabad megfeledkezni Lovecraft költői oldaláról sem, hisz mint rímfaragó is iszonyat termékeny volt. A mai naphoz kapcsolódóan olvashatod a Festival (Az Önnep) költeményét, amit Vachter Ákos fordított. Ákos könyvében a Rémálomporban, további Lovecraft versek fordításait is olvashatod, és biztos helyről, tudom, hogy van még pár könyv raktáron.

H.P. Lovecraft: Az Ünnep
(Festival)

A föld hótól fehér,
a fagy völgyben rekedt,
és a mélységes éj
ül a dombok felett,
s a csúcsokon fény jelöl szentségtelen
ősi ünnepeket.

Az égben halál,
az éj iszonyteli,
a halotti bál
pedig ünnepeli
az éjt: csak úgy ráng a Yule-kő körül,
ami fehér és penész fedi.

Itt a Föld-nép szelét
meg nem érzik a fák,
hol fagyöngy-kötelék
fojtja ágak bogát,
e földet az ősi Drudia-nép
sötét ereje itatja át.

Rajta, csak tarts velük
légy csak pap, vagy apát,
zengd velük énekük:
mohó vadak dalát,
lássa a fenevad komor jelét
az hitetlen világ!

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...