John Morrison & Harold Burdekin – London Night

Feltöltve: 2016/01/13
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ismét a szerepjátékosoknak szeretnék kicsit kedveskedni. John Morrison és Harold Burdekin a XX. század remek fotográfusai voltak, akik közösen készítették el a London Night albumot a ’30-as évek elején, ami 1934.-ben jelent meg, Brassaï, Paris de nuit (Paris at Night) mintájára.

A fotógráfiáknak azért is van nagy jelentőségük, mert kivételes művészi értékükön túl, egy olyan kor éjszakai fényeit mutatja be, amit már soha nem fog tudni reprodukálni senki. Brassaï az éjszakai életet mutatta be szereplőivel, Morrison és Burdekin pedig kifejezetten az üres utcákat fényképezte szereplők nélkül, tisztán a mértani formák és az árnyékok különleges összhangjára koncentrálva.

Amikor ezek a fényképek, készültek még nem beszéltek légszennyezésről, az éjszakai világítás homályosan pislákoló lámpákból állt, és ami a legfontosabb, még a háború előtti időből származnak.Ha ezeket a képeket megnézed, nem kell azon töprengened, hogy karaktered hogyan is érezhette magát, mikor már az őrület elkezdte szorítani megtépázott elméjét, válla mögött hátra-hátra nézve próbált egérutat nyerni a vérére szomjas kultisták elől.

Természetesen nem az összes fényképet láthatod az albumból.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...