Hét ok Guillermo del Toro filmje ellen

Feltöltve: 2016/01/20
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ajajaj, nagy a baj! Bryce Abood zenész és számos forgatókönyv írója, még 2015 elején a The Robot’s Voice magazinban részletezte, miért is jobb, hogy nem valósult meg Guillermo del Toro filmje, az At the Mountains of Madness novellából.

Azt kell, mondjam, hogy nagy a baj és igaza van.

Abood hét pontban szedi össze, hogy a script többszöri elolvasása után, miért mondja azt, jobb is, hogy a film nem valósult meg ebben a formában. (A script évek óta elérhető a neten, de számomra még tisztázatlan, hogy egy kicsent dologról van szó, vagy del Toro tette közzé. Minden esetre egy „del toro madness script” kereséssel egy perc alatt megtalálod.) Röviden és tömören, del Toro hiába is hangoztatja, hogy mennyire tiszteli Lovecraft munkáit, kedvenc írói közt tartja számon, azért csak sikerült úgy megerőszakolnia a történetet, hogy az eleve idomuljon az amerikai ízléshez, még az előtt, hogy Hollywood elkaszálta volna.

Már az elején, a hajóúton feltűnik Cthulhu, még ha nincs is kimondva, de az utazókat megtámadja egy óriás tengeri szörny, hatalmas csápokkal. Itt ordítottak volna fel a moziban a nézők, hogy „Cthulhu, Cthulhu!”, én pedig itt álltam volna fel és mentem volna ki. Ha nem ennél a jelenetnél, akkor annál már biztos, mikor Dyers kap ez üzenetet, miszerint felesége és gyermeke meghalt szülés közben. Csak nem marad ki a drámai szerelmi szál. Aztán van itt még sóval töltött sörétes puska Shoggoth ellen, a The Thing mintájára átalakuló karakter, aki a haláláért könyörög, érzékeny búcsú a terhes feleségtől és még sorolhatnám. Abood megteszi ezt helyettem, olvasd el, megéri.

A végén még annyit fűznék hozzá, hogy tisztában vagyok azzal, egyetlen Lovecraft novellát sem könnyű megfilmesíteni. Lehetetlen úgy feldolgozni – ha csak nem az unalomig használt narrátor klisét alkalmazzák -, hogy az író, rendező ne nyúljon hozzá az eredeti anyaghoz. De ebben az esetben a fentiek, nem szükségszerű, technikai megoldások voltak, ahol azért tűnik fel új karakter például, hogy a történet folyamatos legyen és „némi” magyarázattal is szolgáljon, hanem sima egyszerű marketing elemek, amik miatt még többen mennek el a moziba, amikkel popularizálják és egyszerűen összekeverik az eredeti novellát. Persze lehet így is, csak akkor ne az legyen a címe, hogy Az Őrület hegyei, hanem Guillermo del Toro Őrülete, H.P. Lovecraft novellájából.

Ugye ismerős a helyzet:

 

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....