Arcadia Workshop – Geist

Feltöltve: 2016/04/17
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Sokkal nehezebb rövidfilmet készíteni, mint gondolná az ember, hisz néha csak pár percbe kell besűríteni a cselekményt és a hangulatot, ami meghatározza az élményt. Aki ezzel próbálkozik, annak valóban fel kell kötnie a nadrágot, és most tekintsünk el attól, hogy valaki azért készít rövidfilmet, mert korlátozottak a technikai feltételek.

A magyar Arcadia Workshop felkötötte azt a bizonyos nadrágot és bizony jól meg is húzták a nadrágszíjat, mert azon túl, hogy fenn maradt a nadrág, a költségvetés is minimális, ha egyáltalán lehet annak nevezni. Nem a cselekmény teszi a filmet véleményem szerint kiemelkedővé a többi alkotás közül, nem is az, hogy megjelenik benne egy Necronomicon (szinte mellékesnek is mondható), hanem az ötletes technikai megvalósítás, még ha néha látszik is, hogy barkásmegoldással érték el a készítők a végeredményt. Ami pedig megkoronázza a filmet, és ami miatt mindenképpen javaslom, hogy nézd meg, az a hangulata. Ebben természetesen nagy szerepe van a zenének és a hangoknak is, amihez ugyan csak nem kellett költségvetést kalkulálni, mivel Creative Commons forrásból származnak.

Engem ez a közel 4 perc egyből megfogott és habozás nélkül raktam azok közé linkek közé, ahol az inspiráló anyagokat tartom. A film a tökéletes példa arra, hogy igen is lehet jót létrehozni, lehetséges pár percben meghatározó érzéseket közölni, ha a koncepció jól át van gondolva, és ahogy a filmből is láthatod, nem kell hozzá semmi, csak kreativitás.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...