„The most important ever attempted of humans, Dr. Willet– more important than you can ever imagine, and therefore, I fear, beyond your understanding. As a matter of fact, we don’t fully understand ourselves. We obey. That is all. We obey.”
Komikus, hogy ráerőltették a filmre, hogy ez is egy Poe feldolgozás, ami ebben az esetben csak annyit jelentett, hogy a The Haunted Palace / A Kísértetes palota c. versnek az első és utolsó versszakának keretébe helyezték a filmet, ráadásul a produkció elején Poe nevét el is írják, Allent csinálnak belőle. Legalább Lovecraft nevét is feltüntették, miközben a bevezető képsorokban egy pók szövi hálóját, hogy elkaphasson egy pillangót.
Szép-szép, gondolom a pók Curwen, a pillangó pedig Ward. Na mindegy, haladjunk tovább a XIII. századba, ahol is Arkham városkája megelégeli, hogy Joseph Curwen (Vincent Price gonosz alakításában) a helyi boszorkányúr fiatal lányokat hipnotizál be ódon, gótikus kastélyába, hogy aztán azok sértetlenül távozzanak onnét. No, ez azért persze nem teljesen van így, hiszen később kiderül, hogy ott egy pincelakó rémség párzik velük, hogy meg tudják teremteni az ősi istenek, és emberek szuper faját. Túlzás lenne azt mondani, hogy különösebb sikerrel, mert az utódok szimpla mutáns torzszülöttek, szemüreg vagy száj nélkül, esetleg nagy orral(!). A falusiak kirángatják Curwen otthonából, fához kötözik és élve elégetik. Mi? Sehol az ünnepi mérleg, hogy megnézzék annyit nyom-e mint egy kacsa? Amatőr bagázs. Mielőtt Curwen elégne, ahhoz még van ereje (lassan kapja meg a tűz) hogy elátkozza a várost, a lincselő tömeg vezetőit. Curwen nőjét megkímélik, Hester Tillinghast-t (Cathie Merchant dekoltált, de jellegtelen alakításában) mert azt hiszik a férfi bűbáj alatt tartja.
110 röpke év eltelik, és megérkezik Charles Dexter Ward (Vincent Price nyájas alakításában) nejével Anne-el (Debra Paget). Arkham nem örül nekik, mert Ward igen csak hasonlít arra a fickóra, akinek a kastélyát megörökölte. A falusiak próbálják őket elzavarni, de Dr. Willett (Frank Maxwell) megnyugtatja a párocskát, hogy ezek csak babonás népek, majd ő megmutatja az utat. Szép volt Dr. Willett, szép volt. Wardék megérkeznek a pókhálóban, és kígyóban gazdag kastélyba, aminek a gondnoka Simon Orne (Lon Chaney Jr.). Hát, nem elég hogy az eredeti történethez képest a nagy hatalmú és titokzatos Simon O. így le lett fokozva, de még a munkáját is eléggé szarul végzi. Mondom: pókhálók, és egy kígyó a házban. Ő még jobban jár mint Hutchinson, ő szinte csak téblábol a filmben. A kastélyban nem csak ők várják Wardékat, hanem egy festmény is, Curwen portréja a kandalló felett. A pompás műalkotás hamar megigézi Wardot, hiszen mintha tükörbe nézne, olyan a hasonlóság. Addig-addig bámulja, míg Curwen szelleme, aki ezidáig a képben lakott (bár ez így nincs kimondva) át nem veszi felette az irányítást. Nem sikerül neki eleinte tartósan, csak egy-egy pillanatra. Eredetileg csak egy napot terveztek maradni, de Ward/Curwen halogatja a hazautat. Dr. Willett elmeséli Curwen történetét, hogy állítólag volt neki egy példánya a Nekronomikonból, és az Ősi Isteneket szolgálta. Azt is megemlíti, hogy szerinte miért van ennyi bizarr torszülött a faluban. Ő szerinte nincs kapcsolat köztük és Curwen között, babonaság az egész, úgy véli, hogy egyszerűen csak rosszul sikerült emberekről van szó. Később már neki sem lesz jobb ötlete, mint félig-meddig beismerje Curwen tevékenységének eredményét. Nem sokkal ezután kiderül, hogy felbolygattak egy sírt, és elloptak egy koporsót a temetőből, Hester Tillinghast-ét. Éjszakánként Curwen és társai próbálják őt feltámasztani, de nem sok sikerrel. Mivel egyre jobban irányítása alá vonta Charlest, most már bátran indul útnak, érje még egy kis sikerélmény, és elkezdi elintézni azoknak a férfiaknak a leszármazottait, akik őt anno megégették, ugyanis fájt neki, de nagyon. Meg is öl két embert a listájáról.
Curwenre rájön a kangörcsi szükséglet, és úgy gondolja megpróbálja becserkészni Anne-t, akinek nem jön be a furcsán viselkedő, pökhendi és modortalanul udvarló Ward, ezért jól megkarmolja, és Curwen felhagy a próbálkozással. (Egyébként a wikipedia gátlástalanul azt állítja, hogy sikerült neki.) Curwen továbbra sem bír magával, ezért felajzva próbálja megidézni a volt nőjét, ezúttal sikerrel. Úgy néz ki túl sok vér volt az agyában, és ez gátolta a rituálét. Nem tudom, nem értek a fekete mágiához. Anne magához hívatja a jó Doktor Willettet, mert szerinte Ward furcsán viselkedik, de végül Ward győzi meg a dokit, hogy a neje gajdult meg, és vigye el Bostonba. Willett el is indul a nővel, de útközben lincsre kész tömeggel találkoznak, mert megtalálják Curwen egyik áldozatát. Na, nekik több sem kell, kapát kaszát és fáklyát ragadnak, hogy megkezdjék a boszorkány égetési praktikát, ami 110 éve is milyen jól bejött. Mivel Willették lovashintóval vannak, hamarabb vissza érnek a kastélyba, ahol eszükbe jut, milyen váratlan mód jelent meg Ward miközben ők beszélgettek, és elkezdenek titkos átjáró után kutatni, amit a kandalló mellett meg is lelnek. Lejutva megtalálják Curwen titkos barlangját, ahol a fiatal lányokat pároztatta a mélybe zárt szörnyeteggel, és a Nekronomikon egy brutál jó bőrkötéses, aranyozott címkézetü példányát! Zsír! Mielőtt rájöhetnének minek is jöttek ide egyáltalán, megjelenik Curwen és kompániája. Anne-t leláncolják, hogy a szörnyeteg kedvét lelhesse benne, Willettet pedig lefogják. Amikor felemelik a rémség felett a rácsot, végre megjelenik az “OTTASZÖRNY“, ahogy a RetroShockon mondanák, egy merev, zöld, négykarú bábú, ami leginkább a Fekete Lagúna Szörnyére emlékeztet. Nem mozog, nem csinál semmit, csak néz fel, és felette a levegő hullámzik. Ennyi. Időközben megérkezik a tömeg, és elkezdik felgyújtani az épületet, és a festmény is lángra kap, ezáltal Curwen elveszti az erejét Ward fölött. Curwen bandája lelép, Ward pedig megmenti a kedvesét, a szerintem 110 év alatt éhen döglött valami elől, mert szerintem se nem Simon, sem pedig Hutchinson nem etette. Ja, hogy az eredeti kisregényben sem kellett etetni a kreatúrákat? Bocsi, elfelejtettem mennyire részlet hű film is ez. Végül mindenki megmenekül, csak Ward jegyzi meg egy csöppet gyanúsan, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, csak a gonosz kacajt hiányoltam a háttérből.
Igazából nem rossz film ez, csak hát olyan brutálisan átírták az eredeti történetet, hogy igazából csak 1-2 elemet hagytak benne, a neveket, és azt hogy Curwen szerepet cserél Warddal. Viszont Arkhamba helyezték, megemlítik a Necronomicont, Cthulhut, Yog-Sothotot, illetve ez a fajkeveredős dolog is eléggé emlékeztet az Árnyék Innsmouth felett történetére. Persze szép a kastély, szépek a ruhák, szépek az emberek, Vincent Price is pazar, és alapvetően egy pörgős, szórakoztató film, jó pár horrorisztikus résszel. Szerintem ha az eredeti történethez jobban ragaszkodtak volna, és Poe nevét eltüntetik, SOKKAL hamarabb fedezték volna fel Lovecraft munkásságát, és születhetett volna egy sor hasonló film, mint a Roger Corman féle Poe feldolgozások, amik igazi klasszikusok. Persze ez a film is népszerű lett, hiszen egy klassz kis moziról beszélünk, de sajnos itt is csak arról beszélhetünk, hogy mi lehetett volna, ahelyett hogy mi lett végül.
Vidra Gyula
