The Resurrected (1991)

Feltöltve: 2016/05/15
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

“I think you’ve found a way to live forever. But it’s… messy.”

A “The Resurrected”, avagy magyar filmforgalmazásban “A Feltámasztott” nem is olyan rossz film, ahhoz képest milyen nehezen jelent meg, bár ennek köze lehetett ahhoz is, hogy a gyártó cége, a Scotti Brothers Pictures akkor csődölt be. A korabeli halott feltámasztós (Hellraiser), boszorkányos (Warlock) divatba teljesen beleillett, és semmivel sem volt rosszabb társainál, de szegény még az utólagos kultikus státuszt sem érdemelte ki, ami nem véletlen, mert tényleg nem sok dolgot tudott felmutatni, amitől igazán kiemelkedő lehetett volna, pedig potenciál volt benne.

A film hasonlóan kezdődik, mint az eredeti történet. Charles Dexter Ward elmegyógyintézeti szobáját üresen találják, és csak valami furcsa port, és egy nyitott ablakot találnak ott. Na, meg egy ápolónak a véres hulláját… Úgy fest, a beteg megszökött. Az olvasott, műértő néző, már sejtheti hogy mi játszódhatott le itt, de azért a folyamatok ide fajulásának történetét a film főszereplője, a jó Doktor Willett helyett John March, magánnyomozó meséli el, akit John Terry személyesít meg. Nehezen tudok dönteni kedveljem-e, vagy inkább unjam-e mert nem valami karizmatikus, érdekes karakter, viszont a jelenetek közötti átvezető-visszaemlékező monológjai hangulatosak, amiket egy magnóra mond fel, ahogy elbeszéli a várossal, és a nyomozással kapcsolatos tapasztalatait. Ahogy Provence történelmének bűzéről, illetve annak a környezetével kapcsolatos ellenérzéseiről beszél, eléggé lovecrafti, tetszetős. Mint a legtöbb detektív történet, ez is egy nővel kezdődik a memoárban, aki az irodába belibbent, és megkérte segítsen neki, miben sántikál a férje. Bizony, Mr. Wardról van szó, aki korábban megörökölt egy házikót Pawtuxet-ben, és egy ládát mindenféle kacattal.

A nő visszaemlékezésében, a kis bungalóban felfedeztek egy festményt, amin a férje őse található, aki döbbenetes hasonlított rá. A fickó megszállottja lett a képnek, elkezdett kísérleteket folytatni, és összeköltözött egy félszemű chillei fickóval, és egy Dr. S nevezetű úriemberrel. Miután March meghallgatja a sztorit, felülkerekedik, és meglátogatja Wardot, akit egyébként Christopher Sarandon játszik el, pazar módon. Hangja hátborzongató, és jó szövegeket is írtak neki, az ő megjelenései fénypontjai a filmnek. Sokat persze nem tud meg March, viszont éjszaka rettenetes rémálmok gyötrik, amiket meg is mutatnak nekünk. Hannyat nem estem tőlük, maradjunk annyiban, a szemműtétes jelenet pedig felesleges és hatásvadász volt. Reggel March egy vödör verítékben úszik, és lankadatlanul folytatja a munkáját. Közben társa, Lonnie Peck (Robert Romanus) sem tétlenkedik, és kideríti hogy rengeteg nyers húst, illetve furcsa ládákat visznek Wardnak rendszeresen, utóbbiban varázslók maradványait. Ezt betudják egy hülye hobbinak. Az éjszakai zajongások miatt Ward egyik szomszédja feljelentést tesz, de mivel nem találnak semmi furcsát Wardnál, a rendőrök nem foglalkoznak vele. Csóri szomszéd pórul is jár, amiért nem tud a saját dolgával törődni, és aludni éjszaka. Mrs Ward (Jane Sibbett) lakásában továbbra is ott a megörökölt láda, immár az örökölt kacatok nélkül, és March felfedezi, eldugtak a belsejében egy titkos naplót. Ha teszem azt ez egy álombéli sugallat lett volna, abban kutakodjon, nem lett volna rossz, így inkább csak egy eredményesen végződő vandálkodásnak fest.

Újra jön egy történet a történetben, ezúttal Ezra Ward (Charles Kristian) szemszögéből, a XIII. századból, és kiderül hogy Charlesnak nem is ő volt a sok-ük-apja, hanem egy Joseph Curwen nevezetű boszorkányos férfi, aki sötét praktikákat folytatott, és a patakjából, szörnyű dolgokat halásztak ki. Itt most egy pillanatra meg kell állnom, megjegyezni, mit is találtak ott. Ügye a kisregényben lévő szörnyeket félbefejeznetek, és más egyéb módon írtak le, nos, itt tökéletesen bemutatják milyen is lehet egy ilyen lény. Egy felpüffedt torzó, fél karral, és fél arccal, amiben a szemgolyók mozognak, illetve a testében az egyéb részek, és valami SZENZÁCIÓSAN csinálták meg ebben a filmbe, én csak pislogtam hogy milyen részletességgel, és élethűen készítették el ezt a borzalmat, és milyen jól vették filmre, ahogyan az egyik percben még az esőben ázó férfiak döbbenten imádkoznak felette, később pedig a tűzben hang nélkül üvölt. Egy életre belém égett a kép. Hőseink abban maradnak, hogy a legjobb az lesz, ha Wardot elmegyógyintézetbe zárják, aki közben elkezdett egyre régiesebben beszélni, és a fogai furcsa módon szénné rohadtak. A chillei csókát is letartóztatják, Dr S. Pedig furcsa módon eltűnik. Az elmegyógyintézetben kiderül, hogy Ward rákapott a nyers húsra, és hormonháztartása, illetve anyagcseréje abnormális tüneteket mutat, mondhatnám azt is hogy renyhe.

Miután megtisztítják a bungalót furcsa lakóitól, felfedezik, hogy van benne egy titkos lejárat, a ház alá. March, Mrs Ward és Loonie elindulnak felfedezni a helyet, egy vacak zseblámpával, amit még dobálnak is, egy pár gyufával, és egy csak félig töltött revolverral. Ja, és el ne felejtsem, rengeteg robbanószerrel. A mélyben egy titokzatos könyvtárat és laboratóriumot találnak, és megtudják Curwen rátalált az örök élet titkára, és hogy képes a holtakat feltámasztani. Ehhez a trió kellékeket is talál, így nem röstek kipróbálni a higanyszerű varázsformulát, egy ott lévő hús darabbal, ami elkezd növekedni, és torz, de felismerhető formákká alakulni. Ez is jól néz ki, nagyon jól. Tovább haladva, egy katakomba szerű részen lezárt kutak vannak, amikben hasonló förtelmek laknak, amiből az egyiknek sikerült kimászni, és elkezdődik a sötétben egy izgalmas bújócska, aminek a vesztese Loonie lesz, Mrs. Ward pedig elájul. A szörny amit találnak, nyugodtan mondhatjuk a film nagy “produkciójának” bár eléggé torz, és olyan mintha a “The Thing” c. filmből bukkant volna elő, ami mindig jó ajánló levél, valahogy nem működik. Hülyén totyog az egész vörös színű jelenés, nehéz komolyan venni, főleg ha már az ember jó pár horroron túl van, és a filmben korábban olyan briliáns módon mutatták ezeket a torz kreálmányokat. Loonie halálát szerencsére nem mutatják, a fantáziánkra bízzák hogyan végzett vele szörnyeteg, gondolom úgy, ahogyan Dr. Willett zseblámpával a könyvben. March kijut, a helyet felrobbantja, elindul az elmegyógyintézetbe, egy csomaggal, amit a Curwen házban talált. A végső leszámolás dialógusa messze nem olyan elmés, és izgalmas mint az eredeti kisregényben, de azért rossznak nem mondanám. Curwen felfedi az összes titkát, hogyan támasztotta őt fel Charles Dexter Ward, és vette át a helyét, és azt is, micsoda erő lakozik benne. Kényszerzubbonyát olyan könnyedén tépi le magáról mint Alice Cooper a koncertjein, és úgy kapja le az egyik ápoló fejét mintha… hát, mintha semmi sem tartaná. De tényleg, valami döbbenetesen béna jelenet. Itt nagyon rosszul vágták a filmet, az ápoló megölése után igen nagy a felfordulás, aminek az eredetéből semmit sem látunk. March felkészülten jött, ugyanis a házból elhozta Charles csontjait (Curwen szépen letisztogatta őket), és a rezurrektáló varázshiganyból is, és a csontok életre kelnek. A stop motion animáció nem tökéletes, de annyira váratlan volt ez fordulat nekem, hogy nem is foglalkoztam ezzel, és bevallom örültem, hogy szerencsétlen tévútra vetődött és megvezetett Charles Dexter Ward végre bosszút állhat gonosz ősén. A befejezés kellemes, Mrs Ward és March nem jönnek össze, és nem kapunk gagyi horror lezárást sem, hogy Curwen életben maradt volna.

Felemásak az érzéseim, de a szívem nagyon engedékeny ezzel a filmmel kapcsolatban. A történetnek megmaradt a (csont)váza, és rengeteg motívumot benne hagytak, amik az eredeti sztoriban is benne voltak, viszont a Mítosz elemeit kiszedték. Nincs Necronomicon, sem pedig Yog-Sothot, viszont az effektek gyönyörűek, és szerintem remekül játszanak a fényekkel is. A film elején a véres elmegyógyintézeti szobában sötétség honol, és csak sejtjük mit láthatunk, aztán felkapcsolják a lámpát, és látjuk micsoda mészárszék volt ott. És így eljutunk oda, hogy helyenként mennyire véres… Kevés gore van a filmben, gyilkosság is alig, de azoknak az eredményei szerintem feleslegesen tocsogósak. Meglepő hogy Loony halálát nem mutatták, bár el tudom képzelni, hogy felvették, de inkább kivágták. March egy jelenetben egy öreg benzinkutassal beszélget, hogy merre találja a Ward vityillót, az meg elkezdi ecsetelni milyen sok a döglött kutya, és hogyan csavarodnak fel a kocsik kerekeire. Hát igen, a bájos vidéki közvetlenség. Alapvetően ez engem nem zavar, de ehhez a történethez, felesleges. Írtak volna inkább egy izgalmasabb, személyiséggel rendelkező főhőst, azzal mindenki jobban járt volna, és az a kevés ember, akik látták ezt a kilencvenes években, jobban emlékezne erre a filmre is, mert hiába jók az effektek, azok nem tudták a hátukon elvinni a filmet. Kár érte, nagyon nagy kár.

Vidra Gyula

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...