A Black Mountain Side 2013-ban készült, kanadai, független, kisköltségvetésű pszicho-horror film. A Fantasia International Film Festival-on mutatkozott be első alkalommal az IMDB szerint, de már 2013-ban látható volt a portlandi H.P. Lovecraft Film Festival-on később pedig több Egyesült Államokbéli fesztiválon is szerepelt, de eljutott Spanyolországba, és Németországba is, és nem kerülte el a későbbi Lovecraft témájú rendezvényeket sem. Nem ez az első rendezése a Calgary születésű Nick Szostakiwskyjnak, aki már 13 éves kora óta ír forgatókönyveket, és több mint 150 filmben volt stábtag, mint hangmérnök, operatőr, illetve mint művészeti munkatárs. Korábban készített egy Kankered című kocka-komédiát, illetve egy rövid horrort, a Dead to Rites-ot, ami szintén nem hanyagolta a humort. Szerencsére a Black Mountain Side egy érett, összeszedett alkotás, ami nem szorul rá a hülyéskedésre, és egy komolyabb filmet készített Nick Szostakiwsky, aki nem csak rendezte, de írta is. Az alkotás homázs a Carpenter féle The Thing-nek (A Dolog) és a Kubrick által rendezett The Shining-nak (Ragyogás), és bár nem biztos, hogy tudatosan, de szellemi követője lett Lovecraft munkásságának is. Nem véletlenül fedezték fel ezt a filmet, és nem véletlenül foglalkozunk most vele mi is.
Eléggé megosztó alkotás lett, és a nagyközönség még nem is igazán fedezte fel magának, DVD-n még csak most, 2016-ban jelent meg. A kritikusoknak bejött ez az egzisztencialista horror, míg az „átlag” nézőnek nem feltétlenül fogja elnyerni a tetszését az önmagát misztifikáló történet, és az sem kizárt, hogy mind a két oldalnak igaza lesz a film megítélését illetően, majd az utókor dönt. A kritikusok nem csak szóval, de díjjakkal is jutalmazták a Black Mountain Side-ot, a Blood in the Snow Canadian Film (2014) a legjobb operatőri munkáért, a 2013-as portlandi H.P. Lovecraft Film Festival pedig a legjobb forgatókönyvért, de 2015-ben ugyanaz a rendezvény oda adta neki, a legjobb film kategóriában is. 2016-ban a San Pedroi H.P. Lovecraft Film Festival megint műsorra tűzte, a fesztiválról mi is beszámoltunk. A Leo Award, csak jelölést adott, a legjobb hang, és operatőri munkáért, de a Black Fly, és a Violent zsebelte be őket.
A történetről pár szóban: Egy maroknyi kutató Kanada havas északi vadonjában felfedez egy több ezer éves régészeti leletet, de mielőtt teljesen kiáshatnák, az őslakos munkások elmenekülnek, a rádió kapcsolat a külvilággal megszűnik, és a tudósok magukra maradnak. Egy idő után elkezdenek furcsa, különös dolgokat érzékelni éjszaka, mintha valaki szólongatná őket a sötét erdőből, és egy furcsa betegség is felüti a fejét. Vajon a különös rituálékat ábrázoló lelet hordozott magában valamit, ami elszabadult, vagy csak az elszigeteltség, és az örök sötétség okozta őrület hatalmasodik el rajtuk?
A film szereplői nem túl meglepően, totál ismeretlen arcok, többnyire rövid filmekben, illetve sorozatokban statisztáltak, mellékszerepeltek, vannak, akiknek ez az első nagy játékfilmjük, de panaszra rájuk sincs ok.
Írta és rendezte: Nick Szostakiwskyj
Szereplők:
Shane Twerdun: Jensen
Michael Dickson: Piers Olsen professzor
Carl Toftfelt: Francis Månro
Marc Anthony Williams: Robert Michael Giles
Andrew Moxham: Dr. Richard Andervs
Timothy Lyle: Drew McNaughton
Steve Bradley: Steven Wells
Nathaniel Gordon: A Hang
Bryce McLaughlin: Ramis
Kelvin Bonneau: Navaron
Cameron Tremblay: Kilences állomás rádióhangja
A két film részletes bemutatója, ma délután fog megjelenni a The Black Aether-en.
Vidra Gyula
