Black Mountain Side (2013)

Feltöltve: 2016/05/29
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Kicsit becsapós a poszter, és a trailer is, az ember egy látványosabb, hózivatarosabb filmet várna, de tudjuk be ezt egy olcsó marketing fogásnak, ami miatt az csak csalódni fog, aki valami ilyesmit keresne. Férfiak a hóban küzdenek az elemekkel és a rájuk leső rettenettel, ami az is lehet, mindvégig köztük volt. Ez Lovecraftra fordítva röviden: tudósok felfedezik mennyire jelentéktelenek. Jó pár filmmel találkozhattunk aminek az alapszinopszisa erről szól (The Thing, Zero Kelvin, 30 Days of Night, Blood Glacier), és ez az alkotás nem is próbál úgy tenni mintha eredeti lenne, sőt, szépen fejet hajt az első jelenetekkel a The Thingnek, amikor egy helikopter érkezik a kutató állomásra (bár nem kutyát üldöz), és a főszereplő éppen egy számítógéppel játszik (bár nem önti le viszkivel). A rendező, Nick Szostakiwskyj nem csak Carpenternek írta szerelmes levélnek a filmet, de Kubricknek is. Az első snittekben a hegyeken pásztázó kamera, és az őrület első jeleiként felfogható monoton tettek elvégzése is visszavezethető a The Shiningra, de mielőtt még inkább belemennénk az összehasonlításokba, foglalkozzunk inkább a Black Mountain Side-al, vigyázat spoilerek, és hóbuckák jönnek, ennek a kis költségvetésű, független filmnek a leírásában.

A történet színhelye a havas kanadai vadon, Cordillera északi tajgája, aminek lakossága kevesebb mint 100 főt számlál. Egy nap mindössze öt órán keresztül van fény, és éjszaka mínusz 50 fok is lehet, a legközelebbi lakott település, egy rezervátum pedig 160 kilométerre van. Egy maroknyi kutató azon fáradozik, hogy megtudják miféle régészeti leletet találtak a földben, ugyanis nem tudni pontosan mekkora, mert nagy része még a föld alá van temetve, több mint 20.000 éves, és a mezo-amerikai kultúra jeleit hordozza magán, ami azért is különös, mert a legközelebbi ilyesféle civilizáció nyomait körülbelül hat ezer kilométerre jegyzik. Ezért is érkezik a csapathoz új ember, Peter Olsen (Michael Dickson), aki úgy néz ki mint egy nagyra nőtt Peter Dinklage, segítsen megfejteni mi is lehet ez.

Érkezése után nem sokkal, furcsaságok kezdenek el történni, a csapat kabala macskáját megölik a helyi Inuit őslakos munkások, és az oltárszerű lelethez helyezik, és egy nappal később el is tűnnek. A rádió bár működik, képtelen kommunikálni a bázisukkal, ami az étel, cigaretta és pia utánpótlást biztosítaná, ja, és mondjuk tudna küldeni egy helikoptert is. Arra rájönnek, az ősi lelet környékén található edényekből, és az oltárszerűnek kinéző, a földből kikukucskáló részben található mintákból, hogy feltehetőleg a sikeres vadászathoz, rituálékat végeztek itt valamikor. A szereplők kezdenek furcsa dolgokat észlelni, egy félelmetes hang hívogatja őket, menjenek ki az erdőbe és próbálja őket meggyőzni, hogy lássanak. Kiderül a hang egy szarvastestű, két lábon járó istenséghez tartozik. Egy bizarr kórság is felüti a fejét, ami egyre hajmeresztőbb dolgokat produkál: paranoia, öncsonkító hajlamok, és a testen belül apró polipok lepik el a belsőszerveket, míg az egész szervezetet át nem alakítják önmagukká. Még a kezdeti külső tünet, a vérhányás hangzik a legkevésbé rémesen… A csapat szépen lassan önmaga ellen fordul, miközben próbálnak rájönni, mi is történik velük, akár csak a nézők, akiknek kb. annyi darabja van meg a filmes kirakóshoz, amennyit a rendező a látottakon keresztül adni akar.

A film nagyjából a felétől kezd átcsapni horrorba, de addig is eléggé érdekfeszítő, kellő mértékben adagolja a misztikus háttér információkat, mint egy jó Call of Cthulhu szerepjáték.

Bármennyire is valós, vagy nem valós amit tapasztalnak a szereplők, elkezdenek őrülten viselkedni, és teljesen adekváttá válik a film vége, amivel jó pár néző az IMDB szerint nem nagyon tudott mit kezdeni, sőt, befejezetlennek találták, ami marhaság. Szép, kerek egész, megváltás, avagy megnyugvás mentes a Black Mountain Side vége.

Nem csoda ha nehezen találja meg a film a közönségét, hiszen horror filmhez túl művészi, vontatott, de művész filmhez pedig kifejezetten ponyvás, explicit. Azt hiszem így jutunk el a lovecrafti jelzőhöz… A szerencsés nézők, akik képesek értékelni, azok pedig agyalhatnak mit is láttak! Vajon a munkások átkozták meg az ott dolgozókat? Egy ősi baktérium olvadt fel, ami az agyukat is megfertőzte? Egy gonosz, bajkeverő, manipulatív isten hangolta egymás ellen a szerencsétlen tudósokat? Véletlenül megidéztek egy szarvas szellemet, egy préda állat földön túli mivoltát és bosszút áll, a vadászat oltárán? Mindenkinek az őrülete teljesen saját, nincs közös, kollektív tapasztalatuk. Egyszerre minden megtörténik, és egyszerre semmi sem. Talán tényleg, egyszerűen a bezártságtól, a napfény hiányától, és a babonás, természetfelettiben hívő munkások okozta riadalom rájuk is átszállt, és megkattantak. Élmény ezeken gondolkodni, semmire sincs konkrét válasz. Miért teszi azt, amit tesz a szarvas-isten? Miért kellene megmagyaráznia tetteit egy megmagyarázhatatlan világban? Az, hogy azért nincsenek válaszok, mert a rendező-írónak az volt-e a célja, hogy egy egzisztencialista mozit hozzon össze, amiben egy két lábon járó szarvas-isten gondolatai a legerősebb kapaszkodók, mert talán ő tudja mi történik velük, de sajnos ő sem akar segíteni, csak a szereplők saját létezésének értelmetlenségével szembesíti őket, vagy pedig egyszerűen, a rendező egymásra hányt egy csomó ötletet, amivel inkább nem kezdett lustán semmit.

Mert bizony, ez is egy opció, hogy ez csak egy öncélú, hatásvadász marhaság. Számomra nem az a legnagyobb gond, hogy nehéz a filmet behatárolni, és kétségeket hagy bennem, hanem az, hogy semmit nem mutat meg, amit pedig igen, az nem ad semmi információt. Valamikor ez pluszt tud adni, rejtélyes lesz és izgalmas, itt pedig… számomra nem működik, de unalmassággal még sem vádolnám. Egy alacsony költségvetésű filmről beszélünk, ahol megértem, ha anyagi okok miatt nem mutatnak sokat: nem látjuk például a munkásokat, csak egy darabot. Van egy helikopter, de azt jó sokáig mutatják is, gondolom ha már kibérelték, hadd mutassák hosszan. Beszélnek mindenféle ősi civilizáció rítusait bemutató mintázatokról, de SEMMIT nem mutatnak belőlük. Van egy jelenet, ahol egy cserépedényt fog az archeológus, magyarázza mit lát rajta, vadász-rítusokat, furcsa jelképeket, de nem mutatnak belőle semmit. Beszélnek róla, de semmi. Laptopon dolgoznak, de nem látjuk mit is. Jegyzetelnek, de nem látjuk a papírokat hogyan. Persze erre is rálehet húzni, hogy tudatos volt, ez is egy módja bemutatni azt, ennyire kiismerhetetlen ennek a filmnek a valósága, viszont azt bemutatja, hogyan vágódik le az egyik fickó karja, amibe valami bizarrság mászott, egy szintén levágott kéz csonkja, szétlőtt emberi fej, még a megnyúzott döglött macska is látható. A rejtély láthatatlan, a véres valóság pedig szuper közel. Viszont, ha már a vizualitásnál tartunk, meg kell jegyezni a meseszép operatőri munkát, a felvételek gyönyörűek, a díszletek is jók. Vannak nagyon szép, hosszú, működőképes snittek, de van 1-2 felesleges, időhúzó is. Minek azt nézni fél percig hogy, valaki leül dohányozni a verandára? Viszont amit külön meg kell ejtenem, amikor az egyik szereplő frusztrációjában fát vág, és minden suhintásnál üvölt, miközben egy másik szereplő sétáját, haladását követi a kamera, és halljuk a háttérben a kiáltásait a másiknak, ritmustalanul, mindig máskor. Ha üvölt még mindig a fa vágása miatt csinálja? Amikor elcsendesedik… miért is csendesedett el? Remek rész. A szereplőket szinte mindig premier plánban látjuk, ami egy idő után unalmassá válik, akkor is, ha azt az érzést akarja a rendező kelteni, hogy te magad is kukkolod őket, mint a szarvas-isten, vagy pedig az az üzenet:

Ott vagy velük, és a te életed is ilyen. Értelmetlen. Fáj már az egzisztenciális válság? Nem fázol?

És bizony nem fázok, mert hiába az a fene nagy állandó éjszaka, és hideg, nem érezni. Állítólag eléggé jó idő volt a forgatáson, amiatt féltek elolvad a hó, és nem is látszik a színészeken vacognának. Na mondjuk, azért megpróbálhatták volna. Pár szó a színészekről: Férfiak, szakállas férfiak mindenütt, akik állandóan bagóznak, piálnak, kártyáznak, vagy egy jelenetben könyvet olvasnak, megcsillogtassák a nézőnek irodalmár hajlamaikat is (bár lehet csak egy műszaki könyv volt), de ettől még nem „macsó” film, a férfiasságot mutatja, de a néző egyáltalán nem érzi (visszatérő probléma a filmnél?). A hajak tökéletesen belőve, szakállak szépen nyírva, a borosta is pont az a borosta, ahogy a stílusista elképzeli. Bár a szándékot érzem, hiába tudós arcok, nem érzem őket hitelesnek annak ellenére, hogy a színészek jók, és nagyon természetesen játsszák el, az amúgy túlírtsággal nem vádolható figuráikat. Kevés a karakter, de legalább azt egészen jól hozzák. Lehet nem hangzik következetesnek, de annak ellenére semmit nem nyújtanak, azt jól csinálják. Ja, hogy megint visszatértünk oda hogy nem kell hogy karakterük legyen, hiszen az egész történet csak egy „példázat” a világ kiismerhetetlenségére? Na és arra mi a magyarázat, hogy az egyik szereplőnek holtában mozog a felső teste? Nem levegőt vesz, hanem ott bujkál az alien mi? …vagy az élet és halál között nincs különbség? Baki volt és kész, és attól tartok a legtöbb problémám a filmmel művészetileg nem megmagyarázhatóak, hanem egyszerűen rossz döntések, hibák. Szigorú vagyok, tán túlságosan is, de cserébe lelkes is.

Konkluzió

Nehéz mit kezdenem a filmmel, mert nagyon szeretném szeretni, sőt képes is vagyok rá, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy igazából az egész csak egy ügyes blöff. Alapvetően jól van megcsinálva, lehet rajta gondolkodni, a lovecrafti vonal nagyon erős, bár lett volna még helye bontakozni. Vannak nagyon jó jelenetek, igazán atmoszferikus, hangulatos film, jó ránézni, és nem is lóg ki a lóláb a költségvetésnél, nincsenek gagyi trükkök (pedig azért van 1-2 trükk) nincs jump scare, és a hatásvadászattal is ügyesen bánik, tartalmas, elgondolkodtató az egész. Ez már egy vállalható irányvonal, ajánlható film, de úgy vélem vannak gyermekbetegségei, amiket remélem a rendező ki fog nőni, és az esetleges költségvetési problémákat nem öncélúsággal akarja majd orvosolni, hanem stílussal, és kreativitással, mert így sajnos azaz IMDB-s öt pont jogos lesz neki, és nem csak erre a filmre, de a későbbi tevékenységére is. Persze nem egy nagy rendező kezdte béna rövidfilmekkel, öncélú kísérleti alkotásokkal, meglátjuk mi lesz, még lehet ebből a filmből weird, vagy pedig fagy-thrilleri hivatkozási pont.

A szarvas-isten megjelenéséről sem tudom eldönteni vér ciki vagy izgalmas-e, hiszen mit foglalkozna ő vele, hogy mi ijesztőnek, vagy pedig „menő” külsejűnek látjuk-e. Olyan mint a Donnie Darko nyúljelmezes figurája (hasonló a beszéde is), létezése csak így relativizálható, fogható fel. Ha több lenne halálra rémülnél, ha kevesebb, nem fognád fel.

Vidra Gyula

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...