Stephen E. Fabian

Feltöltve: 2016/06/14
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Stephen Emil Fabian 1930-ban született és először elektromérnökként dolgozott, de az 1960-as években elkezdett különböző fanzine illusztrációkat készíteni, és végül 1973-tól professzionális grafikusként tartják számon. A legszebb az egészben, hogy ez a folyamat önképzés része volt, autodidakta módon tanult. Legtöbb munkáját az Amazing Stories, Fantastic és a Galaxy Science Fiction részére készítette, jellegzetes stílusát magyar kiadásokból is ismerheted.

Természetesen számos Lovecrafti kiadványban is közreműködött, legismertebb talán a The Occult Lovecraft, az 1975-ben kiadott 40 oldalas magazin, amiből összesen 999 darab készült, még ma is beszerezhető nem is olyan drágán, bár egy dedikált példánynak azért már elkérik az árát. A másik fontos fanzine a Crypt of Cthulhu, ami az Esoteric Order of Dagon amatőr kiadói egyesület alatt jelent meg, majd később Robert M. Price adta ki hivatalosan 1981-től, Fabian honlapján számos borító, illusztráció elérhető.

Külön kiemelném a hivatalos honlapot – ami annak ellenére, hogy az iszonyat mennyiségű tartalmat ömlesztve közli, és a legkisebb mértékben sincs kategorizálva -, mert hihetetlen részletes, szinte minden galériában szereplő alkotás mellé van egy leírása, a gondolatokról, technikáról, keletkezésről.

Stephen Fabiant kétszer jelölték a Hugo Award for Best Fan Artist, és hétszer a Hugo Award for Best Professional Artist díjra, 2006-ban World Fantasy Award for Life Achievement életműdíjat kapott, persze ez koránt sem a teljes lista jelöléseiről, az 44 tételből áll.  A 86 éves művész még ma is él, és honlapjáról töménytelen mennyiségű alkotást rendelhetsz tőle – most fogsz röhögni –, potom 10(!) dolláros áron!

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...