From Beyond – szubjektív elemzés

Feltöltve: 2016/06/19
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

„Már önmagában az hiba volt, hogy Crawford Tillinghast tanulmányozni kezdte a tudományt és a filozófiát.”

Crawford Tillinghast a From Beyond történetben olyan kísérletbe fog, aminek végeredményeként, láthatóvá válik elektromos szerkezete segítségével az a dimenzió, amit a mostanra már elfeledett, ismeretlen és elkorcsosult érzékszervünk tud csak észlelni. Az őrült tudós – bár kimondva nincs, önkéntelenül is erre asszociálunk -, olyan gépet épít, ami működésre ösztönzi ezt az érzékszervünket és ezáltal betekintést nyerünk a teremtés mélyére.

A tobozmirigy, „az érzékszervek érzékszerve”.

Azt gondolhatnánk, hogy azért esett Lovecraft választása erre a szervre, mert a tobozmirigy szerepe az emberi test működésében még a mai napig nem teljesen tisztázott, 1920-ban pedig ez még inkább így volt. Ez talán feltételezheti azt, hogy miért játszik központi szerepet az a mirigy a történetben, ami testünknek egy ismeretlenül működő régiója. Természetesen nem az én feladatom megoldást találni a kérdésre, miért is esett a glandula pinealis-ra a választás, ám ha megvizsgáljuk a tobozmirigy működési elvét és megítélését a kultúrában, vallásban, érdekes összefüggésekre találhatunk.

Tudomány oldaláról megközelítve, ahogy említettem mirigy szerepe még napjainkban sem teljesen feltérképezett, az azonban tisztázott tény, hogy „a tobozmirigy aktivitása napi cirkadián ritmust mutat, amelyet a fény befolyásol”. A Lovecraft történetében az ultraibolya az a fény – Johann Wilhelm Ritter fedezte fel, aki elektrokémiával foglalkozott -, amit mi emberek nem láthatunk, ám egyes állatok képesek az észlelésére. A tobozmirigy titokzatos funkcióját összekötve az ultraibolya fénnyel, egyből egy olyan „eszközt” kap, ami tökéletes egy kozmikus horror egyik legfőbb elemének. Az is nagyon fontos tény, hogy a tobozmirigy sok kultúrában és vallásban a harmadik szem szerepét tölti be, nevezik Hórusz szemének, vagy a lélek székhelyének is. Ismét előkerül maga a látás, olyan dolgok észlelése a harmadik szemmel, amiket hagyományos szerveinkkel nem láthatunk.

Ehhez passzol tökéletesen S.T. Joshi gondolata Lovecraftről és a kozmikus horrorról:

„A kozmikus horror maga után vonja a hagyományos természetfölöttiség és a science fiction fúzióját, mivel az ilyen történeteknek a legaktuálisabb tudományon kell alapulnia, és kénytelenek spekulálni a fejlődés elképzelhető irányaival, mint az időutazás vagy az űrutazás.”

A fenti kijelentésével S.T. Joshi tökéletesen megfogalmazza mire is alapozta H.P. Lovecraft a kozmikus horrort és ezzel együtt természetesen a From Beyond fikciót is. A kor (1920) modern tudományát ötvözi a természetfelettivel, ám ezt olyan módon teszi, hogy nem is gondolnád az összefüggéseket. Bármelyik irányból is közelíted meg a történetet – tudomány vagy természetfeletti – mind két esetben kielégítő válaszra lelsz. A történet azonban nem azt közvetíti, hogy a számunkra láthatatlan ám még is létező, minket körülvevő entitások célja, elpusztítani vagy akár rabszolgasorba dönteni az emberiséget. Ez egy túlságosan egyszerű és Lovecrafthez nem méltó megoldás lenne, sokkal nagyobb filozófia tartalommal rendelkezik a mű.

Hol kezdődik a világegyetem, hol ér véget és ebben a téridő szövetségben mi az emberiség szerepe, mert arról lemondhatunk, hogy uralkodó fajként tekintsünk magunkra.

Maga a tudat vagy éppen a tudatlanság a filozófiai őskérdés; a szerveinkkel nem érzékelhető térben és időben is létezik egy valóság, ami folyamatosan körbevesz minket, ami már velünk volt a teremtés idején is, ami eonokkal megelőzte az emberiséget. Csupán az emberi faj – és tudat – egyfajta elkorcsosulása miatt vált számunkra láthatatlanná ez a dimenzió, de erre a modern tudomány és annak folyamatos fejlődése megoldással fog szolgálni. Vagy a természetfeletti.

Tomasics József

Illusztráció: Leading Light Design

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...