Mindig öröm, ha egy újabb magyar alkotót ismerhetünk meg, aki Lovecraft munkássága előtt tiszteleg, ezúttal a Nameless City van soron, ami Renner Péter 2009-ben alakult egyszemélyes ambient/chill projektje. Lovecraft művei által ihletett elektromos zenéket készít, ami gyorsan leesik az embernek, ha a lemezek boritóit megnézi, vagy a dalok címeit. A dark címke is rásüthető lenne a Nameless City-re, de én sokkal felemelőbb élménynek találtam ezeket a zenéket, mint hogy egyszerűen csak sötétnek érezzem őket. Renner Péter zenei ihletforrásai a Kraftwerk, Depeche Mode, Front 242, Front Line Assembly és a Delerium. A Nameless City projekt az Industrial Wave Studioból nőtte ki magát, ami azóta már feloszlott. A idáig három lemez készült, és több válogatás CD-n is helyett kaptak Renner Péter munkái. Renner Bandcamp, oldalán pedig ingyenesen meghallgathatóak hipnotikus, hívogató szerzeményei. Az ambient és chill műfajhoz méltóan kikapcsolják, elmélyíti az ember gondolatait a zene. Hol keleties dallamok, hol pedig űrbéli, éteri hangulatok váltják egymást, de nem csak elszállós, lazulós zenék vannak, mert máshol pedig ipari elemekkel, keményebb dob ritmusokkal egészülnek ki a dalok, a Stampede vége kifejezetten felspanolja az embert. Nekem helyenként eszembe jutott John Carpenter filmzenéi, illetve Spencer Nilsen new ages dallamai is.
A jó öreg Polaris hívja fel magára a figyelmet, szívdobbanásnyi erejű, de a galaxis mélyéből érkező dobbanásokkal, hogy aztán egy gunyorosan játékos szintetizátorhangzással „zavarja” össze az embert. Remek lemezindító dal.
Szegény öreg Erich Zann hiába pihenne meg, művészetét sajnos már csak a világon túli borzalmak hallgathatják. Ez a dal is ilyen, egyre zaklatottabb, nehezebben követhető dallamú. Jó féle káosz jellemzi a dalt.
Ennek a dalnak az egyik különlegessége, hogy a Music For The Rising Sun válogatás második részére is felkerült, aminek a teljes bevétele a 2011-es Japán cunami áldozatok megsegítésére ment.
A Leng című dal után, amiben női vokál is felcsendült, érkezik a Civilized ami az At The Mountains Of Madness egyik legidegenebb, legbizarrabb tétele, amiben hiába vannak emberi hangok, megnyugvást nem adnak, hiába emellé még simogató háttérdallamok.
Renner Péter dalait élvezzétek ti is, ha fogékonyak vagytok az ilyesféle zenére, és hamarosan érkezik egy interjú is Péterrel.
Vidra Gyula
