Dagon, 1917

Feltöltve: 2016/07/03
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft egyik talán legismertebb műve a Dagon, 1917 júliusában készült el. A történet először a Vagrant magazinban jelent meg 1919 novemberében, majd újra megjelent a Weird Tales magazin 1923 októberi és 1936 januári számában. A történet W. Paul Cook ösztönzésére születet, aki miután elolvasta Lovecraft fiatalkori írásait, javasolta neki, hogy folytassa a fikciós írást.

A történetben a név nélkül szereplő narrátor, öngyilkosságra készül, mert nem tudja feldolgozni azt, amit látott, mikor megszökött német fogva tartóitól a Csendes-óceánon, és a vízből ismeretlenből előbukkanó szigeten kötött ki. Miután az őrület szélére sodródva megmenekül a szigetről, pénze elfogy, nem tudja tovább fizetni morfiummámorát, ezért írja búcsúlevelét, ami egyben a történet is.

Bár a történetet Lovecraft egyik álma inspirálta, de ismét történelmi alapokhoz nyúlt, az ősi filiszteusok legendáira utal, mikor a főszereplő meglátogat egy entomológust és felteszi neki kérdéseit a Halistenről. Természetesen választ nem kapunk. William Fulwiler kritikus kiemeli, hogy a Dagon-t Irvin S. Cobb Fishhead története inspirálhatta, ami egy furcsa halszerű emberről szól. Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjében külön meg is említi Cobb művét:

“Még tovább viszi a kísértethistóriák hazai hagyományát a tehetséges és sokrétű humorista, Irvin S. Cobb, kinek mind korábbi, mind jelenlegi munkái közt találni néhány remekbe szabott rémtörténetet. A Halfejű, e korai gyöngyszem vészes hatásossággal mutatja be egy hibrid idióta és egy magányos tóban élő furcsa hal között fennálló természetellenes atyafiságot, és a megtorlást, amivel a vízi lény végül bosszút áll kétlábú rokonának gyilkosán.” – Galamb Zoltán fordítása

Fulwiler arra is kitér, hogy Lovecraft ugyan csak meríthetett Edgar Rice Burroughs: At the Earth’s Core novellájából, amiben egy ősi, ember előtti faj egy nap felemelkedik, és leigázza az emberiséget.

A Dagon-t nem mindig sorolják a Cthulhu-mítoszhoz, van aki szerint attól elkülönül, ám még is az első olyan történet, ami felvezeti a Cthulhu-mítoszt. Számos hasonlóságot lehet felfedezni, ha összehasonlítjuk a Dagon-t és a The Call of Cthulhu-t. Mind a két történetben a Csendes-ócánon egy olyan, addig és azután sem ismert szárazföld darab emelkedik ki a vízből, aminek az oka egy földrengés lehetett. Mind a két helyszín az emberiség előtti korból származhat, amit eonokkal ezelőtt temetett maga alá az óceán. Ugyan csak szembetűnő egyezés, hogy a történet szereplői olyan tengerészek, akik a Csendes-óceán ismeretlen területére kerültek és miután megtörténik a felfedezés, az istenség felfedi magát, a végleges őrület vár szereplőkre, akik egy-egy levélben próbálnak megszabadulni a gondolataikat fogva tartó emlékektől. S. T. Joshi és David E. Schultz akik együtt kutatják Lovecraft örökségét úgy vélik, a The Call of Cthulhu valójában a Dagon „felújított változata”.

A Dagon magyarul először az 1999-es Dagon árnyai kötetben jelent meg Szántai Zsolt fordításában, ezt követte a 2001-es Árnyak a kapu előtt gyűjtemény a Lazi Könyvkiadótól, a fordítást Tóth Máté készítette, majd a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. kötetében jelent meg 2005-ben és 2012-ben ismét Szántai Zsolt fordításában.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...