Ambient ajánló misztérium jeligéjére

Feltöltve: 2016/07/05
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Musica Cthulhiana

A Musica Cthulhiana két titokzatos német zeneszerző projektje, akik Lovecraft történetei által ihletve készítenek szerepjátékokhoz zenét. Önmagukat dark-ambient, doom-jazz, és elektromos horror stílusokba sorolják. Minimális melódiákkal és furcsa zajokkal dolgoznak, de kifejezetten fogyasztható zenéket írnak. Idáig négy CD-t és pár kislemezt adtak ki, több daluk a honlapjukról ingyenesen letölthető, illetve a Bandcamp oldalukról, de természetesen a YouTube is tartalmazza jó pár felvételüket. Nem csak játékhoz, de inspirációhoz is ajánlom őket.

Az alábbi dal nem csak a „Megnevezhetetlent” idézi fel, de még a Twin Peaks sejtelmes világát is.

 

 

The Seal of R’Lyeh

Nem kevésbé izgalmas a szintén titokzatos, de legalább önmagát elnevező Kezaiah Meysonak a projektje, aki egy obskúrusabb, szintetikus black metálos szemszögből készíti a dalokat. Az előadó neve ismerős lehet, nevét Keziah Masonről mintázta, aki a „The Dreams in the Witch House” antagonistája volt. Igen „változatosak” a dalok, hol emelkedettebb, hol minimalistább, de az egészre jellemző valamiféle nyolcvanas évekbeli horror zenei hangulat. Miközben az ember hallgatja, és behunyja a szemét, tényleg egy rég elhagyott templomban, vagy egy földalatti kultusz közepén találja magát. Izoláció, egyedüllét, borzongás, horror. Ha csak pár szóban kellene jellemeznem a görögországi „dungeon ambientet”. A The Seal of R’Lyeh limitált CD-n illetve kazettán is árulja szerzeményeit, amiket H.P. Lovecraftnak és a többi „Yog-Sothohi” írónak ajánl. Nem ajánlom randi zenének, de ha tetszik a kiszemeltnek, már tudhatod, hogy ő az Igazi.

Talán az egyik legnyomasztóbb és legdisszonánsabb dal, amiben hiába akadnak dallamok is, azok is hidegrázósak.

 

 

Vidra Gyula

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...