Picture in the House filmcsokor

Feltöltve: 2016/07/24
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ezúttal nem egy konkrét filmet hoztam, inkább beleástam magam a Youtube bugyraiba, hogy felszínre hozzak pár gyöngyöt, vagy éppen kavicsot, ahogyan az ízlésünk érezni fogja az eredmények alapján. A múlthéten már bemutatásra és elemezésre került a Kép a házban című rémtörténetet, és most az interneten fellelhető rövid filmes feldolgozásait szeretném bemutatni nektek, és nem csak a kigyűjtés kedvéért, hanem mert ezeket látva talán valamelyikőtök ihletet kap, kamerát ragad, és sikerül valami hasonlót, vagy talán jobbat készíteni. Ha azt nézzük nem nehéz a recept: két ember, egy öreg ház, pár ijesztő kép, egy kis kreativitás és készen is vagyunk. Sőt, van ahol még ezek sincsenek, még is tudjuk miről van szó.

Az első Sean Quillen vizsgafilmje, amit a Nashville Filmes intézetnek készített 2012-ben. A modern környezetben a szótlan főhős a vihar elől bemenekül egy nyájas úr házába, ami kifejezetten otthonos, bár az összképen sokat rontanak a bizarr bekeretezett metszetek és rajzok. A vendéglátó erőteljes déli akcentussal beszél, ami a „jenkivel” nem egyezik, de így érezhető a kiejtésének régiessége, mássága. Egy kis humort csempésztek bele, amivel nekem gondom nincsen, de a befejezés akciódúsabb lett, gondolom a lassú események ellensúlyozásképpen, és hogy dinamikusabb legyen a vége. Jó ránézni erre a kisfilmre, de túl sok benne a változtatás.

Ez már közelebb jár az eredeti történethez, amit 2009-ben a 304 Productions független filmes csapat atyja készített, Gary Lobstein, és Christopher James Jordan. A 304 Productions azóta több kosztümös, szuperhősös rövidfilmet és sorozatot készített, nem lenne rossz visszatérnének ehhez a lovecrafti vonalhoz, mert azóta igen sokat fejlődtek. Ez a film fekete fehér, „korabeli” hangulatú, bár eléggé ügyetlenül bánik ezzel a látvánnyal, semmit sem tesz hozzá, és néha kifejezetten homályos a kép, de cserébe a történet lényegesebb részei megmaradtak, és a díszletek is egészen jók, főleg a könyvek, jegyzetek. Maga a ház annyira nem lepukkant, mint inkább rendetlen de kívülről nézve kizárt, hogy bemennék. A vénembert bevallom nehezemre esett egy másodpercig is komolyan venni, de még így is az egyik legeredetibb figura lesz ezen a lsitán. 2009-ben egyébként szerepelt az H. P. Lovecraft filmfesztiválon is.

A harmadik bemutatni kívánt film, a 2015-ös Lovecraft filmfesztivál és CthuhuCon-on debütált, Josh Deane (http://www.imdb.com/name/nm6055101/) rendezésében. Ez is fekete-fehér, de itt tudatosan, szépen használja az eszközt, hatásvadászattól mentesen. Ez a film tökéletes példa arra, ha találsz egy lepukkant házat, az már félsiker, és itt is bizony nagyon hangulatos a színhely, talán egy picit túl üres, minimalista a berendezés, de azért ott van a szeren. Ami viszont sokat ront az összképen, az a bizonyos címszereplős kép, a házban, ugyanis nem egy régi metszetet, vagy más hitelesnek tűnő illusztrációt alkalmaztak, hanem külön készítettek hozzá, és sajnos eléggé gyermetegen néz ki. A szereplők jók, főleg a háznak lecsúszott Mikulás külsejű gazdája, aki jól hozza a szerepet, és a körmei is hátborzongatóak, amikor ráközelítenek. A befejezés nem rossz, de sajnos teljesen katarzis mentes, súlytalan.

Ez a leghosszabb, és leghűtlenebb feldolgozás, de csak emiatt rossznak semmiképpen nem mondanám Gant Haverstick filmjét, amit a 2003-as Lovecraft filmfesztiválon is vetítették. A látvány és a hangzás eléggé nyers, de maga a dramaturgia rendben van, és az újra gondolt történet is tetszetős. Egy tolvajnak el kell lopnia pár Pickman festményt, de lábon lőve, sérülten, eltéved egy erdőben menekülés közben, ahol egy vietnami veteránnal találkozik, aki a gondjaiba veszi az erdeilakjában. Kapunk egy történetet is a történeten belül, a könyv megszerzésével kapcsolatban, ami bevallom engem heves irigykedésre késztetett, hogy nekem nem jutott ilyesmi eszembe, a júliusi Micro Aether tematikájával kapcsolatban, szerintem eléggé jó novella ötlet, már csak ezért is érdemes előkotorni ezeket az alkotásokat, hogy az ember inspirálódjon. A befejezés bár megint más, az utolsó képsorok eléggé ötletesek lettek, és visszakacsint kifordítva egy csöppet Pickman vonalra is.

A leghosszabb után jöhet a legrövidebb, egy diákmunka ami 2016-ban készült, ami minden rövidsége, egyszerűsége, és minimalizmusa ellenére hatásos, bár a plafonról csöpögő vért ügyesebben is megoldhatta volna a rendezőpalánta, Camaron Gowesky.

Az alábbi filmet a Magic Smoke Media (http://www.magicsmokemedia.com/) készítette. A film első percei megtévesztőek a kép montázzsal, olyan mint egy szimpla felolvasás, de ez csak a bevezető. Maga az alkotás nem rossz, de sajnos itt is házilag oldották meg a rajzot. A főszereplő ahogy belép a házba, fekete-fehérré változik a kép, és a környezet CGI lesz, ami nem túl szép, de cserébe eléggé nyomasztó és klausztrofób. A befejezés inkább megmosolyogtató mint hatásos, úgy néz ki, mindenki fel akarja találni a spanyol viaszt a véggel kapcsolatban… Kár azért az utolsó képkockáért, és a rajzért, jobb is lehetne nélkülük.

A végére hagytam egy igazi kuriózumot, a H.P. Lovecraft’s Dunwich Horror and Other Stories-t 2007-ből, ami egy japán, statikus gyurma-báb film, a nagynevű Toei Animationtól. A figurák nem mozognak, minimális mozgás látható csak, elsőre eléggé szokatlan lehet, de érdemes belenézni annak is, aki nagyon idegenkedik ettől a filmes műfajtól. A Dunwich Horror, a Festival, és a Picture in the house került ilyen feldolgozásra, egy antológia filmen belül. Hátborzongató figurák, tájak és belső terek jellemzik az alkotást, amit szerencsére angol felirattal is meglehet tekinteni az alábbi linken, ez sem egy első randis film az biztos, még japán szakosoknak sem.


[画ニメ] H.P.Lovecraft’s Dunwich Horror and Other… by eus347

Vidra

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...