Ezúttal nem egy konkrét filmet hoztam, inkább beleástam magam a Youtube bugyraiba, hogy felszínre hozzak pár gyöngyöt, vagy éppen kavicsot, ahogyan az ízlésünk érezni fogja az eredmények alapján. A múlthéten már bemutatásra és elemezésre került a Kép a házban című rémtörténetet, és most az interneten fellelhető rövid filmes feldolgozásait szeretném bemutatni nektek, és nem csak a kigyűjtés kedvéért, hanem mert ezeket látva talán valamelyikőtök ihletet kap, kamerát ragad, és sikerül valami hasonlót, vagy talán jobbat készíteni. Ha azt nézzük nem nehéz a recept: két ember, egy öreg ház, pár ijesztő kép, egy kis kreativitás és készen is vagyunk. Sőt, van ahol még ezek sincsenek, még is tudjuk miről van szó.
Az első Sean Quillen vizsgafilmje, amit a Nashville Filmes intézetnek készített 2012-ben. A modern környezetben a szótlan főhős a vihar elől bemenekül egy nyájas úr házába, ami kifejezetten otthonos, bár az összképen sokat rontanak a bizarr bekeretezett metszetek és rajzok. A vendéglátó erőteljes déli akcentussal beszél, ami a „jenkivel” nem egyezik, de így érezhető a kiejtésének régiessége, mássága. Egy kis humort csempésztek bele, amivel nekem gondom nincsen, de a befejezés akciódúsabb lett, gondolom a lassú események ellensúlyozásképpen, és hogy dinamikusabb legyen a vége. Jó ránézni erre a kisfilmre, de túl sok benne a változtatás.
Ez már közelebb jár az eredeti történethez, amit 2009-ben a 304 Productions független filmes csapat atyja készített, Gary Lobstein, és Christopher James Jordan. A 304 Productions azóta több kosztümös, szuperhősös rövidfilmet és sorozatot készített, nem lenne rossz visszatérnének ehhez a lovecrafti vonalhoz, mert azóta igen sokat fejlődtek. Ez a film fekete fehér, „korabeli” hangulatú, bár eléggé ügyetlenül bánik ezzel a látvánnyal, semmit sem tesz hozzá, és néha kifejezetten homályos a kép, de cserébe a történet lényegesebb részei megmaradtak, és a díszletek is egészen jók, főleg a könyvek, jegyzetek. Maga a ház annyira nem lepukkant, mint inkább rendetlen de kívülről nézve kizárt, hogy bemennék. A vénembert bevallom nehezemre esett egy másodpercig is komolyan venni, de még így is az egyik legeredetibb figura lesz ezen a lsitán. 2009-ben egyébként szerepelt az H. P. Lovecraft filmfesztiválon is.
A harmadik bemutatni kívánt film, a 2015-ös Lovecraft filmfesztivál és CthuhuCon-on debütált, Josh Deane (http://www.imdb.com/name/nm6055101/) rendezésében. Ez is fekete-fehér, de itt tudatosan, szépen használja az eszközt, hatásvadászattól mentesen. Ez a film tökéletes példa arra, ha találsz egy lepukkant házat, az már félsiker, és itt is bizony nagyon hangulatos a színhely, talán egy picit túl üres, minimalista a berendezés, de azért ott van a szeren. Ami viszont sokat ront az összképen, az a bizonyos címszereplős kép, a házban, ugyanis nem egy régi metszetet, vagy más hitelesnek tűnő illusztrációt alkalmaztak, hanem külön készítettek hozzá, és sajnos eléggé gyermetegen néz ki. A szereplők jók, főleg a háznak lecsúszott Mikulás külsejű gazdája, aki jól hozza a szerepet, és a körmei is hátborzongatóak, amikor ráközelítenek. A befejezés nem rossz, de sajnos teljesen katarzis mentes, súlytalan.
Ez a leghosszabb, és leghűtlenebb feldolgozás, de csak emiatt rossznak semmiképpen nem mondanám Gant Haverstick filmjét, amit a 2003-as Lovecraft filmfesztiválon is vetítették. A látvány és a hangzás eléggé nyers, de maga a dramaturgia rendben van, és az újra gondolt történet is tetszetős. Egy tolvajnak el kell lopnia pár Pickman festményt, de lábon lőve, sérülten, eltéved egy erdőben menekülés közben, ahol egy vietnami veteránnal találkozik, aki a gondjaiba veszi az erdeilakjában. Kapunk egy történetet is a történeten belül, a könyv megszerzésével kapcsolatban, ami bevallom engem heves irigykedésre késztetett, hogy nekem nem jutott ilyesmi eszembe, a júliusi Micro Aether tematikájával kapcsolatban, szerintem eléggé jó novella ötlet, már csak ezért is érdemes előkotorni ezeket az alkotásokat, hogy az ember inspirálódjon. A befejezés bár megint más, az utolsó képsorok eléggé ötletesek lettek, és visszakacsint kifordítva egy csöppet Pickman vonalra is.
A leghosszabb után jöhet a legrövidebb, egy diákmunka ami 2016-ban készült, ami minden rövidsége, egyszerűsége, és minimalizmusa ellenére hatásos, bár a plafonról csöpögő vért ügyesebben is megoldhatta volna a rendezőpalánta, Camaron Gowesky.
Az alábbi filmet a Magic Smoke Media (http://www.magicsmokemedia.com/) készítette. A film első percei megtévesztőek a kép montázzsal, olyan mint egy szimpla felolvasás, de ez csak a bevezető. Maga az alkotás nem rossz, de sajnos itt is házilag oldották meg a rajzot. A főszereplő ahogy belép a házba, fekete-fehérré változik a kép, és a környezet CGI lesz, ami nem túl szép, de cserébe eléggé nyomasztó és klausztrofób. A befejezés inkább megmosolyogtató mint hatásos, úgy néz ki, mindenki fel akarja találni a spanyol viaszt a véggel kapcsolatban… Kár azért az utolsó képkockáért, és a rajzért, jobb is lehetne nélkülük.
A végére hagytam egy igazi kuriózumot, a H.P. Lovecraft’s Dunwich Horror and Other Stories-t 2007-ből, ami egy japán, statikus gyurma-báb film, a nagynevű Toei Animationtól. A figurák nem mozognak, minimális mozgás látható csak, elsőre eléggé szokatlan lehet, de érdemes belenézni annak is, aki nagyon idegenkedik ettől a filmes műfajtól. A Dunwich Horror, a Festival, és a Picture in the house került ilyen feldolgozásra, egy antológia filmen belül. Hátborzongató figurák, tájak és belső terek jellemzik az alkotást, amit szerencsére angol felirattal is meglehet tekinteni az alábbi linken, ez sem egy első randis film az biztos, még japán szakosoknak sem.
[画ニメ] H.P.Lovecraft’s Dunwich Horror and Other… by eus347
Vidra
