Micro Aether 2016/Augusztus

Feltöltve: 2016/08/07
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Számomra különösen fontos az augusztusi hónap H. P. Lovecraft életrajzában, nem csak azért mert augusztus 20án született, hanem a hónaphoz köthető megjelenések, vagy a hónapban elkészült történetek szinte mind a kedvenceim közé tartoznak. Ezek közül is kimelkednek azok a fikcióka, amiket New Yorkban írt, és amikben kifejezte véleményét a nagyvárosról, kinyilatkoztatta elvágyódását vissza, Prodivence-be. Horror at Red Hook és a He a Micro Ather augusztusi témája, ez a két történet határozza meg gondolataidat, ötleteidet (ami természetesen továbbra sem kötelező).

  • Horror at Red Hook
  • He

Szokás szerint javaslom, hogy olvasd el mind a két történetet, hogy ihletet tudj meríteni, inspirálódj. A koncepció lényege – ilyen történetet kell írnod – hogy valamelyik elem, név, esemény, istenség, időpont, utazás, helyszín jelenjen meg a történetedben, legyen az bármilyen kicsi kapcsolódási pont is. Természetesen, ha nem csupán egy icipici kapocsról, hanem erős kötelékről van szó, annak az olvasók is örülni fognak.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes és sokrétű anyagok fognak érkezni, hisz mindenki máshogy látja adott témakört. Ahogy már többször mondtam, hatalmas kreatív potenciállal rendelkező nemzet vagyunk, használjuk ki.

Jó munkát és jó szórakozást kívánok az alkotáshoz.

Tomasics József

 

Információ

Technikai okok miatt, a júliusi Micro Ather, 2016 augusztus 8, 18:00 órától lesz letölthető!

Ha elkészültél az írással, ne habozz elküldeni az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Augusztus.

Leadási határidő: Augusztus 27.

Terjedelem: Maximum 1000 szó.

Témakör: Horror at Red Hook, He

Itt minden technikai információt megtalálsz, kérlek figyelmesen olvasd végig, mert vannak kizáró tényezők is.

Kiemelten felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy semmilyen rasszista, politikai, vagy vallási témájú írás nem fog megjelenni az ebook-ban, bármit is képviselt vagy vallott Lovecraft, vagy a hónap témáját adó két novella.

 

Egy kis segítség

Mivel a Micro Aether frissen indult és te az első közt vagy, akik részt fognak venni a tartalom létrehozásában, nem lesz könnyű dolgod. Nincs előtted meghatározott minta, talán el sem tudod képzelni, milyen történetre is gondolunk. Ezért segítségként következzen Vidra Gyula 989 szavas írása, ami tökéletesen bemutatja miről is szól a Micro Aether, és ami természetesen megjelent a júliusi Micro Aetherben is.

 

 

Csak egy újabb kagyló

Írta: Vidra Gyula

 

Susanne egy szakítás okozta lelkiválság miatt úgy döntött, hogy egy Hawaii partjaitól nem messze lévő kis csendes-óceáni szigeten, Alohamaken fogja eltölteni a szabadságát, minél messzebb az okoskodó barátoktól, kíváncsiskodó rokonoktól, és a kotnyeles munkatársak elől. Egyedül csak meditáció és jóga tanára hiányzott neki, Shrambiala, aki megtanította neki a módszereket, amikkel szorongásait leküzdheti, és harmonikusabb életet élhet. Miután a párja megcsalta, ezek kevésnek bizonyultak, de egy ilyen utazás remek kikapcsolódásnak tűnt, elmenekülni a mindennapok viszontagságaitól. Alohamake nem olyan régen lett a turisták által kedvelt úti cél, már korábban is megtalálható volt a térképeken, de a rafinált befektetők, csak most fedezték fel, ezt a szinte lakatlan kis szigetet, és elkezdtek rá szállásokat építeni, „helyi népművészeti szuvenír” standokat állítani, és egyéb olyan lehetőségekkel szolgálni, amikre a nyugodni vágyó vendégeknek szükségük lehet. Shrambiala ajánlotta ezt a szigetet a nőnek, táskájából vette elő az utazási célokat ajánló brossurát, hogy ő korábban már járt ott, csak ajánlani tudja, és most kedvezményesen utazhat. „Emlékszel azokra a fűzött karperecekre, amit neked, és a csoporttársaidnak hoztam? Alohamakéről valók, a helyiek nagyon kedvesek.” Susanne úgy ette a tapasztalt és világot látott gurujának szavait, mint a mennyei mannát, és minden tanácsát megfogadta, akár csak ezt is, miután elpanaszolta, hogy elhagyta a fiúja három boldognak tűnő év után. Susanne most gondolt, az a három év már a múlté, és csak a jelenre szabad koncentrálnia, ahogy a parton sétál, a homok a lábujjai közé férkőzik, a szellő a haját borzolja, és orrában a tengernek illata. Csavargása közben zaj üti meg a fülét, és felfedezi, hogy a parttól, és a szállás helyétől nem messze egy kisebb bazár terül el. Kedves ukulele zene szól, pólókat árulnak, kitűzőket, hűtő mágneseket, hawaii-i népművészeti remekeket és egyéb emlék tárgyakat, amivel a környezetünkben mutatni lehet világlátottságunkat. Susanne már majdnem megvásárolt egy kicsi terítőt, amire pajzsok, és dobok voltak hímezve, amikor kiszúrt egy tetoválásokkal teli öregasszonyt, aki a földön ült, és előtte egy szürke pokróc volt, amin első ránézésre szokatlan tárgyak sorakoztak, másokkal ellentétben ő nem csak díszeket, ékszereket, hanem könyveket is árult. Az öreg nő bőrét kagylós tetoválások tarkítják, szemei nagyok és kifelé düllednek, nyakán sűrű ráncok, és amikor Susanne odalép hozzá, vastag ajkait szélesre húzza, ami alól kivillan meglepően sűrű, aprócska fogazata. „Nyugodtan nézze meg ami tetszik” mondja kedvesen recsegve. Susanne elsőre azt hiszi valami bolhapiaci kacatosba botlott bele, de észrevesz egy tálkát, amiben olyan fűzött karperecek vannak, amilyen neki is van, amit Shrambiala mestertől is kapott. Lát egy ősöreg kancsót, ami leginkább egy urnának tűnik a benne lévő por miatt, egy könyvet, tele geometriai, és okkult jelekkel, és egy másikat, amire „Pigafetta híradása a Kongó felvidékről” van írva. A könyvek mellett kis szobrok vannak, bizarr csápfejű, illetve tengeri csillagszerű lényekről, az egyik mintha törött lenne. „Csak hoztam őket magammal” válaszolja a nő, miután Susanne rákérdezett ő készítette esetleg őket. Ezek után talál egy üveget, amiben egy patkány csontváza van, de mire rájöhetett volna, mi is olyan fura a fején és a lábain, akkor szúr ki egy nyakláncot, ami szinte azonnal megbabonázza. Fehér színe van, mintha egy tábla, vagy egy obeliszk lenne, amit csápok ölelnek át. Nem olyan motívum, amit viselne, de sugárzik belőle egy olyan energia, amitől megrezeg az általa igen fejlettnek vélt spirituális antennája. „Ha hoz nekem egy üveg tengervizet, máris a magáé.” Susanne elindul, vesz magának egy üveg vizet, kiissza, és megtölti a tengerrel. Mikor visszatér a bazárba, már nem találja ott a nőt, csak a szürke pokrócot, és a nyakláncot. Miután magához veszi, és a vizet leteszi, elindul a szálláshelyére.

Susannek tetszik neki az új szerzeménye, a tükörben nézegeti, illegeti magát. Már alig várja megmutathassa mesterének, aki biztos tud majd róla pár szót mondani, mit szimbolizálhat, miféle szerencsét tud majd neki hozni, főleg ezzel a páratlan sztorival, hogy egy üveg tengervízért vásárolta, egy kísérteties, öreg nőtől, az általa ajánlott egzotikus szigeten. Ezen mélázva eszébe jut, hogy a négy órai meditációjához hozzá kellene látnia. Fülébe helyezi a fülhallgatót, és törökülésbe helyezkedik. Mantrázza magában a sorokat, amiket már régen megtanult, de nem tudta, ez az a pillanat, amikor el kell őket ismételnie: „A lelkem egy tó, alámerülök elmém tengerében, és annak csendjében, a víz tükörképében meglátom legbensőbb énem” Susanne ezúttal nem a szokásos meditációs állapotban találja magát. Úgy hiszi, hogy azért érzi a víz ringatását, mert korábban a tengerben fürdött, de azon kapta magát, hogy most már mintha süllyedne, és egy sötét halbűzös mocsárban találja magát, ami nyakig beteríti, csak egy fehér monolitot lát maga előtt, ami hasonlít a nyakláncára, majd egy rántást érez a lábán, és lehúzza a mélybe. Lent már nem a mocsár sűrűjét, hanem az óceán legmélyét tapasztalja. Elkezd lefelé úszni, hiszen az anyagi valóságból végre most juthat el végre a tóhoz, ami a lelkében van, amiről annyit mesélt bölcs tanítója. A mélység csak hívogatja, itt végre megtalálhatja a fényt, amit olyan régóta keresett. A távolban lát egy templomot, ami hivogatja magához, és mintha angyalok táncolnának körülötte, miközben megtalálja atlantisz csodás, elsüllyedt városának előfutár építményeit. Úgy érzi, amíg nem válik eggyé ezzel a különös szellemi világgal, amibe került, addig nem érheti el a belső békét, amit a város tartogat számára, ezért kitárja lelkét, és minden porcikáját. A változás nem várat magára, megannyi ikrával töltődik fel teste, apró halak úsznak belé mohón, gyomra megtelik a víz élőlényeivel, polipok kúsznak le torkán, tengeri csillagok tapadnak testére, és hínár tekeri őt körbe. Susanne boldogan adja meg magát a mélységnek, számára olyan volt ez, mintha arkangyalok ölelnék és fénnyel töltenék fel testét.

A takarítónő, diszkréten jelezte a hotel személyzetének, hogy egy nőt talált az egyik szobában, oldalára dőlve, holtan, és szivárgott a testéből a víz. Olyan volt, mint egy friss vízihulla. A személyzet nem akart botrányt, ezért Susannet kivitték a tengerhez, mintha vízbe fúlt volna, nem akarták, hogy rossz híre legyen a hotelnek, egy újabb halott miatt. Másnap az öreg nő ugyanott ült, körülötte a könyvek, szobrok, ékszerek, és egy fehér nyaklánc, amit a korábbi tulajánál már nem találtak meg. Az öregasszony egy üvegből vizet ivott, és elégedetten nézte a legfrissebb kagylót, ami a testén megjelent.

 

A kész írásodat küld el az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Augusztus

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...