Skip to main content

Micro Aether 2016/Augusztus

Számomra különösen fontos az augusztusi hónap H. P. Lovecraft életrajzában, nem csak azért mert augusztus 20án született, hanem a hónaphoz köthető megjelenések, vagy a hónapban elkészült történetek szinte mind a kedvenceim közé tartoznak. Ezek közül is kimelkednek azok a fikcióka, amiket New Yorkban írt, és amikben kifejezte véleményét a nagyvárosról, kinyilatkoztatta elvágyódását vissza, Prodivence-be. Horror at Red Hook és a He a Micro Ather augusztusi témája, ez a két történet határozza meg gondolataidat, ötleteidet (ami természetesen továbbra sem kötelező).

  • Horror at Red Hook
  • He

Szokás szerint javaslom, hogy olvasd el mind a két történetet, hogy ihletet tudj meríteni, inspirálódj. A koncepció lényege – ilyen történetet kell írnod – hogy valamelyik elem, név, esemény, istenség, időpont, utazás, helyszín jelenjen meg a történetedben, legyen az bármilyen kicsi kapcsolódási pont is. Természetesen, ha nem csupán egy icipici kapocsról, hanem erős kötelékről van szó, annak az olvasók is örülni fognak.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes és sokrétű anyagok fognak érkezni, hisz mindenki máshogy látja adott témakört. Ahogy már többször mondtam, hatalmas kreatív potenciállal rendelkező nemzet vagyunk, használjuk ki.

Jó munkát és jó szórakozást kívánok az alkotáshoz.

Tomasics József

 

Információ

Technikai okok miatt, a júliusi Micro Ather, 2016 augusztus 8, 18:00 órától lesz letölthető!

Ha elkészültél az írással, ne habozz elküldeni az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Augusztus.

Leadási határidő: Augusztus 27.

Terjedelem: Maximum 1000 szó.

Témakör: Horror at Red Hook, He

Itt minden technikai információt megtalálsz, kérlek figyelmesen olvasd végig, mert vannak kizáró tényezők is.

Kiemelten felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy semmilyen rasszista, politikai, vagy vallási témájú írás nem fog megjelenni az ebook-ban, bármit is képviselt vagy vallott Lovecraft, vagy a hónap témáját adó két novella.

 

Egy kis segítség

Mivel a Micro Aether frissen indult és te az első közt vagy, akik részt fognak venni a tartalom létrehozásában, nem lesz könnyű dolgod. Nincs előtted meghatározott minta, talán el sem tudod képzelni, milyen történetre is gondolunk. Ezért segítségként következzen Vidra Gyula 989 szavas írása, ami tökéletesen bemutatja miről is szól a Micro Aether, és ami természetesen megjelent a júliusi Micro Aetherben is.

 

 

Csak egy újabb kagyló

Írta: Vidra Gyula

 

Susanne egy szakítás okozta lelkiválság miatt úgy döntött, hogy egy Hawaii partjaitól nem messze lévő kis csendes-óceáni szigeten, Alohamaken fogja eltölteni a szabadságát, minél messzebb az okoskodó barátoktól, kíváncsiskodó rokonoktól, és a kotnyeles munkatársak elől. Egyedül csak meditáció és jóga tanára hiányzott neki, Shrambiala, aki megtanította neki a módszereket, amikkel szorongásait leküzdheti, és harmonikusabb életet élhet. Miután a párja megcsalta, ezek kevésnek bizonyultak, de egy ilyen utazás remek kikapcsolódásnak tűnt, elmenekülni a mindennapok viszontagságaitól. Alohamake nem olyan régen lett a turisták által kedvelt úti cél, már korábban is megtalálható volt a térképeken, de a rafinált befektetők, csak most fedezték fel, ezt a szinte lakatlan kis szigetet, és elkezdtek rá szállásokat építeni, „helyi népművészeti szuvenír” standokat állítani, és egyéb olyan lehetőségekkel szolgálni, amikre a nyugodni vágyó vendégeknek szükségük lehet. Shrambiala ajánlotta ezt a szigetet a nőnek, táskájából vette elő az utazási célokat ajánló brossurát, hogy ő korábban már járt ott, csak ajánlani tudja, és most kedvezményesen utazhat. „Emlékszel azokra a fűzött karperecekre, amit neked, és a csoporttársaidnak hoztam? Alohamakéről valók, a helyiek nagyon kedvesek.” Susanne úgy ette a tapasztalt és világot látott gurujának szavait, mint a mennyei mannát, és minden tanácsát megfogadta, akár csak ezt is, miután elpanaszolta, hogy elhagyta a fiúja három boldognak tűnő év után. Susanne most gondolt, az a három év már a múlté, és csak a jelenre szabad koncentrálnia, ahogy a parton sétál, a homok a lábujjai közé férkőzik, a szellő a haját borzolja, és orrában a tengernek illata. Csavargása közben zaj üti meg a fülét, és felfedezi, hogy a parttól, és a szállás helyétől nem messze egy kisebb bazár terül el. Kedves ukulele zene szól, pólókat árulnak, kitűzőket, hűtő mágneseket, hawaii-i népművészeti remekeket és egyéb emlék tárgyakat, amivel a környezetünkben mutatni lehet világlátottságunkat. Susanne már majdnem megvásárolt egy kicsi terítőt, amire pajzsok, és dobok voltak hímezve, amikor kiszúrt egy tetoválásokkal teli öregasszonyt, aki a földön ült, és előtte egy szürke pokróc volt, amin első ránézésre szokatlan tárgyak sorakoztak, másokkal ellentétben ő nem csak díszeket, ékszereket, hanem könyveket is árult. Az öreg nő bőrét kagylós tetoválások tarkítják, szemei nagyok és kifelé düllednek, nyakán sűrű ráncok, és amikor Susanne odalép hozzá, vastag ajkait szélesre húzza, ami alól kivillan meglepően sűrű, aprócska fogazata. „Nyugodtan nézze meg ami tetszik” mondja kedvesen recsegve. Susanne elsőre azt hiszi valami bolhapiaci kacatosba botlott bele, de észrevesz egy tálkát, amiben olyan fűzött karperecek vannak, amilyen neki is van, amit Shrambiala mestertől is kapott. Lát egy ősöreg kancsót, ami leginkább egy urnának tűnik a benne lévő por miatt, egy könyvet, tele geometriai, és okkult jelekkel, és egy másikat, amire „Pigafetta híradása a Kongó felvidékről” van írva. A könyvek mellett kis szobrok vannak, bizarr csápfejű, illetve tengeri csillagszerű lényekről, az egyik mintha törött lenne. „Csak hoztam őket magammal” válaszolja a nő, miután Susanne rákérdezett ő készítette esetleg őket. Ezek után talál egy üveget, amiben egy patkány csontváza van, de mire rájöhetett volna, mi is olyan fura a fején és a lábain, akkor szúr ki egy nyakláncot, ami szinte azonnal megbabonázza. Fehér színe van, mintha egy tábla, vagy egy obeliszk lenne, amit csápok ölelnek át. Nem olyan motívum, amit viselne, de sugárzik belőle egy olyan energia, amitől megrezeg az általa igen fejlettnek vélt spirituális antennája. „Ha hoz nekem egy üveg tengervizet, máris a magáé.” Susanne elindul, vesz magának egy üveg vizet, kiissza, és megtölti a tengerrel. Mikor visszatér a bazárba, már nem találja ott a nőt, csak a szürke pokrócot, és a nyakláncot. Miután magához veszi, és a vizet leteszi, elindul a szálláshelyére.

Susannek tetszik neki az új szerzeménye, a tükörben nézegeti, illegeti magát. Már alig várja megmutathassa mesterének, aki biztos tud majd róla pár szót mondani, mit szimbolizálhat, miféle szerencsét tud majd neki hozni, főleg ezzel a páratlan sztorival, hogy egy üveg tengervízért vásárolta, egy kísérteties, öreg nőtől, az általa ajánlott egzotikus szigeten. Ezen mélázva eszébe jut, hogy a négy órai meditációjához hozzá kellene látnia. Fülébe helyezi a fülhallgatót, és törökülésbe helyezkedik. Mantrázza magában a sorokat, amiket már régen megtanult, de nem tudta, ez az a pillanat, amikor el kell őket ismételnie: „A lelkem egy tó, alámerülök elmém tengerében, és annak csendjében, a víz tükörképében meglátom legbensőbb énem” Susanne ezúttal nem a szokásos meditációs állapotban találja magát. Úgy hiszi, hogy azért érzi a víz ringatását, mert korábban a tengerben fürdött, de azon kapta magát, hogy most már mintha süllyedne, és egy sötét halbűzös mocsárban találja magát, ami nyakig beteríti, csak egy fehér monolitot lát maga előtt, ami hasonlít a nyakláncára, majd egy rántást érez a lábán, és lehúzza a mélybe. Lent már nem a mocsár sűrűjét, hanem az óceán legmélyét tapasztalja. Elkezd lefelé úszni, hiszen az anyagi valóságból végre most juthat el végre a tóhoz, ami a lelkében van, amiről annyit mesélt bölcs tanítója. A mélység csak hívogatja, itt végre megtalálhatja a fényt, amit olyan régóta keresett. A távolban lát egy templomot, ami hivogatja magához, és mintha angyalok táncolnának körülötte, miközben megtalálja atlantisz csodás, elsüllyedt városának előfutár építményeit. Úgy érzi, amíg nem válik eggyé ezzel a különös szellemi világgal, amibe került, addig nem érheti el a belső békét, amit a város tartogat számára, ezért kitárja lelkét, és minden porcikáját. A változás nem várat magára, megannyi ikrával töltődik fel teste, apró halak úsznak belé mohón, gyomra megtelik a víz élőlényeivel, polipok kúsznak le torkán, tengeri csillagok tapadnak testére, és hínár tekeri őt körbe. Susanne boldogan adja meg magát a mélységnek, számára olyan volt ez, mintha arkangyalok ölelnék és fénnyel töltenék fel testét.

A takarítónő, diszkréten jelezte a hotel személyzetének, hogy egy nőt talált az egyik szobában, oldalára dőlve, holtan, és szivárgott a testéből a víz. Olyan volt, mint egy friss vízihulla. A személyzet nem akart botrányt, ezért Susannet kivitték a tengerhez, mintha vízbe fúlt volna, nem akarták, hogy rossz híre legyen a hotelnek, egy újabb halott miatt. Másnap az öreg nő ugyanott ült, körülötte a könyvek, szobrok, ékszerek, és egy fehér nyaklánc, amit a korábbi tulajánál már nem találtak meg. Az öregasszony egy üvegből vizet ivott, és elégedetten nézte a legfrissebb kagylót, ami a testén megjelent.

 

A kész írásodat küld el az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Augusztus

Ez is érdekelni fog!

Micro Aether 2016/Augusztus – Letöltés A nyár utolsó hónapja sem maradt mini novellák nélkül, hét darab rövid történetet o...
He (1925) Howard Phillips Lovecraft 1925 augusztus 11-én írta meg a New Yorkban játszódó, 4.310 szóból álló „He” című rövid fikcióját. Nyomtatásban először az 1...
He – szubjektív vélemény Howard Phillips Lovecraft több alkalommal is kijelentette, hogy a jó rémtörténet a hangulattal fogja meg az olvasót és nem a cselekménnyel. A helyes h...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Tomasics József

“Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni.”