Mountains of Madness Pilot – megnéztük helyetted

Feltöltve: 2016/09/03
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Amikor első körben hírt adtunk a HPlovecraft.TV születéséről, nem igazán tapsikoltunk örömünkben, de azért bennem volt egy kis optimizmus, hogy ebből még valami jó is kisülhet. Persze az a tény, hogy 30 darab epizódra akarják a Mountains of Madness történetet bontani egy animációs sorozathoz, kifejezetten aggasztott, mert nem tűnt életképes ötletnek. Ekkor még nem lehetett tudni az epizódok hosszát, de úgy véltem ha 10-15 percesek lesznek, ezekbe belefér majd a történet elbeszélői része, a rémségek bemutatása, felsejtetése, talán a szép, lassú folyású animációk, amik egyszerűen csak a hangulatteremtésre mennek rá, és a táj és a környezet bemutatására. Mondhattok bármit, a remény az egy jó dolog, de amikor megtekinthetővé vált az első, úgynevezett „pilot” epizód, és azt láttam, hogy ez nem egy adaptáció, hanem csak egy „inspiráció”, már kevesebb jót vártam, de azt nem hittem volna, hogy öt percbe bele lehet sűríteni mindent, aminek nincs helye egy Lovecrafti történetben.

Elfogadom, hogy egy bizonyos szintű kompromisszumot meg kell kötni. Elfogadom, hogy egy történeten helyenként változtatni kell, hogy adaptálhassuk, nem minden sztori működik más médián bemutatva, de ami itt történik az szimpla hülyének nézés, parasztvakítás. Nem csak Lovecraft szellemiségét, nem csak az eredeti művet, de még a horror legfontosabb szabályait is szemen köpik a készítők, az olcsó hatásvadászat kedvéért. Az első másodpercben megmutatni a szörnyet? Nem sokat mutatnak, de azt igen, hogy vannak lábai, ami egy Shoggotnál eléggé furcsán hat. Az egyik főszereplőből csápos rémségek buggyannak ki, hogy megint jól meglepődjünk, majd kiderül az egész csak a múlton merengő Professzor Dyer képzeletében történt, aki visszaemlékszik a harminc évvel korábbi expedícióra, amit a történet aktuális idejében, hatvanas években meg akarnak ismételni, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Ezek a jelenetek csak akkor lesznek indokoltak, ha kiderül a szubjektív emlékezete megtréfálta, vagy megőrült, viszont az már egy másik történet lenne, nem pedig az, amit a Mountains of Madnessnek nevezünk, vagy legalábbis azt akarják eladni nekünk. Egy év 20$. Dyer kivágott újság cetlijei között számos az utalás Lovecraft más műveire, Herbert West, Pickman, sőt, az Arkham újság szélén egy Ősi Jel is van, hogy a néző tudja, jó sorozatot néz. Visszaemlékezéseinél megismerjük lelkes társát, aki hol a professzort fárasztja, hol Poe-t szaval, lássuk milyen a művelt geológus, és ez még tán elfogadható lenne, de akkor jön az övön aluli ütés, a pimaszkodó, „váratlanul” felbukkanó barátnője a professzornak, hogy lesmárolja, és kapjon egy kacérkodó utolsó sort, mielőtt láthatnánk, mi vár még ránk a következő részekben: katasztrófák és szörnyek. Váratlan a fenét, már akkor tudtam egy nő is szerepelni fog a történetben, amikor megjelent egy szereplő, akinek az arca takarva volt, és a teste is.

Tisztázzuk: nem attól lenne jó a történet, ha szürke, humortalan, karót nyelt és száraz lenne. Nem erről van szó, viszont, csak attól nem lesz ez egy jó Lovecrafti történet, mert az Antarktiszon játszódik, mert nem e-világi lények vannak benne, mert emberek szemlyukán keresztül csápok robbannak ki, mert az emberek hallucinálnak. Főleg azért nem lesz jó, mert a sztorit nem kiheréli, hanem megpróbálja szteroiddal kezelni, hogy még szörnyűbb, még látványosabb, még kalandosabb legyen. Végül ezzel lényegében kémiailag kasztrálja, anélkül hogy a szikéhez nyúlna bárki. Nem fogom megjegyezni, hogy jók a hangok, és a zenei effektusok, sem azt hogy az animáció rendben van (csak rendben van, nem kimondottan érdekes, egyedi, vagy szép), sem pedig azt, hogy a készítő nekem kedves sorozatokban is dolgozott, és emiatt már szimpatikus, ugyanis a házi feladat hiába lett szép és vállalható, ha a tartalma gyatra. Teljesen félreértett, és fájóan próbál megfelelni a többségi ízlésnek, a Cthulhu mém rajongóinak, és pénzt szakítani róluk.

Persze ez csak egy epizód, hátra van még 29, és nem lehet, hogy majd mindegyik ennyire rossz, hiteltelen legyen. Abban az esetben, ha lesz egy bemutatásra méltó, arról mindenképpen beszélni fogunk. Elméletileg havonta jön ki majd egy új rész, ami azt jelenti, hogy két és fél évig élvezhetjük ezt még, de szeretném azt hinni, addigra értelmesebb dolgokat is kapunk, amikről érdemesebb lesz majd beszélni.

Vidra Gyula

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...