Howard Phillips Lovecraft a The Unnamable című, 2.970 szóból álló novelláját 1923 szeptemberében írta. Először a Weird Tales magazin 1925 júliusi számában jelent meg, aminek a borítóját Andrew Brosnatch készítette, belső illusztrációt nem kapott a történet. Ezután 1943-ban a Beyond the Wall of Sleep kötetben jelent meg az Arkham House kiadó által, majd a Dagon and Other Macabre Tales kötet 1986-ban újra kiadott verziójában, amiben S. T. Joshi javította és korrigálta a szöveget.
Carter a fiatal író, az arkhami ótemetőben találkozik barátjával Joel Mantonnal, ahol a realizmus, weird irodalom valójáról, szerepéről beszélgetnek. Manton bírálja a művészetet és a művészeket, véleménye szerint nem feladata az elkészült műnek, hogy a cselekménnyel, az extázissal és a megdöbbentéssel heves érzelmeket keltsen. Bár szokatlan mértékben vonzódik a természetfelettihez, elzárkózik attól, hogy az irodalmi téma lehessen. Manton odáig jut, hogy kijelenti, nem létezik a „megnevezhetetlen”, minden dolog és érzés határozott kiterjedéssel, tulajdonságokkal, okokkal és következményekkel bír. Bírálja Carter egyik régebbi novelláját, ám annak a hátteréül szolgáló információk, különösen felkeltik figyelmét.
Az első felmerülő gondolat mindenkiben, aki elolvassa a novellát, hogy bár keresztnevét nem tudjuk meg, Carter ugyan az a Randolh Carter, aki szerepel Lovecraft több novellájában és aki valójában önmaga hasonmása. Erre bizonyítékként is szerepelhet a The Silver Key novella részlete, amiben Randolph Carter…
„(…) visszatért a New England-i Arkhambe, őseinek boszorkányoktól kísértett, félelmetes, ódon városába, és olyan tapasztavatokat gyűjtött a sötétben, vén fűzfák és roskadozó hollandi tetők között, hogy örökre lepecsételte egyik bomlott elméjű őse naplójának néhány lapját.”– Bihari György fordítása
Viszont a The Unnamable történetben elhangzik egy önvallomás Carter részéről, ami – ismerve Lovecraft többi novelláját – megkérdőjelezheti azt, hogy valóban Randolp Carter szerepel-e a novellában.
“Manton (…) Bár sokkal erősebben hitt a természetfölöttiben nálam, nem akarta elismerni, hogy irodalmi téma lehessen.”- Bihari György fordítása
Ha valóban Randolp Carter a novella főszereplője, akkor ezt a mondatot egy olyan ember jelentette ki, aki már gyerek kora óta utazik az álmokon túlra az élet hétköznapisága elöl, aki bejárta az egész álombirodalmat, aki beszélt Nyarlathoteppel. Ha a kronológiát is figyelembe vesszük, akkora már elvesztette az álom kapujának kulcsát, igaz, reménytelenül kereste azt. Ez a felmerült ellentmondás két okból is létrejöhetett:
- a The Unnamable nem kötődik szorosan azokhoz a történetekhez, amikben RC és az Álomföldek jelennek meg, a kötődés csupán a fent idézett arkhami látogatás
- Lovecraft kifejezetten ki akarta emelni Manton hitét a természetfelettiben, és ennek Carter hite esett áldozatul
Lovecraft ebben az időben, irodaloméleti értékezések közül legtöbbet Arthur Machen-től olvasott. Machen, The Three Impostors története is mint inspiráló forrás jelenik, amiben két szereplő az irodalom szerepéről beszélget, és a The Unnamable a novellában elhangzó mondat is utalás Machen 1902-ben megjelent Hieroglyphics: A Note upon Ecstasy in Literature értekezésére,
„(…)a művésznek nem annyira az a dolga, hogy a cselekménnyel, az extázissal és a megdöbbentéssel heves érzelmeket keltsen,” – Bihari György fordítása
Ez a mondat Lovecraft egész művészetének en bloc elutasítása, mondhatni semmibevétele, olyan jellegű megcsonkítása, mint amivel ő maga is találkozott nem egyszer, önző és kíméletlen szerkesztők által.
A The Unnamable tekinthető akár egy szatírának is, egy fricskának az olvasóközönség egykedvű véleményéről, amit a weird irodalomról formált. Eleme a szatírának az arányok, jellemzők eltúlzott ábrázolása, a történetben erre a példa pedig nem más, mint Carter barátja Joel Manton, kinek alakját Lovecraft, barátjáról Maurice W. Moe-ról mintázta. Moe ugyan úgy tanár volt, mint történetbeli hasonmása, igaz ő nem igazgatóként, hanem tanársegédként dolgozott a West Division High School-ban Milwaukee-ben. Moe mélyen vallásos ember volt, amit Lovecraft, Manton természetfelettihez való erős vonzódásaként jelenít meg, ahogy Carter – és ezáltal önmaga – filozófiai szkepticizmusát is, eljutva ismét, az önéletrajzi elemek kapcsolódásához.
Kiemelkedő jelentősége van a novellának New-England földrajzi és történelmi szempontjából is. Lovecraft említést tesz, a puritán miniszter Cotton Mather könyvéről, a Magnalia Christi Americana-ról, ami egy valóban létező kiadvány a boszorkányüldözések „fénykorából”, és Lovecraft rendelkezett egy – állítólag régi, valószínűleg az 1820-as vagy 1855-ös amerikai kiadásból származó – példánnyal ebből a könyvből. A novella ótemetője Arkhamben található, de valójában a salemi Charter Street Burying Ground szerepel a történetben, ugyan is a salemi temetőben megtalálható egy pontosan ugyan olyan fűzfa, mint amivel a novella indul.
„Ott ültünk egy őszi késő délutánon egy tizenhetedik századi roskatag síron az arkhami ótemetőben, és a megnevezhetetlenről diskuráltunk. A sírkert óriás fűzfáját bámulva, amelyeknek törzse csaknem elnyelt egy ódon, kiböngészhetetlen feliratú sírkövet (…)” – Bihari György fordítása
A The Unnamable (A megnevezhetetlen) magyar fordításban először a Holdárnyékban című kiadványban jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában 1998-ban, amit Kornya Zsolt fordított. Ezt követte a 2000-ben kiadott Az álom fala mögött a Lazi kiadótól, ezt a fordítást Bihari György készítette. Majd megjelent a Howard Phillips Lovecraft összes művei 1 válogatáskötetben a Valhalla Páholy/Szukits kiadó gondozásában, 2001-ben az első, 2003-ban a második kiadásban, ismét Kornya Zsolttól.
Akinek lehetősége van rá, olvassa el mind a két magyar fordítást, mert bár mind a kettő nagyon remek, jelentős eltérések vannak köztük. Bihari György fordítása kétségtelenül szöveghűbb, szorosan követi az eredeti angol nyelvű írást, Kornya Zsolté nagyobb szabadságot kapott.
Tomasics József
