Skip to main content

The Unnamable (1923)

Howard Phillips Lovecraft a The Unnamable című, 2.970 szóból álló novelláját 1923 szeptemberében írta. Először a Weird Tales magazin 1925 júliusi számában jelent meg, aminek a borítóját Andrew Brosnatch készítette, belső illusztrációt nem kapott a történet. Ezután 1943-ban a Beyond the Wall of Sleep kötetben jelent meg az Arkham House kiadó által, majd a Dagon and Other Macabre Tales kötet 1986-ban újra kiadott verziójában, amiben S. T. Joshi javította és korrigálta a szöveget.

Carter a fiatal író, az arkhami ótemetőben találkozik barátjával Joel Mantonnal, ahol a realizmus, weird irodalom valójáról, szerepéről beszélgetnek. Manton bírálja a művészetet és a művészeket, véleménye szerint nem feladata az elkészült műnek, hogy a cselekménnyel, az extázissal és a megdöbbentéssel heves érzelmeket keltsen. Bár szokatlan mértékben vonzódik a természetfelettihez, elzárkózik attól, hogy az irodalmi téma lehessen. Manton odáig jut, hogy kijelenti, nem létezik a „megnevezhetetlen”, minden dolog és érzés határozott kiterjedéssel, tulajdonságokkal, okokkal és következményekkel bír. Bírálja Carter egyik régebbi novelláját, ám annak a hátteréül szolgáló információk, különösen felkeltik figyelmét.

Az első felmerülő gondolat mindenkiben, aki elolvassa a novellát, hogy bár keresztnevét nem tudjuk meg, Carter ugyan az a Randolh Carter, aki szerepel Lovecraft több novellájában és aki valójában önmaga hasonmása. Erre bizonyítékként is szerepelhet a The Silver Key novella részlete, amiben Randolph Carter…

„(…) visszatért a New England-i Arkhambe, őseinek boszorkányoktól kísértett, félelmetes, ódon városába, és olyan tapasztavatokat gyűjtött a sötétben, vén fűzfák és roskadozó hollandi tetők között, hogy örökre lepecsételte egyik bomlott elméjű őse naplójának néhány lapját.”– Bihari György fordítása

Viszont a The Unnamable történetben elhangzik egy önvallomás Carter részéről, ami – ismerve Lovecraft többi novelláját – megkérdőjelezheti azt, hogy valóban Randolp Carter szerepel-e a novellában.

“Manton (…) Bár sokkal erősebben hitt a természetfölöttiben nálam, nem akarta elismerni, hogy irodalmi téma lehessen.”- Bihari György fordítása

Ha valóban Randolp Carter a novella főszereplője, akkor ezt a mondatot egy olyan ember jelentette ki, aki már gyerek kora óta utazik az álmokon túlra az élet hétköznapisága elöl, aki bejárta az egész álombirodalmat, aki beszélt Nyarlathoteppel. Ha a kronológiát is figyelembe vesszük, akkora már elvesztette az álom kapujának kulcsát, igaz, reménytelenül kereste azt. Ez a felmerült ellentmondás két okból is létrejöhetett:

  1. a The Unnamable nem kötődik szorosan azokhoz a történetekhez, amikben RC és az Álomföldek jelennek meg, a kötődés csupán a fent idézett arkhami látogatás
  2. Lovecraft kifejezetten ki akarta emelni Manton hitét a természetfelettiben, és ennek Carter hite esett áldozatul

Lovecraft ebben az időben, irodaloméleti értékezések közül legtöbbet Arthur Machen-től olvasott. Machen, The Three Impostors története is mint inspiráló forrás jelenik, amiben két szereplő az irodalom szerepéről beszélget, és a The Unnamable a novellában elhangzó mondat is utalás Machen 1902-ben megjelent Hieroglyphics: A Note upon Ecstasy in Literature értekezésére,

„(…)a művésznek nem annyira az a dolga, hogy a cselekménnyel, az extázissal és a megdöbbentéssel heves érzelmeket keltsen,” – Bihari György fordítása

Ez a mondat Lovecraft egész művészetének en bloc elutasítása, mondhatni semmibevétele, olyan jellegű megcsonkítása, mint amivel ő maga is találkozott nem egyszer, önző és kíméletlen szerkesztők által.

A The Unnamable tekinthető akár egy szatírának is, egy fricskának az olvasóközönség egykedvű véleményéről, amit a weird irodalomról formált. Eleme a szatírának az arányok, jellemzők eltúlzott ábrázolása, a történetben erre a példa pedig nem más, mint Carter barátja Joel Manton, kinek alakját Lovecraft, barátjáról Maurice W. Moe-ról mintázta. Moe ugyan úgy tanár volt, mint történetbeli hasonmása, igaz ő nem igazgatóként, hanem tanársegédként dolgozott a West Division High School-ban Milwaukee-ben. Moe mélyen vallásos ember volt, amit Lovecraft, Manton természetfelettihez való erős vonzódásaként jelenít meg, ahogy Carter – és ezáltal önmaga – filozófiai szkepticizmusát is, eljutva ismét, az önéletrajzi elemek kapcsolódásához.

Kiemelkedő jelentősége van a novellának New-England földrajzi és történelmi szempontjából is. Lovecraft említést tesz, a puritán miniszter Cotton Mather könyvéről, a Magnalia Christi Americana-ról, ami egy valóban létező kiadvány a boszorkányüldözések „fénykorából”, és Lovecraft rendelkezett egy – állítólag régi, valószínűleg az 1820-as vagy 1855-ös amerikai kiadásból származó – példánnyal ebből a könyvből. A novella ótemetője Arkhamben található, de valójában a salemi Charter Street Burying Ground szerepel a történetben, ugyan is a salemi temetőben megtalálható egy pontosan ugyan olyan fűzfa, mint amivel a novella indul.

„Ott ültünk egy őszi késő délutánon egy tizenhetedik századi roskatag síron az arkhami ótemetőben, és a megnevezhetetlenről diskuráltunk. A sírkert óriás fűzfáját bámulva, amelyeknek törzse csaknem elnyelt egy ódon, kiböngészhetetlen feliratú sírkövet (…)” – Bihari György fordítása

A The Unnamable (A megnevezhetetlen) magyar fordításban először a Holdárnyékban című kiadványban jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában 1998-ban, amit Kornya Zsolt fordított. Ezt követte a 2000-ben kiadott Az álom fala mögött a Lazi kiadótól, ezt a fordítást Bihari György készítette. Majd megjelent a Howard Phillips Lovecraft összes művei 1 válogatáskötetben a Valhalla Páholy/Szukits kiadó gondozásában, 2001-ben az első, 2003-ban a második kiadásban, ismét Kornya Zsolttól.

Akinek lehetősége van rá, olvassa el mind a két magyar fordítást, mert bár mind a kettő nagyon remek, jelentős eltérések vannak köztük. Bihari György fordítása kétségtelenül szöveghűbb, szorosan követi az eredeti angol nyelvű írást, Kornya Zsolté nagyobb szabadságot kapott.

Tomasics József

Ez is érdekelni fog!

TBA Kvízjáték – December #2 A kérdések: 1. H. P. Lovecraft kitalált massachusettsi városa, először a The Terrible Old Man novellájában említődik meg, azonban HPL csak később, 19...
Bojtor Iván – Úton Bojtor Iván sajnos nem tud elkészülni a Black Aether második számának megjelenéséig új...
TBA 2016/08/08-08/14 08.08. - Én se tudtam mire vállalkoztam, mikor elindítottam a „napikép” sorozatot. Őszintén ...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."