In the Vault (1925)

Feltöltve: 2016/09/18
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft 1925 szeptember 18-án írta, 3.430 szóból álló In the Vault című novelláját. Nyomtatásban először 1925-ben jelent meg a The Tryout magazin novemberi számában, bár a magazint csak december elején adták ki meg. Ezt követte a Weird Tales magazin áprilisi száma 1932-ben, aminek a borítóját C. C. Senf, a történethez tartozó belső illusztrációt pedig az akkor 25 éves Vincent Napoli készítette.

A történetet a Peck Valley temető hullaházába, 9 órára bennrekedt George Birch, orvosa meséli, Birch halála után. A doktor „cserzett és primitív példánynak” írja le a történet szereplőjét, tohonya, durva iszákos emberként jellemzi, de azt is kijelenti, hogy Birch nem volt gonosz. Csupán végtelenül lusta. 1881 április 15-én, a téli fagyok után, ismét elkezdődtek a temetői munkák, Birch egy szerencsétlen – bár magának köszönhető – véletlen folytán, bennreked a temetői hullaházban, ahonnét sehogy sem tud kijutni. Egyetlen út maradt számára, a bent lévő 8 koporsóból törpe „Bábel-tornyot” épít, és az ajtó felett lévő keskeny ablakot kitágítva, kimászik a szűk nyíláson. Birch nem fél egyedül a sötétben a koporsóban pihenő halottak mellet, inkább feldühíti a helyzet. A szabadulása után, felhagyott mesterségével, aminek okáról nem beszélt…

„(…)csupán részeg delíriumában suttogott, amikor már közeledett a vég.” – Bihari György fordítása

A történet cselekményét a megjelenés évében, augusztusban küldte el Charles W. Smith Lovecraft részére, aki a The Tryout magazint szerkesztette és adta ki. Smith rövid cselekményt írt levelében, a temetkezési vállalkozó beszorul a téli koporsókkal egy pincébe és onnét úgy jut ki, hogy a koporsókat egymásra halmozza. Lovecraft ezt az alapvetően nem túl sok lehetőséget nyújtó ötletet egészítette ki, a természetfelettivel. Lovecraft kutatói a novellát így is egy átlagos történetnek tartják a természetfeletti bosszúról. Bár az erkölcsi elismerést még életében megkapta HPL Clark Ashton Smith-től, aki levelében azt írta, a történetben Ambrose Bierce félelmetessége jelenik meg.

Természetesen Lovecraft nem feledkezett meg, arról kitől származott a cselekmény alapötlete, a történetet Smithnek ajánlotta:

„Dedicated to C. W. Smith, from whose suggestion the central situation is taken.”

Ez a sor, a Weird Tales magazinból már kimaradt. HPL elküldte a történetet a Weird Tales magazinnak 1925-ben, de Farnsworth Wright novemberben elutasította, arra hivatkozva, hogy a történet túl hátborzongató és az indianai cenzúra nem engedné a megjelenést. Wright hivatkozásul C. M. EddyThe Loved Dead” történetét említette, amiben a nekrofília olyan vihart kavart, ami után – állítólag – egyes helyeken be kellett vonni a Weird Tales 1924 május-júniusi számát. Robert Weinberg a WT kutatója cáfolja ezt, nem talált erre utaló nyomokat. Az viszont biztos, hogy Eddy története után az indianai cenzúra szigorúbban vette a megjelenést, és ebből kifolyólag, Lovecraft több történetét is elutasították. A sikertelen próbálkozás után küldte el a történetet Lovecraft a The Tryout magazin részére. 1926 augusztusában még egy próbát tett és elküldte a novellát a Ghost Stories magazin részére, ami kifejezetten okkult, szellemekkel teli történetekre specializálódott, de ismét elutasították. Végül 1931 végén, miután August Derleth végzett a kézirat legépelésével, addig győzködte mesterét, míg Lovecraft beadta a derekát és ismét elküldte a Weird Tales magazinnak a novellát. Ezúttal elfogadták és 55 dollárt is fizettek érte.

Ebben az időszakban – 1931 tavaszától, 1936 nyaráig – Lovecraft már annyira undorodott a Weird Tales magazintól, az elutasításoktól, hogy összesen 1 darab novellát, az In the Vault-ot küldte el a magazinnak. Az már más – és főleg erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető – kérdés, hogy ebben az időszakban August Derleth szorgalmasan küldte Lovecraft novelláit a WT részére. Csupán annyit felejtett el, hogy engedélyt kérjen mesterétől vagy tájékoztassa arról, elküldte a írásait, annak a magazinnak, amitől és aminek szerkesztőjétől Lovecraft irtózott.

Az In the Vault (A kriptában) magyar nyelven először 2000-ben jelent meg Az álom fala mögött kötetben, a Lazi kiadótól, ezt követte a 2002-es Poe és követői kötet, szintén a Lazi kiadótól, majd a Howard Phillips Lovecraft összes művei 3 gyűjteményben jelent meg a Szukits kiadótól. Mind a három kötet Bihari György fordítását tartalmazza.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...