The Shadow over Innsmouth (1931)

Feltöltve: 2016/10/02
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft 1931. novemberében kezdte el írni és december 3-án fejezte be a 22.150 szóból álló, The Shadow over Innsmouth című kisregényét. Nyomtatásban először könyv formájában jelent meg 1936-ban a Visionary Publishing kiadásában, ami egyben HPL egyetlen könyvmegjelenése is volt. Majd megjelent a Weird Tales magazin 1942-es januári számában (PDF), rövidített verzióban.

Pontosabban, durván megnyirbált verzióban, az állomási tisztviselő „monológjából” szinte alig maradt valami a magazinban.

A helyreállított, eredeti kézirat alapján készült verzió a The Dunwich Horror and Others 1984-ben kiadott javított verziójában jelent meg. A ’36-os könyvhöz a borítót és a négy darab belső illusztrációt Frank Utpatel, a ’42-es WT magazin borítóját Gretta (Joseph Clemens Gretter), a belső illusztrációt pedig Hannes Bok (Wayne Francis Woodard) készítette. A WT magazin változatlan tartalommal, de eltérő borítóval megjelent 1942 májusában Kanadában is, ezt a borítót HPL történetéhez Edmond Good festette.

A The Shadow over Innsmouth főszereplője Robert Olmstead – bár a név egyszer sem szerepel a történetben, de a fennmaradt jegyzetekből ez kiderült –, 1927 nyarán azzal ünnepelte nagykorúvá válását, hogy végigjárta New-England városait, régiségek és családtörténeti források után kutatva, ügyelve arra, hogy mindig a legolcsóbb közlekedési eszközt használja. Newburyportból szeretett volna eljutni Arkhambe, ám egy véletlennek köszönhetően, miszerint a viteldíjat túl borsósnak találta az ifjú kutató, az állomás jegyárudájában tudomást szerez Innsmouthról. A hivatalnok készségesen ad információt a városról, ami felkelti Olmstead érdeklődését, és úgy dönt, tesz egy kitérőt a legtöbb térképen nem szereplő városba. A hivatalnoktól megtudja, hogy Innsmouth hajdan egész népes volt, de az utóbbi száz évben egyre csak hanyatlik. Az 1846-os járvány elvitte a lakosság több mint felét, de a környékbeliek azt suttogják, ennek köze van Obed Mars kínai és déltengeri hajóútjaihoz. Ebből a járványból származhat az innsmouthiak torz külseje is.

„Ezekben az innsmouthiakban van valami furcsa beütés; nem is tudom igazán megmagyarázni, de az ember bőre valahogy zsiborogni kezd tőlük.” – Kornya Zsolt fordítása

Indulás előtt Olmstead még meglátogatja a Newburyporti Történelmi Társaságot, ahol is alkalma nyílik megvizsgálni a történet szempontjából nagy jelentőséggel bíró, Innsmouthból származó diadémot.

„(…)a lélegzetem is elállt a döbbenettől, amikor megpillantottam a bíborvörös selyempárnán ezt a különös, földöntúli pompát sugárzó műremeket.”- Kornya Zsolt fordítása

Miután a főszereplő eljut a rossz hírű városba a baljós jelek egyre csak sűrűsödnek, mígnem az iszákos Zadok Allen beszámolójából derül fény az igazságra. Bár Olmstead nem hisz az öregnek, még is úgy érzi, a lehető leghamarabb el kell hagynia a várost.

Howard Phillips Lovecraft a történetet az At the Mountains of Madness és még több másik történet elutasítása után írta, 1931 őszén döntött úgy, hogy újragondolja Newburyportot, ahol 1923-ban járt személyesen is.

H. P. Lovecraft arra az elhatározásra jut, hogy egyfajta „laboratóriumi kísérletként”, olyan történetet ír, ami különbözik megszokott stílusától.

Will Murray író, újságíró, kutató szerint, HPL a történetet eredetileg a Strange Tales magazinnak szánta, a magazin elvárásait tartotta szem előtt írás közben, mert a ST jobban fizetett mint a többi magazin, az elfogadott novellák pedig jobban „akcióközpontúak” voltak. Négy vázlat elvetése után – nincs adat arra, hogy ezeket kidolgozta-e vagy sem -, végül felhagy a kísérletezéssel és megírja a kisregényt a saját stílusában. Mélységesen elégedetlen az eredménnyel. August Derlethnek írt levelében sajnálkozva ecseteli, hogy nem sikerült a kísérlete és nem tudott olyan történetet írni, ami megfelelő lenne a kiadók számára. A 68 oldalt kitevő anyag, minden óvatossága ellenére tartalmazza az összes olyan „hibát”, amit szeretett volna elkerülni, megmaradtak a véleménye szerint elcsépelt kifejezések és ritmusok. Bárhogy is próbálkozott, mintha idegen nyelven kellet volna alkotnia, nem tudott azonosulni saját írásával. Egyértelműen kijelentette, hogy nem fogja elküldeni egyetlen kiadónak sem, mert biztos nem fogadják el, és valószínűleg ekkor már tartott az újabb elutasítástól.

Természetesen – szokásához híven -, August Derleth nem törődött HPL neki írt levelével, amiben kifejtette, hogy a magazint nem fogja elküldeni senkinek sem. Lovecraft tudta és beleegyezése nélkül elküldte a Weird Tales magazinnak, ahonnét Farnsworth Wright részéről érkezett is az újabb elutasítás. Bár lenyűgözte a történet, állítása szerint nem tudott mit kezdeni vele. Egyben nem tudta – vagy akarta – leközölni, két részre pedig nem tudta volna elválasztani az írást.

Lovecraft hosszas győzködés után állt rá arra, hogy a történet megjelenjen könyvkiadásban, bár a kiadó William L. Crawford számos más ötlettel is előállt. Javasolta, hogy küldjék el az írást az Astounding Stories magazinnak, jelenjen meg a saját magazinjai egyikében (Unusual Stories, Marvel Tales) vagy az At the Mountains of Madness kisregénnyel együtt jelenjen meg egy kötetben. A könyv végül 1936 novemberében jelent meg – bár az impresszumban április szerepel -, de annyi hibát tartalmazott, hogy külön hibajegyzéket kellett készíteni hozzá. Számos fennmaradt másolat, HPL sajátkezű, lapszéli javításait is tartalmazza. A nyomdában 400 darab könyv készült, ebből 200 darabot kötöttek be, a többi nyomat megsemmisült.

Robert Olmstead és H. P. Lovecraft kapcsolata ismét csak szembetűnő:

  • mindkét karakter szerette az utazást
  • a legolcsóbb lehetőségeket, pénzspóroló megoldásokat keresték
  • könyvtári kutatómunkát végeztek történelmi háttér információk után
  • részletesen térképezték fel a számukra érdekesnek tűnő városrészeket
  • étkezi szokásaik is közel azonosak

Innsmouth először az 1920-as Celephaïsban jelent meg, ekkor még Angliában található a város. Később felbukkan a Fungi from Yuggoth két szonettjében is (VIII. The Port, XIX The Bells) ahol a helyszín már nem egyértelmű, de New-England a valószínű. Irvin S.Cobb Fishhead és Robert W.Chambers The Harbor-Master (megtalálod a Carcosa Árnyai kötetben Mező Szabolcs fordításában A kikötőmester címmel) művének inspiráló hatása egyértelműen megjelenik HPL történetében, bár a két említett írásban a halszerű mutáció csupán egyedeket érint, nem pedig egy egész várost vagy civilizációt. A hibrid elfajzás kiterjesztésének ötlete Algernon Blackwood Ancient Sorceries című novellájából eredhetett, amiben egy egész franciaországi város változik macskává. Zadok Allen karaktere Herbert Gorman által írt The Place Called Dagon történetben szereplő öreg orvosra hasonlít, aki Massachusetts város titkainak tudója, de az is tény, hogy Zadok Allen születésének és halálának időpontja megegyezik Lovecraft idős amatőr írókollégájának születésének és halálának évével. Jonathan E. Hoag 1827-ben született és 1927-ben hunyt el.

A The Shadow over Innsmoth (Árnyék Innsmouth fölött) magyar nyelven először az 1998-as Holdárnyékban című novelláskötetben jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában, ezt követték a Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. 2005-ben, majd a Howard Phillips Lovecraft legjobb művei 2011-ben a Szukits kiadótól. Mind a három kötet Kornya Zsolt fordítását tartalmazza.

Tomasics József

Forrás: S. T. Joshi, David E. Schultz – An H. P. Lovecraft Encyclopedia

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...