1 év

Feltöltve: 2016/10/31
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Egy dolog biztos. A The Black Aether online magazin nem jutna előre egy lépést sem a kitűzött úton, csupán egyhelyben toporogna, ha a hazai H. P. Lovecraft közösség nem lenne ennyire kreatív, produktív, összetartó és befogadó az új rajongókkal.

Éppen ezért ez az egy éves születésnap a legjobb alkalom arra, hogy megköszönjem neked kedves olvasó, hogy a közösségünk tagja vagy. Köszönöm, hogy olvasod a magazint, köszönöm, hogy részt veszel a projektekben és köszönöm, hogy részt vállalsz Howard Phillips Lovecraft írói örökségének megőrzésében.

Mindig is hittem a közösség erejében. Hittem és ma is hiszek abban, hogy ha kellőképpen kulturáltan állunk a feladatokhoz, ha képesek vagyunk kellően alárendelni magunkat a kitűzött céloknak, és ha el tudunk szakadni az állandóan előtérbe helyezett egyéni érdekektől, akkor a közösség képes létrehozni és fenntartani azokat a hiányzó kulturális értékeket és mondhatom azt is, hogy termékeket, amik már évtizedek óta hiányoznak a hazai Lovecrafti életből. Ez az értékrend és ez hozzáállás a kulcsa a sikeres munkának.

A magazin indulásánál – és néha még ma is -, nem egyszer nekem szegezték a kérdést:

Miért? Kinek? Minek?

Remélem mostanra már választ kapott minden kétkedő, még azok is tudtak erőt meríteni a közösségből és az oldalból, ahhoz hogy leküzdjék ösztönös rosszindulatukat, akik hangosan nevettek, mikor elindult az oldal. Azt hiszem, ennyi idő után bevallhatom, hogy néha én is elbizonytalanodtam a megdöbbenéstől, amikor szembesültem azzal, hogy az irigység és az említett rosszindulat, mire kényszerítheti az embert. Azonban ezek a kétkedések idővel elmaradtak.

Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy amiért a The Black Aethert létrehoztam, amiért célul tűztem ki magamnak a hazai H. P. Lovecraft közösség összetartását, inspirálását és folyamatos tájékoztatását, egy olyan feladat, ami nagyon sok élménnyel, barátsággal és még több büszkeséggel jár együtt. Tudtam, hogy igazam lesz és biztos voltam abban, hogy a hazai közösség legyen az bármennyire kis létszámú is – bár még sokan vannak, akik nem találtak rá a csoportra és a magazinra -, igen is képes életre kelni a sok éves elhanyagoltságból a sok éves magányból, abból az állapotból, ahogy hagyva lett jó pár évvel ezelőtt. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a nemzetközi közösség is meg fogja ismerni a magyarországi alkotók tehetségét, közösen fogjuk még magasabbra emelni a hazai Lovecrafti élet színvonalát. Hisz ezen, ezért dolgozunk.

„inspiráló nagyon a kezdeményezésed, hatásodra kezdtünk el egy jó barátommal lovecrafti történeteket írni.”

Amikor egy-egy ilyen üzenetet kapok – és büszkén mondhatom, hogy egyre többet -, akkor mindig úgy érzem, ennél többet én nem is kérhetek. A The Black Aether ezért jött létre. Howard Phillips Lovecraft örökségét így tudjuk közösen tovább vinni együtt.

Nagyon sokan segítettek az oldalnak és nekem, sok embert járult hozzá a jelenlegi formához, elvekhez, eredményekhez. Hosszú lenne a lista, ha mindenkit felszeretnék sorolni, de három nevet mindenképpen meg kell említenem. Vidra Gyula és Schubert István a TBA állandó szerzői, Hartmann Krisztián pedig a podcast állandó tagja, ők azok, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlegi tartalom kiteljesedjen. Mind a hárman különbözőek vagyunk, más a véleményünk, mást érzünk és mást látunk. Ezért is ilyen virágzó ez a kapcsolat.

Köszönöm.

Tomasics József

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...