B.U.É.K.

Feltöltve: 2016/12/31
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az év végéhez közeledve, vagy éppen már elérve, rendszerint minden online magazin, közösséget összefogó oldal számadást ad az évről, beszámol a következő évi tervekről. Őszintén mondom, hogy én is ilyennel készültem, de mikor elkezdtem írni az anyagot és még csak a töredékénél jártam, rá kellett döbbennem, hogy egy beszámolóba nem férhet bele.

Visszatekintve a 2016-os évre, azt hiszem kijelenthetem, annyi kezdeményezést indítottunk el – és itt nem csupán a The Black Aetherre gondolok, hanem rád is kedves olvasó -, ami eddig összesen nem volt a hazai Lovecrafti életben.

Biztosíthatlak róla, hogy a 2016-os év nem csupán egy fellángolás volt. Garantálom, hogy megmarad ez a lendület, és a magyarországi Lovecrafti közösség továbbra sem fog magára maradni.

Néhány projekt talán döcögősen indult, vagy akár még jelenleg is akadozik, de hamarosan mindegyik kezdeményezés megtalálja a saját formátumát. Ennek egyszerű oka az, hogy mikor jobban átgondolva felmértem mivel is vagyunk itthon lemaradva, mi hiányozhat még a hazai közösségi életből, akkor olyan tetemes mennyiségű elmaradást találtam, amit egyedül képtelenség bepótolni. Az online magazin indulása óta mindig is hangoztattam, hogy a TBA nyílt dolog, mindenki előtt nyitva állnak a kapui, bárki csatlakozhat. Sokáig nem volt jelentkező, aminek az oka nem az érdektelenség, hanem az önbizalom hiány volt. Szerencsére az év végére ez a „probléma” megoldódott, és januárban a TBA 4 fős szerkesztőséggel kezdi az évet. Ráadásul még mindig lesz lehetőség csatlakozni, erről hamarosan érkezik is egy felhívás.

Ez a változás viszont azt okozza, hogy több szabadidőm lesz – pontosabban így már lesz -, és ezért még jobban ki tudom terjeszteni a TBA működését, nagyobb területet tudunk majd együtt lefedni. Lesz idő az elindított nemzetközi kapcsolatokkal érdemben foglalkozni, az előkészítési fázisban lévő projektek megvalósulnak, és az említett bukdácsolók újra összeszedik magukat.

A 2016-os év mozgalmas volt. A 2017-es viszont rendesen meg is fog mozgatni.

A közösség nagyon sok tagjának tartozom köszönetnyilvánítással támogatásukért, és bár az elmúlt egy hét csendben és pihenéssel telt – még a gépet sem kapcsoltam be -, az új évet azzal kezdem, hogy kivétel nélkül mindenkinek köszönetet mondok, és válaszolok az elmaradt levelekre.

Nincs más hátra, mint megköszönjem neked kedves olvasó, hogy a hazai Lovecrafti közösség tagja vagy. Köszönöm, hogy csupán azzal, hogy H. P. Lovecraft zseniális alkotásait olvasod rendszeresen, tovább viszed szellemiségét. Köszönöm, hogy velünk tartasz jövőre is.

Boldog új évet kívánok.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...