Clarke Ashton Smith úrnak, fantasztikus alkotásaiért

Feltöltve: 2017/01/13
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

H. P. Lovecraft csodálta Clark Asthon Smith művészetét, kölcsönösen barátként tekintetteke egymásra. Lovecraft 1936 december 11-én írta meg versét, amit Smithnek címzett. A „To Clark Ashton Smith, Esq., upon His Phantastick Tales, Verses, Pictures, and Sculptures” című vers a Weird Tales magazin 1938-as áprilisi számában jelent meg nyomtatásban, Lovecraft halálát követő évben.

H. P. Lovecraft versét magyar nyelvre H. Katalin is lefordította 2016-ban, ami a Black Aether magazin negyedik számában jelent meg. Az első magyar nyelvű fordítást Kornya Zsolt készítette, ami a Gonosz Mesék című Clark Ashton Smith kötetben jelent meg 2013-ban.

Clarke Ashton Smith úrnak, fantasztikus alkotásaiért

Howard Phillips Lovecraft

Bús felhők ölelik a megfeketült tornyot,
   S sűrű rengeteg fojtja idő rágta alapját.
Árny és csönd, moha s penész foga vájt
   Fakó kövébe, mely tűnt korban mint cromlech állt.
Sem láb nesze, sem madárdal fel nem kavarja
   Az örökéj dögpárájú lakát,
Bár gyakran reszketteti vész suhogó szárnya
   Mikor magasán kigyúl egy sápadt láng.
Mert itt tanyáz ki e világ szőttesét
   Különös ideákkal s iszonnyal vonta be.
Ős rúnái az irtózat nyelvén jegyzék
   Kiket rejt zajgó poklok csillag-fellege.
Averoigne Sötét Ura – ki ablakokat tár
   Oly lidércnyomásra mit más szeme ki nem áll.

Fordította: H. Katalin 2016/08

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...