King Diamond életművével kapcsolatban túlzás lenne azt állítani, hogy kiemelkedően sok lenne benne a nyilvánvalóan Lovecrafti elem, és első gondolatra csak 1-2 dalát szerettem volna bemutatni, más zenekaréval egyetemben, akik szintén pár szerzeménynek erejére megemlékeztek Lovecraftról. Hogy ez a cikk végül miért is szól csak róla? Több forrásból olvastam hogy KD nagy rajongója Lovecraftnak, így áttanulmányoztam mennyire is lehet igaz., amíg ő nem vall egyértelmű színt. King Diamond a nyolcvanas években kezdte az énekesi karrierjét a Mercyful Fate-el a heavy metálosabb, tradicionálisabb hangzású black metál zenekarral. A dalszövegek elsősorban az ördögimádásról, a sátánnal kötött paktumokról, és a kárhozatról szólnak. Több dal is szól boszorkányok rituáléiról, de az 1994-es Time lemezen lévő Witches Dance mintha a Dreams in the Witch House által inspirálódott volna.
Egy alvajáró férfit valami titokzatos erő, hideg kezek formájában hívják be az erdőbe, ahol boszorkányok táncolnak körbe egy kecske alakot. A férfi nem hajlandó elfogadni hogy álmodik, mert túl valóságos, az élmény viszont túlságosan hihetetlen és gonosz hogy tényleg megtörténjen. Igazán ádáz dal, ahol a táncoló boszorkányok közül aki elesik, annak égnie kell. Hasonló témájú dal az Under the Spell, ahol az elbeszélő nem tudja mit keres a Walpurgison, és amikor megjelenik Ő, a le nem írt felismeréstől elborzad, hogy nem lenne szabad itt lennie, és megértenie mi történik körülötte.
Közvetlenül a Witches Dance után jön a The Mad Arab című dal az albumon, ami eredetileg a kiinduló pontja volt ennek az írásnak
Itt maga Abdul Alhazred jelenik meg, aki vándorútja során az éjszaka arra ébred, hogy a szikla ami mellett megpihent, a levegőbe emelkedett és alatta egy rémületes rituálé folyik, ahol kígyószerű lényeket idéznek meg ismeretlen nyelveken, gonoszul kántálva. A borzalmat megtapasztalva megpróbál elmenekülni, és a szövegkönyv jelzi: története még folytatódik.
Az Into the Unknown lemez legvégén foglal helyet a Kutulu (The Mad Arab II)
Alhazred, az őrült arab lassan kezdi elveszíteni teljesen az eszét, miközben írja a Necronomicont. Állandóan figyelik őt, ha nem is közvetlenül mögötte, akkor a fejében, és suttogják “Kutulu”. Megemlíti, hogy ismeri az összes “Ancient One”-t, akiket már egy korábbi dalban is megemlít King Diamond, a Castilo Del Mortesben. Itt az ókori spanyolországban egy óvatlan ember, varázslattal játszadozva nyit meg szentségtelen kapukat, ahonnét ördögszerű lények özönlenek ki, akiket “Ancient Ones”-nak, neveznek. Sajnos a lovecraftiság hamar ki is merül a Castiloban, ugyanis ezek a lények a mennyek és poklok csatáját vívják meg.
King Diamond a szóló konceptlemezein elsősorban kísértettörténetek szerepelnek, de van pár olyan motívum amit Lovecraft is szeretett használni, mint például mások testének elbitorlása, és a személyes múltból, családi örökségből érkező rémségek. Az Abigail történetében az elbeszélő ősének meg nem született fattya veszi át az irányítást a felesége felett. A fogalmon kívüli, név nélküli lények és az őrület mint például a Them c. Lemezen, vagy a főhős szembesülése azzal, hogy az ember által ismert világról alkotott hit felbomlik, és képtelen azt feldolgozni. A House of God-ban, egy templom pincéjében a főhős megtalálja Jézus Krisztus mumifikált tetemét, és megjelenik egy önmagáról többes számban beszélő entitás, ami szembesíti vele, hogy minden amit hitt az egy kozmikus átverés. Nincs Isten, nincs Sátán, csak ez a valami és a színjáték amivel az embereket összezavarja, és ezáltal nyer erőt, erről nekem Nyarlathotep jut eszembe…
Idáig King Diamond esszenciális Lovecrafti lemezt még nem készített, de most hogy egyre nagyobb divat ráhivatkozni, talán már a következő története végre a kozmikus horrora fog épülni, és remélem így is lesz, ugyanis mindene meg van hozzá, hogy álmatlan éjszakákat okozhasson vele a hallgatóknak.
“I was no more scared of dying, but I was terrified of knowing the truth.”
– This Place is Terrible
Vidra Gyula
