H.P. Lovecraft és David Lynch szerelemgyereke – Jordan Krall

Feltöltve: 2017/03/04
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Most, hogy kissé már sikerült megkapargatnunk a bizarro irodalom felszínét Lovecrafti szemszögből nézve, vessük bele magunkat valamivel mélyebben a témába és vegyük górcső alá Jordan Krall néhány munkáját, kezdve az egyik leginkább megkapó címmel és borítóval megáldott Squid Pulp Blues című kötettel.

Sokat gondolkodtam azon, hogy foglalkozzak-e itt ezzel a könyvvel egyáltalán, hiszen a sorozat bevezetőjeként írott esszé egyik forrása egyfajta Lovecrafti bizarroként hivatkozik rá, azonban a dolog mégsem annyira egyszerű, mint amilyennek első ránézésre gondolhatnánk. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy vannak az olvasók között olyanok, akik a könyv végigpörgetése után ezzel a kijelentéssel vitába szállnának, részben talán jogosan is, hiszen Krall munkássága a korábban bemutatott könyvekkel ellentétben erősen pengeélen táncol. Köteteinek többségében ugyanis a Lovecrafti rokonság rendkívül indirekt módon jelenik meg, és történeteinek nagy részében az író nem használ HPL életművére vonatkozóan szinte semmiféle közvetlen utalást sem. Ettől függetlenül úgy érzem, Krall, mint a bizarro zsáner egyik kiemelkedő alkotója, mindenféleképpen megérdemel egy cikket, hiszen ha munkáiban nagyon ritkán jelenik is meg kimondottan Lovecraft univerzumának valamely entitását érintő, direkt utalás, azért kis túlzással mondhatjuk, hogy a kozmikus horror modern, groteszk irányzatának egyik meghatározó, úttörő alkotója. Mesterien bánik a megfoghatatlan iszonyattal, és kiválóan alkalmazza történeteiben a háttérben meghúzódó, kézzel foghatatlan borzalom kínálta lehetőségeket.

Squid Pulp Blues című, három, egymáshoz több szálon kötődő kisregényt egybefűző kötetének esetében a cím és a borító elsőre azonban talán kissé megtévesztő lehet. A csápos, ballonkabátos detektív figurájából erős Lovecrafti kötődésre (is) következtethetünk, azonban a Cthulhu-mítosz fanatikusait kissé el kell, hogy keserítsem, konkrét utalást HPL munkásságára egyik történetben sem találhatunk. Van azonban valami, ami miatt mégis egyfajta Lovecrafti műként tekinthetünk Krall kötetére, és ez nem más, mint a könyvben szereplő történeteket körüllengő, hátborzongató atmoszféra.

A Squid Pulp Blues világában végig sötét, ismeretlen erők munkálkodnak a színfalak mögött, az első oldaltól az utolsóig érezzük valami monumentális, földöntúli gonosz jelenlétét. Krall kiválóan építi fel a bizonytalanságból eredeztethető borzongást, és mindezt az átlagos kisvárosi életbe vegyülő szürrealista képekkel tárja az olvasó elé. A New Jersey állambeli városkában, Thompsonban játszódó történetekben találkozhatunk deformált háborús veteránokkal, törpenövésű prostituáltakkal, lábfetisiszta stricikkel, bélműködésük szabályozására képtelen gengszterekkel, az apokalipszis szamárcsikójával, illetve egy nővel, akinek maga sem tudja hogyan, de eltűntek a lábai. És habár úgy tűnhet, sokuknak nem jut az olvasó megbotránkoztatásánál és összezavarásánál nagyobb szerep, azért minden egyes karakternek és eseménynek érdemes bizonyos fokú jelentőséget tulajdonítani. Krall-nál a furcsa dolgok ugyanis nem afféle öncélú történések, minden egyes bizarr jelenet és lehetetlen szereplő hozzájárul ahhoz, hogy a háttérben megbúvó borzalom egyre inkább kiteljesedjen, majd elhatalmasodjon az olvasón. Ez a fajta eluralkodó iszonyat pedig leginkább annak köszönhető, hogy a szerző nem magyaráz semmit feleslegesen.

A történetekben feltűnő furcsa karakterek és az abszurd, morbid történések megmaradnak furcsának és morbidnak, és Krall mindenféle kiegészítés vagy háttértörténet nélkül a fantáziánkra bízza, miért is történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek az általa teremtett New Jersey-beli koszfészekben. Ezáltal megmarad a mocskos, vidéki kisváros groteszk, misztériumoktól övezett (és nem különben gyomorforgató) hangulata. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Squid Pulp Blues Thompson-ja afféle szürke ködbe burkolózott Innsmouth, amit a félig hal, félig ember hibridek helyett a háborút megjárt torzszülöttek és ismeretlen okból székletüket visszatartani képtelen elmebeteg bűnözők népesítenek be.

Hogy keményvonalas Lovecraft-rajongóknak mennyire ajánlanám ezt a kötetet, hirtelen nem tudnám megmondani, hiszen tulajdonképpen bizonyos pontokon összeérő, mégis két teljesen különböző világról beszélünk. Egyvalami azonban egészen biztos: HPL életműve nélkül (megannyi más, modern horror-szerzőhöz hasonlóan) Jordan Krall munkássága sem lenne az, ami, és tagadhatatlan, hogy a kozmikus horror nagymestere a Squid Pulp Blues megszületésére is óriási, pozitív hatást gyakorolt. Ezt természetesen maga az író sem tagadja, és amellett, hogy több, vele készült interjúban is inspirációként emeli ki és méltatja Lovecraft műveit, leginkább 2013-ban megjelent, Nightmares from a Lovecraftian Mind című novellagyűjteménye árulkodik arról, hogy Krall bizony maga is hardcore HPL-rajongó.

Az említett könyv ízig-vérig hű a címéhez, és valóban egy olyan ember lázálmaiba enged számunkra bepillantást, aki átlátja a Lovecrafti horror lényegét, érti és érzi a kozmikus iszonyat mibenlétét. Képes túllépni az utánzáson, és ahelyett, hogy újrahasznosítaná mestere karaktereit, a biztos alapokra építkezve megteremti inkább saját világát. És milyen jól teszi! A Nightmares from a Lovecraftian Mind (és tulajdonképpen Krall munkásságának nagy része) éppen attól lesz zseniális, hogy nyoma sincs az ősi isteneknek, az általuk megtestesített, időtlen iszonyatnak azonban annál inkább. Természetesen a bizarro műfajától elvárható, groteszk módon kiforgatott, modern környezetbe ültetve.

Tény azonban, hogy bizonyos szempontból Krall művészete sokkal inkább szürrelaista weird, és sokkal hamarabb juthat eszünkbe olvasás közben egy David Lynch film, mint HPL klasszikus történetei. Azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek a valótlan (rém)álmok a hétköznapoktól teljesen elrugaszkodó szereplőikkel és valóságon túli atmoszférájukkal még mindig sokkal közelebb állnak az igazi kozmikus horrorhoz és a Lovecrafti fikció mibenlétéhez, mint az olcsó Cthulhu-kópiák és az indokolatlan csápos szörnyetegek futószalagon gyártott százai.

A két kötet tanulságait összegezve talán úgy fogalmaznék, hogy Krall munkássága az egyetemes iszonyaton alapuló, mindennapos fóbiákat és aberrációkat William S. Burroughs és David Lynch nyomdokain járó szürrealista látomásokkal elegyítő fantáziavilág. Sötét, misztikus, groteszk és visszataszító, de mindenképpen érdekes és figyelemreméltó. Leginkább azoknak ajánlanám, akik nem amiatt tartanak Lovecrafti-nek egy történetet, mert említésre kerül benne Cthulhu neve, vagy a Necronomicon. Emellett természetesen az sem hátrány, ha az ember képes túllépni azon, hogy a szexuális perverziók, a testi fogyatékosságok, valamint a szellemi aberrációk erőteljes, tabuk nélküli, kényelmetlen szituációkban történő ábrázolásától kirázza a hideg.

A cikkhez használt borítókép Jeff Powers munkája.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....