Howard Phillips Lovecraft nem sokkal 1921 március 10-e előtt írta, 3.430 szóból álló The Moon-Bog című novelláját. Nyomtatásban először a 1926-os júniusi Weird Tales magazinban jelent meg, aminek borítóját E. M. Stevenson készítette, a novellához tartozó belső illusztrációt pedig Ed Whitham. Az eredeti magazinból szkennelt oldalakat itt nézheted meg, Whitham illusztrációjával együtt. Itt pedig replikát tudsz rendelni a magazinból.
A történet névtelen narrátora meséli el az átélt borzalmakat, mikor is barátja, Denys Barry az Amerikából Írországba hazaköltöző örökös, aki visszavásárolta a régebben a család tulajdonában lévő Kilderry-mocsárban álló kastélyt, egy végzetes éjszakán eltávozik. Barry szereti és tiszteli Íroszágot, de amerikai tartózkodása hatással volt rá, ezért a kastély körüli mocsarat tervezi leereszteni és kitisztítani, azért, hogy a terület megszépüljön, a tőzeget pedig értékesíteni tudja. A munka nem megy zökkenőmentesen, mert a környékbeli parasztok, akiket Barry a munkára felfogadott volna, nem voltak hajlandóak elkezdeni a munkát, babonás félelmeik eluralkodtak rajtuk, úgy tartották a mocsarat szellemek lakják, aki pedig hozzá mer nyúlni, arra szörnyű átok fog lecsapni.
Életrajzi kötődése ismét csak van ennek a novellának is, HPL mindig is bízott abban, hogy egyszer majd valamilyen módon sikerül visszaszerezniük a család ősi otthonát és vagyonát, ez az irreális elképzelése értelemszerűen soha nem valósult meg. Ezen vágyódása ismerhető fel Barry karakterében, aki a felvilágosult Amerikából költözik vissza Írország azon részére, ahol a babonák szerves részei, a leginkább puritán közösségekhez hasonlított lakosok mindennapjainak. Konkrétabb életrajzi kötödés és információ, miszerint HPL gyerekkorában a helyi hatóság megvásárolta a Cat Swamp mocsarat, azzal a céllal, hogy megóvják a befektetőktől, azonban 1919-ben még is csak engedtek a „fejlődésnek” és lecsapolták a mocsarat, majd 200 új lakóházat építettek a helyén.
Lovecraft a novellában mintegy elejtve az információt, megemlíti a Hódítók Könyvét, ami egy csodálatos utalás a főszereplő későbbi álmaira, amikor is nyugovóra tér a mocsár melletti kastélyban.
„(…) titkok, amelyek az óta hevernek eltemetve, hogy a történelem előtti mesés időkben járvány sújtott le Partholan gyermekeire. A Hódítók Könyve szerint a görögöknek e fiai Tallaghtban temették el, de Kilderry vénjei azt állítják, hogy egyetlen várost megmentett patrónája hold-istennő; az erdős dombok eltakarták őket, amikor Nemed emberei harminc hajójukkal megérkeztek Szkíthiából.” – Bihari György fordítása
Lovecraft ismét nem a véletlenre bízta novellának háttérinformációit, ugyan is a Hódítok Könyve valójában a Lebor Gabála Érenn (The Book of the Taking of Ireland), ami egy vers és prózagyűjtemény az Ír történelemről, az Ír-sziget benépesítéséről. Az első gyűjtemény a VIII. században látott napvilágot, azonban ez az évek során megsemmisült és a XI. században egy névtelen író gyűjtötte össze ismételten a költeményeket és prózákat. A könyv hat népcsoportot említ:
- Cessair népe
- A Partholón népe
- A Nemedek
- Fir Bolgok
- Danu istennő népe
- Mil fiai
A novella szempontjából a Partholón népe bír jelentőséggel. Ők voltak a második nép, akik Görögország felöl a szigetre érkeztek, miután vezetőjük Partholón, megölte szüleit a királyságért. 
Elsőként küzdöttek meg a titokzatos Formorian néppel, akiket legyőztek, ám később pestisjárvány végzett Parthalón egész népével – 5.000 férfi és 4.000 nő – mindössze egy hét alatt. Őket temették el a mai is létező dublini – ma már város – Tallaghtban. Azonban HPL itt csavar egyet a történeten és azt állítja, hogy egyetlen várost megmentett patrónája a holdistennő, ez a rész azonban nincs az eredeti történetben, ugyan is a pestisjárvány után csupán egy túlélő maradt, Tuan Mac Cairill. Kilderry az ugyan csak ma is létező város, Írország nyugati partjain helyezkedik el, Tallaght pedig a keleti partokon. Lovecraft tulajdonképpen azt csinálta, hogy kiemelt egy részt az Ír teremtéstörténetből, csavart rajta egy kicsit, miszerint még is csak fennmaradt egy kisebb népcsoport, de öreg holdistennőjük megmentette őket és elrejtette a túlélőket a sziget másik felében, így Nemed és népe nem talált rájuk mikor a szigetre érkeztek. Kleisz (Cleïs) holdistennő, Szapphó (Sappho) anyjának és gyermekének volt a neve, bár anyja tekintetében ez csak következtetés abból kiindulva, hogy a tudósok azt feltételezik, Szapphó anyja után nevezte el gyermekét.
Lovecraft a novellát a bostoni amatőr írói kör a Hub Club, Szent Patrik napi találkozójára írta, amit 1921. március 10-én tartottak, egy héttel Szent Patrick napja elött. A Hub Club kapcsolatban állt a NAPA (National Amateur Press Association) szervezettel, innét az ismeretség.
Köztudott, hogy Lovecraft rajongott Lord Dunsany művészetéért és nem egyszer nyert ihletet alkotásaiból.
“Egy új mitológia és meghökkentő folklór megalkotójaként Lord Dunsany a fantasztikus szépségek különös világának elkötelezettje, a durva és visszataszító hétköznapi valóság elleni küzdelem élharcosa.” – Galamb Zoltán fordítása
Azonban a The Moon-Bog esetében úgy tűnik, épp az ellenkezőjét lehet észrevenni. Szembetűnő és nem lehet elmenni az mellet, hogy Lord Dunsany The Curse of the Wise Woman (1933) novellájában egybeesések ismerhetőek fel. Dunsany novellájában többek közt ismét az írországi mocsár kerül elő és az abban rejlő tőzeg anyagi jelentősége. Bár S. T. Joshi is elismeri és kétség kívűl tényként kezeli a hasonlóságot, tartózkodik attól, hogy kijelentse, H. P. Lovecraft hatással volt Lord Dunsany munkásságára.
A The Moon-Bog (A Hold-láp) magyar nyelven először a Lazi kiadó Az álom fala mögött kötetében jelent meg, majd később a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei sorozat harmadik kötetében, mindkét könyv bihari György fordítását használta.
