Skip to main content

Gyakorlati tanácsok rémtörténetek írásához, amatőrök részére

Bármennyire is nehéz elfogadni, és bármennyire is küzdenek ellene jó páran foggal, körömmel, a jó rémtörténet írásának vannak olyan bizonyos elvi szabályai, olyan elemei, amiket ha nem vesz figyelembe az alkotó, félreértelmez vagy felülbírál, a történet nem tud kozmikus rettenetté kiteljesedni. Sajátossága az irodalmi zsánernek, hogy a kozmikus rettenet nem minden olvasó számára tudja nyújtani az elvárható élményt, még akkor sem, ha műfajában kiemelkedően jó alkotás, ugyan is a rémtörténet nem mindenkinek való, nem mindenki képes megtalálni a sorok közt megbúvó mondanivalóban a rettenetet.

„(…) többség körében mindig is elsőbbséget élveznek a hétköznapi érzésekről és eseményekről, vagy az efféle érzések és események közönséges, érzelgős eltorzításairól szóló történetek; és talán jogosan is, hiszen e hétköznapiasságok teszik ki az emberi lét jelentősebb hányadát.”

Azonban mielőtt Szujó Norbert társszerzővel rátérnénk a rémtörténetek megfelelő írásának boncolgatására, egy kis kitérővel kell kezdenünk. Az elmúlt több mint egy év szerkesztői „munka” a Black Aether magazin alapítójaként, felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy a hazai amatőr írói közösség körében, vannak olyan bizonyos alapvető hiányosságok, amikre mindenképpen ki kell térnem. Természetesen, az egész hazai közösségből én csupán egy nagyon kis szeletet ismertem meg – ezek közé tartoznak egyéb forrásból származó amatőr írók művei is -, én ebből indulok ki és elsősorban nekik szól ennek a cikknek a tartalma, bár úgy gondolom olyan általános és magától értetődő gyakorlati tanácsok fognak most következni, amik minden amatőr író hasznára válhatnak.

Olvasni, olvasni, olvasni

Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, mekkora jelentősége van annak, hogy – akár – a napi szintű olvasás az író életének szerves részét képezze. Minden bizonnyal furcsán hangzik ez, de ahogy ezt többször is meg fogom említeni, tapasztalatból mondom, észrevehető hiányossággal küzdenek páran. Stephen King nagyon frappánsan fogalmazta meg ezt a „problémát”:

Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat.

Azon túl, hogy a különböző zsánerbe tartozó történetek olvasása az egyik legcsodálatosabb élményt nyújtja, az írók részéről ez akár egyfajta önképzésnek is felfogható, hiszen nagyon sok gyakorlati haszna van. Az olvasás mellőzését első sorban a hiányos szókincsben lehet felismerni, nagyon hamar feltűnik az állandó önismétlés. Szükséges a rendszeres és figyelmes olvasás ahhoz, hogy szókincsed és látásmódod megfelelően tudjon bővülni. Az olvasás inspirál, élénkíti a fantáziádat, munkára ösztönzi a kreatív oldaladat.

Fontos kiemelnem, hogy legyél nyitott és befogadó. Nem szabad beszűkítened az ismereteidet egy bizonyos kategóriára – bármennyire is szereted, szeretjük azt -, meg kell ismerned más zsánereket is, hiszen még ha nem is fog pozitív élményt nyújtani a történet, növeli a látáskörödet, új ismereteket szerzel.

Lovecraft, Lovecraft, Lovecraft

A Black Aether speciális eset, hisz kifejezetten H. P. Lovecraft munkásságát kívánja a maga módján továbbvinni, az ő szellemisége, irodalmi öröksége a meghatározó.  Számomra megdöbbentő volt az, hogy nem egy esetben érkezett hozzám olyan novella, aminek kísérő levelében az író kategorikusan kijelentette, hogy számára HPL munkássága nem meghatározó és nem is igazán kedveli azt. Ezt már csak az tudta felülmúlni, amikor az alkotó elmondta, nem is ismeri HPL műveit.

Igazából ez még áthidalható probléma lenne, hisz bár véleményem szerint HPL eszenciája kell, hogy legyen a követendő példa, vannak rajta kívül is, akik maradandót alkottak a zsánerben. Azonban az elvárható lenne, hogy az alkotó ismerje legalább HPL kortársait, hisz a magazin egyik célja mindig is a forrásból való kiindulás volt. Azonban, ha egy magazin, antológia koncepciójában elvárás az, hogy a novellák kapcsolódjanak HPL-hez, akkor az nem igazán jó kezdet, ha kijelented, nincs szándékodban őt követni, elveire vagy akár technikájára hagyatkozni.

Itt jegyezném meg azt a sokak által elfelejtett tényt, hogy a The Black Aether, a Black Aether magazin és minden további kezdeményezés, azért jött vagy jön létre, mert HPL munkásságát, szellemi örökségét tekintem követendő példának. Nem titkolom, soha nem is titkoltam, elfogult vagyok vele szemben, rajongok műveiért, még azokért is, amik nem tetszenek. Mert van ilyen. De azt soha ne felejtsd el, ha nem így lenne, nem lenne TBA se BA.

Róma sem egy nap alatt épült

Nagyon keveseknek adatik meg az a kiváltság, hogy zseninek szülessenek, éppen ezért kiemelt jelentősége van a fokozatosságnak. Az élet minden területére érvényes, hogy kicsiben kell kezdeni, ez ugyan úgy vonatkozik az írásra is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet hosszabb távon nagy dolgokban gondolkodni. Amatőr íróként, szert kell tenned annyi tapasztalatra, ami által tudsz majd egyszer regényt is írni, de nem szabad egyből 5 részes novellasorozattal kezdened, mert bele fog törni a bicskád. Ilyen terjedelmű művek a tapasztalt íróktól is alapos előkészítést igényelnek, ami akár több időbe is telhet, mint magának a kész műnek a megírása.

Rövid és főleg egyszerű történetekkel kell kezdened, amik a saját látásmódodat tükrözik, semmiképpen nem ajánlanám, hogy életed első története olyan legyen, amivel szemben vannak bizonyos elvárások. Az sem biztos, hogy ennek rémtörténetnek kel lennie, a fontos a gyakorlás és a fokozatosság.

Ne akard rögtön megváltani a világot

Ez most ismét egy kiszólás a Black Aether magazin részéről, de ez ugyan csak érthető általánosságban is. Egy magazinnak, gyűjteménynek, antológiának – ha megfelelően elő van készítve – meg van a saját koncepciója. A szerkesztő, a kiadó jó előre tudja már, hogy mi az a témakör, vagy zsáner, vagy bármi más, ami meghatározza a kötetbe kerülő történeteket. Ezen nem fog változtatni senki.

Tartsd be azokat a szabályokat és elvárásokat, amiket meghatároztak, tisztában kell lenned velük. Sajnos ki kell, ábrándítsalak, a sok „de” vagy az „én úgy gondolom” nem célravezető, abban az esetben, ha a kiadvány ragaszkodik az elveihez.

Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen saját véleményed és akár ezt ne jelezd a kiadó, szerkesztő felé, hiszen ennek nem egy esetben örülnek is, főleg ha egy amatőr magazinról van szó. Azonban felesleges vitatkozni, azért mert nem feleltél meg az elvárásoknak, és nem kaptál pozitív elbírálást. Inkább kérdezd meg, hogy miért történt így. Tisztában vagyok azzal, hogy erre nem mindenki fog neked válaszolni, hisz mindenkinek véges a rendelkezésre álló ideje, vagy éppen egyszerűen nem akar választ adni a szerkesztő – amiről meg van a véleményem -, de sokkal hasznosabb számodra is, ha egy jól megfogalmazott kérdéssel próbálsz a miértek végére járni. Ráadásul ebből is sokat tanulhatsz.

Legyél kompromisszumképes

Vannak bizonyos esetek, főleg ha még kezdő, amatőr író vagy, hogy a kiadó, szerkesztő, vagy éppen a zsáner írott és íratlan szabályai miatt, változtatnod kell a történeteden. Ha erre nem vagy hajlandó, akkor nem kell csodálkoznod és főleg megsértődnöd azon, hogy nem kapsz pozitív elbírálást. Magától értetődő, hogy ha a kért változtatás számodra túl sok, vagy szembe megy a te elképzeléseiddel, akkor azt kell mondanod, hogy köszönöm, de nem. Azonban annak semmi értelme, hogy végtelen hosszúságú levélben elkezded megmagyarázni mi, miért történik a novelládban.

Gondolj csak bele, a szerkesztő látásmódja határozza meg, mi az, ami megjelenhet. Ha ő úgy érzi, a történet nem adja át egyértelműen azt az érzetet, amit az ő koncepciója alapján elvár az olvasó, és magyarázatra szorul, akkor nem engedheti át a szűrőn, mert nem magyarázhatja meg az olvasónak, hogy igazából ez az, amit ő vár, csak éppen kell hozzá még ez a két oldal magyarázó szöveg. Nem mondhatod el minden egyes olvasódnak külön-külön, hogy mi mért szerepel a novelládban.

Legyél kritikus önmagaddal szemben

Azzal, hogy az utolsó mondat végére is odatetted az írásjelet, koránt sem végeztél. Az írásodat újra el kell olvasnod, több alkalommal is, úgy, hogy egy kicsit hagyod magadban „ülepedni”. Ha eltelik egy kis idő – pár nap vagy hét – és újraolvasod a saját írásodat, fel fognak tűnni azok az elírások, logikai bukfencek, hiányosságok vagy éppen túlzások, amiket az olvasód is egyből észre fog venni. Nem félj belejavítani a saját, kész történetedbe, ha szükséges akár írj át komplett bekezdéseket, fejezeteket.

A folyamatosság elve itt is alapvető, csiszolgasd az alkotásodat. Önkéntelenül is elsiklasz írás közben olyan hibák felett, amiket az újraolvasásnál egyből kiszúrsz. Ez egy alapvető dolog, HPL maga is alkalmazta ezt, nem egyszer mutatta meg alkotását barátainak, írótársainak, és ha szükséges volt, javaslataik alapján módosított rajta.

Ne rohanj fejjel a falnak

Felejtsd el azt az elképzelést, hogy jól meg tudsz írni egy történetet úgy, hogy leülsz és egyhuzamban, mindenféle előkészítés nélkül megírod a komplett novellát. Fel kell építened a történetet, szinopszist kell írnod saját magadnak, utána szabad csak kidolgoznod részletesen a történetet. HPL maga is ezt a szisztémát követte, amit a Jegyzetek a rémtörténetek írásáról esszéjében ki is fejt.

  1. Szinopszis. Az események előfordulási sorrendjének leírása. Részletesen fel kell vázolnod a történetet, ki kell térned az ok okozati összefüggésekre, indítékokra.
  2. Második szinopszis. Írd le az eseményeket az elbeszélés sorrendjében. Egészítsd ki az első szinopszist, adj hozzá drámai elemeket, feszültséget fokozó részleteket, és nem félj megváltoztatni az eredeti szinopszist, ha a történet megkívánja.
  3. Írd meg a történetet a második szinopszis alapján. Ha szükséges, egészítsd ki új részletekkel, történésekkel, de ügyelj arra, hogy összhangban legyenek az eddig felállított szerkezettel. Nem kell megakadnod minden egyes olyan részletnél, amiről úgy véled nem tölti be a szerepét maradéktalanul, koncentrálj az összhangra.
  4. Az elejétől a végéig nézd át az elkészült szöveget, korrigáld a hibákat. Figyelj oda a mondatszerkezetekre, a drámaiságra, különösen a hangulat keltő elemekre, a gyors és lassú részek arányára és a helyes átvezetésre.
  5. Készítsd el a végleges, letisztázott változatot. Ismét csak nem félj attól, hogy egy mondatszerkezetet megváltoztass, ha ez szükséges a megfelelő eredmény eléréséhez.

HPL azt írta, az első lépés gyakran csupán szellemi folyamat, és ő ezt nem igazán szokta leírni, csak a második szinopszist. Azt is megjegyzi, előfordult, hogy belefogott az írásba, mielőtt tudta volna miként is fogja kidolgozni az ötletet. Ezekben az esetekben egy olyan kérdés fogalmazódott meg benne, ami indítékokat és körüljárást igényelt, ami köré fel tudta építeni a történetet.

Senki nem születik profinak

Mi se. Soha nem szabad elfelejtened, hogy a The Black Aether szerkesztői és a Black Aether magazin alkotói – legalább is a nagy többségük – lelkes amatőrök. Ebben a történetben pont az a csodálatos, együtt tanulunk, együtt fejlődünk. Éppen ezért koránt sem szentírás az, amit a fentiekben olvashattál, mások vagyunk, máshogy gondolkozunk, máshogy éljük meg a dolgokat. Meg kell találnod, rá kell jönnöd arra a megfelelő metódusra, ami neked a leginkább megfelelő, ami nem jelent terhet a számodra, amitől az írás felszabadító élménnyé válik.

Ugyanakkor el kell fogadnod azt is, hogy a TBA-n megjelenő anyagok, tanácsok, ötletek, javaslatok nem csupán légből kapott ötletek. H. P. Lovecraft szellemi örökségét próbáljuk továbbvinni és átadni, az ő kivételes zsenialitására építünk és hivatkozunk szinte minden alkalommal. Ezzel kapcsolatban nagyon nagy szerencsénk van – és persze neked is -, mivel számos esszéje, értekezése, levezése fennmaradt, amikből értékes információkat, vagy éppen gyakorlati tanácsokat tudunk átadni.

Minden bizonnyal vannak olyan ötletek, lépések, praktikák és taktikák, amik kimaradtak ebből az írásból – szinte biztos, hogy lesz folytatása -, oszd meg velünk a tapasztalatodat vagy a véleményedet egy hozzászólásban.

Ez is érdekelni fog!

Milyen is valójában a jó rémtörténet? Nem hinnénk, hogy tudnánk olyan pontos megfogalmazást alkotni a rémirodalomról, ami enciklopédiai pontossággal szabná meg a zsáner határait. Még H. P....
Az irodalmi kompozíció A bolgár származású Maria Popova a nagyon népszerű Brian Pickings nevű irodalmi blogján publikált egy cikket több mint négy évvel ezelőtt, amiben H. P...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.