Skip to main content

The Tomb (1917)

Vagrant, 1922

Howard Phillips Lovecraft 1917 júniusában írta 4.190 szóból álló novelláját, aminek a The Tomb címet adta. A novella nyomtatásban először a Vagrant magazin 1922-es márciusi számában jelent meg, a Weird Tales pedig 1926 januárjában jelentette meg újra. A WT magazin belső illusztrációját Andrew Brosnatch (André Brosnatch, Jr.) készítette.

A novella főszereplője Jervas Dudley aki a tébolydából meséli el történetét. A magát álmodóként és látnokként jellemző Dudley fiatal korában talál rá az otthonától nem messze lévő kriptára, annak lelakatolt bejáratára. Sötét és végzetes kényszer alakul ki a fiúban, megesküszik a berek száz istenére, hogy kerül, amibe kerül, egy napon átjut a fekete, dermesztő mélységbe, amely mintha őt hívogatná. Telnek az évek, mialatt a fiú felcseperedik miközben fura vonzalma révén a temetők és sírkertek után, olyan titkokat tud meg halottaktól, amiket minden bizonyossággal csak ők tudhattak. A megvilágosodás egy tikkasztó nyári éjszakán jön el, amikor is a kripta előtti álmából felriadva, egyenesen hazamegy egy bizonyos réges-régi korhadt szekrényhez, amiben megtalálja a kripta zárjának kulcsát. Még azon a napon késő délután belép a hideg, hullaházi levegőjű kriptába, ahol a számos koporsó vagy csak maradványaik közt talál egy üres koporsót, rajta egyetlen névvel. Dudley hirtelen ötlettől vezérelve belefekszik a koporsóba és kezdetét veszi az átalakulás.

Szembetűnő HPL önmaga megszemélyesítése, a novella elején Dudley bemutatkozása semmi kétséget nem hagy efelől.

„A nevem Jervas Dudley, kora gyermekkoromtól álmodó és látnok vagyok. Mivel volt annyi vagyonom, hogy ne kelljen kereskednem, lelki alkatom viszont sohasem illeszkedett a hivatalos oktatáshoz és a társasági élethez, mindig a látható világtól elkülönülő birodalomban éltem; ifjúságomat és kamaszkoromat ódon, alig ismert könyvek között töltöttem és bebarangoltam ősi fészkem környékének mezeit és berkeit.” – Bihari György fordítása

Majd később:

„Én, aki utolsó hajtás voltam apai ágon, ugyancsak utolsó ágacskája voltam annak az ősibb és sokkal rejtelmesebb vérvonalnak.” – Bihari György fordítása

A történet ötlete 1917. júniusából származik, mikor is HPL nagynénjével Lilian Clarkkal sétált a Swan Point temetőben a családi parcellánál, ahol is felfigyelt minden bizonnyal nagynénje egyenes ági felmenőjének, Simon Smithnek sírkövére, amin az 1711-es évszám állt. Emlékirataiban HPL nem említi meg a sírkőre vésett nevet, de Lilian Clark rokona Smith, 1711. március 4-én hunyt el.

Kétségtelen, a novellában használt Hyde név használata főhajtás Robert Louis Stevenson „The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde” remekműve előtt, amiről esszéjében HPL így vélekedik:

„(…)Sir A. Conan Doyle, H. G. Wells és Robert Louis Stevenson – akik közül az utóbbi a nyegle modorosságra való rettentő hajlama dacára olyan örökérvényű remekműveket hagyott az utókorra, mint a Markheim, A hullarabló és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Valójában ez az irányzat a mai napig fennmaradt; hiszen ebbe a kategóriába tartozik a kortárs rémtörténet-irodalom azon része, mely a hangulatteremtés helyett az eseményekre összpontosít a démoni feszültség és a pszichológiai valósághűség helyett az intellektust célozza meg, és egyértelműen kiáll az emberiség és annak boldogulása mellett. Tagadhatatlan erő rejlik benne, az „emberi tényező” folytán pedig szélesebb közönséghez szól, mint a tisztán művészi lidércnyomásosság. Amennyiben hatása meg sem közelíti az utóbbiét, mindez annak tudható be, hogy a felhígított termék soha nem vetekedhet a tömény esszenciával.” – Galamb Zoltán fordítása

Lovecraft a helyes hangulatteremtésre és az atmoszféra kialakítására esküdött a rémtörténetek írásakor.  Dr. Jekyll és Mr. Hyde története nem erre a formulára épül, ezért bár HPL elismeri a történetben rejlő zsenialitást, de a cselekményre összpontosító történeteket még sem tartotta egyenértékűnek a művészi szintet elérő rémtörténetekkel.

 

Weird Tales, 1925

A Lovecraft novellájában szereplő „ivós dalt”, amit Dudley reggeli közben kezd el szavalni váratlanul, valójában HPL írta még a novella elkészülte előtt évekkel. az eredeti kézirat egy befejezetlen levél, amit egyik, ismeretlen amatőr újságírónak írt válaszul, ennek egyik részlete a dal, aminek HPL a Gaudeamus címet adta. Will Murray A Probable Source for the Drinking Song from “The Tomb” esszéjében, ami a Lovecraft Studies tizenötödik, 1987 őszi számában jelent meg, úgy véli a dalt az 1637-es The new English Canaan of Thomas Morton kötet inspirálta, bár valószínűbb, hogy Richard Brinsley Sheridan angol drámaíró társadalmi komédiája a The School for Scandal (A rágalom iskolája, ford. Tóth Lőrinc 1836.) volt a valódi inspiráló forrás.

A The Tomb (A sír) magyar nyelven először a Lazi kiadó Az álom fala mögött című kötetében jelent meg 2000-ben, majd a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. kötetében 2005-ben. mindkét kiadvány Bihari György fordítását tartalmazza.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.