Skip to main content

The Dunwich Horror (1928)

Weird Tales, 1924. április

Howard Phillips Lovecraft 1928. augusztusában írta 17.590 szóból álló kisregényét, aminek a The Dunwich Horror címet adta. Nyomtatásban először az 1929. áprilisi Weird Tales magazinban jelent meg. A történethez a sajátos belső illusztrációt, Hugh Rankin készítette.

A Közép-Massachusetts északi csücskében található Dunwich, H. P. Lovecraft ikonikus városa a Miskatonic Völgy mítosz-ciklusából, ahol 1913. február 2-án megszületik Wilbur Whateley, Lavinia Whateley és Yog-Sothoth dicstelen nászából. Az anyát maga Yog-Sothoth, a Lovecrafti genealógiában a The Nameless Mist néven ismert entitás közvetlen leszármazottja.

“Yog-Sothoth a kapu. Yog-Sothoth a kulcs, és ő a kapu őrzője. Múlt, jelen és jövő egyek Yog-Sothotban. Tudja, hol törtek ki egykoron a vének, és tudja, hogy majdan hol törnek ki ismét.” – Gáspár András fordítása

Wilbur Whateley természetellenes gyorsasággal fejlődik, tizenhárom éves korára eléri a közel hét láb magasságot (~213 cm), és szellemi képességei is jócskán túlmutatnak fiatal korán. Öregapja, Old Whateley kopott könyvtárát bújja minduntalan, onnét nyeri tudását. 1924-ben azonban Old Whateley meghal, halála előtt azonban még utasítja elfajzott unokáját, hogy az teljesítse be a küldetést, nyissa meg a kaput hosszú kántálással, aminek leírását a teljes kiadás 751. oldalán talál meg. Ez a teljes kiadás nem más, mint Abdul Alhazred az őrült arab rettenetes könyve a Necronomicon. Amiből történetesen egy példányt, a Miskatonic Egyetem arkhami könyvtárában őriznek, Olaus Wormius latin fordításában.  Ahhoz, hogy a Whateley gyerek el tudja végezni szentségtelen rituálét, és megnyissa a kaput a Vének előtt, meg kell szereznie a könyvet, amit természetesen a könyvtár vezetője Dr. Henry Armitage megtagad tőle. Whateley hiába fenyegetőzik, Armitage tisztában van vele, micsoda szörnyűségek sorozata indulhat el, ha az elfajzott gyermek megkaparintja a könyvet, ám Whataley nem adja fel elátkozott örökségét és egy végzetes éjszakán betör a könyvtárba, hogy megszerezze az őrült arab könyvét.

Az igazi rettenet azonban még csak ezután szabadul rá Dunwich lakóira. Lavinia Whateley és Yog-Sothot titokban táplált fattya, Wilbur Whataley ikertestvére.

Lovecraft történetében ismét számos irodalmi mű hatása felismerhető, kezdve rögtön a legnyilvánvalóbbal, Arthur Machen The Great God Pan (A nagy Pán isten, Azilum #4, #5, Molnár András fordítása) című zseniális alkotásával, amiből HPL az istenség és a megtermékenyítés alanyaként szolgáló nő kapcsolatát kölcsönzi. Lovecrfat úgymond nem is csinál ebből titkot, hisz Machen nevét magától Armitage-tól a könyvtár vezetőjétől halljuk a történetben:

„ – Belterjesség? – motyogta fennhangon maga elé Armitage – Te jó Ég! Micsoda együgyűség! Ha megmutatnánk nekik Arthur Machen A nagy Pán istenét, közönséges dunwichi pletykának tartanák! De még is miféle dolog… miféle kárhozatos hatás, származzék bár e háromdimenziós világból avagy kívüle… lehetett Wilbur Whateley nemzője?” – Galamb Zoltán fordítása

A Dunwich házait gyufaszálként összeroppantó elátkozott ikertestvére láthatatlan alakja, és az, hogy létezéséről lábnyomaival hagy maga után elrettentő nyomokat, nem egy teljesen újonnan felbukkanó elem a rémirodalomban, Lovecraft számos olyan történetet olvasott, ahol ez a hasonlóság ismételten igen csak szembetűnő:

  • Algernon Blackwood – The Wendigo
  • Guy de Maupassant – The Horla
  • Fitz-James O’Brien – What Was It? (Düledék palota – Mi volt ez? – Totth Benedek fordítása)
  • Ambrose Bierce – The Damned Thing (Carcosa Árnyai – Az elátkozott dolog – Molnár András fordítása)
  • Anthony M.Rud – Ooze (A történet az 1923. márciusában jelent meg a Weird Tales magazinban, aminek a borítótörténete is volt. Ez volt a legelső Weird Tales magazin! A link az 1952-es újrakiadásról készült PDF-re mutat)

További fontos szerepe van a Dunwich Horror szempontjából Harper Williams The Thing in the Woods című regényének, amiről Lovecraft 1924-ben említést tesz egyik, Frank Belknap Longnak írt levelében. A regényben egy ikerpár szerepel, akinek az egyik tagja – aki farkasember – egy fészerbe van bezárva. A történeteket ismerve és összehasonlítva kétségtelen a hasonlóság, HPL ezeket a történeteket vette alapul, ezekből emelt át egyes elemeket és gyúrta össze a Dunwich Horror – és az egész Lovecrafti kánon – egyik legrémisztőbb alakjává. Természetesen nem szabad elfeledkezni HPL The Curse of Yig című novellájáról, amit Zealia Bishop részére írt, azonban HPL teljes egészében magáénak tartotta a történetet és magát a kígyóistent is. A novellában ugyan csak felbukkan annak az eshetősége, hogy Yig megtermékenyítette a főszereplő nőt, aki három torzszülöttnek adott életet, azonban ebben a rémtörténetben nincs egyértelműen kimondva a nász, csupán utalások és következtetések által vélheti azt az olvasó, hogy az elmegyógyintézet pincéjében senyvedő teremtmény Yig fattya. Bár az is tény, hogy HPL maga írta azt, hogy a Dunwich Horror valamivel nagyobb elégedettséggel tölti el, mert abban jobban sikerült az istenség és az ember párosítása, mint a The Curse of Yig-ben.

T. Joshi és David E. Schultz kutatásaikban megemlítik, hogy a történet ötlete felmerül Lovecraft közhelyek könyvében a162-es bejegyzésnél, bár személy szerint erről nekem kétségeim vannak, mert valóban érezhető a hasonlóság, de némiképp túlzásnak érzem ehhez kötni a kisregényt:

„A totális borzalom – nagyapa visszatér egy furcsa útról – rejtály a házban – szél és sötétség – nagyapát és –anyát elnyeli – tiltott kérdések – aluszékonyság – vizsgálat – kataklizma – sikolyok hallatszanak -,” – Azilum #1, Somogyi Gábor fordítása

Természetesen Dunwich sem maradt ihlető forrás nélkül, Lovecraft elismerte, hogy Edith Miniter írónővel töltött nyolc napja Wilbraham-ben volt rá nagy hatással, innét kölcsönözött jó pár néprajzi, folklór elemet is.

A The Dunwich Horror (Rémület Dunwichben) magyar nyelven először a Homályos zóna kötetben jelent meg 1988-ban Gáspár András fordításában, ezt követte a Lazi Kiadó Árnyék az időn túlról válogatása 1998-ban, ugyan csak Gáspár András fordításával. Majd megjelent a Szukits kiadó 2003-as Howard Phillips Lovecraft összes művei 2. kötetében, és 2011-ben a Howard Phillips Lovecraft legjobb művei kötetben, amikhez a fordítást már Galamb Zoltán készítette.

Borítókép: Santiago Caruso

Ez is érdekelni fog!

The Dunwich Horror – bemutató Aranyszabály: nem lehet elégszer újraolvasni a mestert. Klisés lózung az, hogy egy-egy novella újra olvasása sok év távlatából új gondolatokat tud szí...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.