The Evil Clergyman (1933)

Feltöltve: 2017/04/30
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Weird Tales, 1939. április

Howard Phillips Lovecraft 1.720 szóból álló The Evil Clergyman című „alkotása” tulajdonképpen egy levéltöredék, amit valószínűsíthetőleg 1933. őszén írt. Nyomtatásban először halála után, 1939-ben jelent meg az áprilisi Weird Tales magazinban, de akkor még The Wicked Clergyman címmel. A történethez nem készült belső illusztráció.

A történet névtelen főhősét egy kis angliai kikötőben vezetik be a padlásszobába, ahol is rövid idő után magára hagyják. Figyelmét felhívják arra, hogy az asztalon található gyufásdobozra emlékeztető tárgyhoz semmilyen körülmények közt ne nyúljon. Miután a teológiai, klasszikus könyvekkel illetve mágiáról szóló értekezésekkel teli szobában magára marad a történet narrátora, természetesen egyből az asztalon heverő tárgy felé fordul, ami módfelett lebilincseli. A zsebében rejlő lámpa segítségével, aminek fénye nem is fehér volt, hanem ibolyaszínű, és inkább holmi radioaktív sugárzásnak látszott, mintsem igazi fénynek, működésbe hozza a kis dobozt. A doboz megidézi a „gonosz lelkészt”, akit valamikor az egyház valószínűleg megbüntetett és megszégyenített, hisz a főszereplő szeme előtt lejátszódó jelent végén a lelkész öngyilkosságot szándékozik elkövetni. A narrátor megakadályozza az öngyilkossági kísérletet, és mint ez később kiderül, végzetes döntés volt részéről.

A The Evil Clergyman megjelenése érdekes történet, ugyan is Lovecraft barátjának és szerzőtársának Bernard Austin Dwyernek írt levelében tesz említést egyik álmáról, ami tulajdonképpen maga a történet is. Lovecraft halála után Dwyer egy levélrészletet küldött el a Weird Tales magazinnak, amit HPL-től kapott 1933. őszén, ez a töredék jelent meg 1939-ben a WT-ben. Tehát a The Evil Clergyman valójában Lovecrafti történet, de nem kidolgozott novella, nem egy készülő félben lévő alkotás egy darabja, hanem csupán egy levélrészlet egy álomról. 1933. október 22-én Clark Ashton Smith részére írt levelében is megemlíti, hogy néhány hónappal előtte volt egy álma, amiben egy gonosz lelkész volt a tiltott könyvekkel teli padlásszobában.

 Nehéz eldönteni vagy túlgondolni, hogy Lovecraft milyen irányba vitte volna tovább a történetet – nyilvánvalóan, hisz gondolataiba nem láthatunk bele, meglepetéseket viszont mindig tudott okozni -, ugyan i a TEC nem egy egyszerű test és lélek transzplantációról szól, a főszereplőnek emlékképei vannak a dobozról, tudta hogyan kell használni.

„Azt hiszem, tudtam, hogy hol vagyok, de nem vagyok képes visszaidézni, amit akkor tudtam.” – Gálvölgyi Judit fordítása

Galaktika 40., 1980.

A The Evil Clergyman (A gonosz lelkész) magyar nyelven először 1980-ban jelent meg Gálvölgyi Judit fordításában a Galaktika magazin 40. számában. Fontos dátum és kiadvány ez a magyarországi HPL rajongók számára, hisz ebben a magazinban jelent meg először magyar nyelven HPL alkotás:

  • A különös, magas ház a ködben
  • Eryx falai közt
  • A gonosz lelkész
  • Ő

Mindegyik novellát Gálvölgyi Judit fordította. Ebben a magazinban megjelent még az A toronyszoba ablaka című novella amit August Derleth írt, hibásan társították hozzá H. P. Lovecraft nevét (ami tulajdonképpen nem a kiadó hibája, hanem Derleth sikeres önmenedzselésének eredménye). A gonosz lelkész 1995-ben ismét megjelent a Dávid kiadó, Eryx falai közt kiadványában, ami szintén Gálvölgyi Judit fordítását használta. Majd megjelent az A suttogó Cthulhu című, Valhalla Páholy kiadványban 2001-ben Kornya Zsolt fordításában. Végül a Szukits kiadós 2005-ös Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. kötetében, ismét Gálvölgyi Judit fordítását használva.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...