Ron Marz & Ivan Rodriguez – The Shadow over Innsmouth (2014)

Feltöltve: 2017/05/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

The Shadow over Innsmouth

Általában nem vagyok túlzottan nagy híve a képregényes crossovereknek, leszámítva persze egy-két olyan klasszikust, mint az Evil Dead filmek Ash Williams-ét és Herbert West-et egymásnak eresztő Ash Vs. Re-animator, vagy épp gyermekkorom egyik kedvenc vérgőzös hentelése, a Lobo-Maszk minisorozat. Amikor azonban megtudtam, hogy létezik egy képregény, melyben a harmincas évek egyik legmenőbb ponyvahőse, az Árnyék Lovecraft halbűzös városkájába látogat, akkor azért kissé nekem is megdobbant a szívem.

Ha valaki esetleg nem ismerné az Árnyékot, annak talán annyit érdemes tudnia, hogy karakterének eredete egészen a harmincas évekig vezethető vissza, és születése egy detektívnovellák alapján készült rádiójátékhoz köthető. A Detective Story Magazine-ban megjelent írások alapján készült műsor narrátora az a rejtélyes Árnyék volt, aki ezeknek az adásoknak köszönhetően olyan hírnévre tett szert az éteren keresztül, hogy később fokozatosan vált képregények, novellák, sorozatok, majd mozifilmek sztárjává egyaránt. Az idők során mind képességei, mind külseje rengeteget változtak, a személye körüli erős misztérium azonban többé-kevésbé maradt a régi.

A már címében is rendkívül frappáns one shot képregény, a The Shadow Over Innsmouth (sokat ugyebár nem kellett agyalnia a készítőknek, hiszen HPL novellájának címe alapból magában hordozza a tökéletes szójátékot) főként az Árnyék harmincas évekbeli karakterének állít emléket, és egyfajta Lovecrafti csavarral megfűszerezett főhajtás a ponyvairodalom hőskora előtt. Számomra nem volt kérdéses, hogy muszáj beszereznem a füzetet, az már azonban sokkal inkább foglalkoztatott, hogy vajon mekkora százalékban lehet detektív-ponyva, és mekkora százalékban Lovecrafti rémtörténet. Első ránézésre úgy 65-35 százalékos balanszra tippeltem, azonban azért ha túl nagyot nem is, de valamicskét mégis csalódnom kellett.

A „főnökével” Innsmouth korántsem festői városában „üzleti úton” járó Margo Lane egyik este hétköznapinak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető dolog szemtanúja lesz a halbűzös kikötőben. Csak egy hajszálon múlik, hogy nem esik egy csoportnyi torz, halszerű humanoid áldozatául, azonban egy helyi férfinak köszönhetően nem esik bántódása, így később, a város fogadójában a megrázkódtatások után értesül Innsmouth sötét titkáról és a mélységlakók legendájáról. Az igazi bonyodalmak azonban csak akkor kezdődnek, mikor kiderül, hogy Miss Lane korántsem titkárnő, és a férfi, aki főnökének adta ki magát nem más, mint párja, az éj leple alatt aljas gazfickókra vadászó Lamont Cranston, azaz maga az Árnyék. Mr. Cranston természetesen nem hagyja annyiban a dolgot, és a kedvesét a kikötőben aljas mód molesztáló, sötét teremtmények nyomába ered. Ekkor már sejthetjük, hogy a város furcsa eseményei mögött nagy valószínűséggel sokkal kézzel foghatóbb és profánabb erők munkálkodnak, mintsem az Ősi Istenek és a Mélységlakók köré font, misztikus legendák.

The Shadow over Innsmouth

A történet illusztrációira azt hiszem, nem lehet panaszunk. Ivan Rodriguez rajzai jól illeszkednek mind képregény ponyva-detektív, mind Lovecrafti vonatkozásához és az Inlight Studios munkáját dicsérő színezés is kifejezetten remekül adja vissza a nyirkos Innsmouth szürke, ködös, lehangoló atmoszféráját. Maga a sztori azonban (mint ahogyan az egy ehhez hasonló, érdekesen összepárosított one shot crossovertől várható) nem túlzottan nagy durranás, számomra első olvasásra talán kissé túlzottan laposnak, kiszámíthatónak is tűnt. Sokkal inkább klisés ponyvának mondanám, mintsem Lovecrafti szemmel értékelhető rémtörténetnek, és nagyjából a háromnegyede után meg is ijedtem, hogy a HPL-féle misztérium végképp kiveszett belőle. Aztán az utolsó pár kockán egy szellemes fordulat valahogy mégis visszahozza ezt kissé és megmenti, ami még menthető a történetből.

Összegezve a látottakat és olvasottakat leginkább azt mondanám erről az egyrészes kis szösszenetről, hogy semmiképp sem világrengető próbálkozás, erősen kiszámítható, és sokkal inkább pulp, mint Lovecrafti horror. Tekintve azonban, hogy Marz és Rodriguez célja valószínűleg inkább a ponyvairodalom fénykora előtti tisztelgés lehetett a füzet megalkotásával, mintsem egy Lovecrafti alapokon nyugvó, egyedi rémtörténet teremtése, azt kell mondajam, teljesen rendben van az anyag. Az utolsó oldalon bevetett humoros(nak is nevezhető) kis csavarnak hála pedig HPL rajongóinak is nyugodt szívvel  merem ajánlani, hogy tegyenek vele egy próbát.

Sorozatnak egészen biztosan gyenge lenne egy hasonló ötlet, azonban így, one shot formában kifejezetten élvezhető, érdekes kis kuriózum. Kis kutatás után az internet sűrűjében nem nehéz rábukkanni online olvasható, vagy letölthető példányokra sem. Pár kattintást, na meg fél óra szabadidőt abszolút megér.

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....