Az irodalmi kompozíció

Feltöltve: 2017/05/27
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A bolgár származású Maria Popova a nagyon népszerű Brian Pickings nevű irodalmi blogján publikált egy cikket több mint négy évvel ezelőtt, amiben H. P. Lovecraft tanácsait ossza meg kezdő írók részére. Az értekezés címe nagyon találó, hiszen valóban időtálló javaslatok ezek, hisz az írás végén felsorolt 20 tanács mondhatni örökérvényű.

A cikk egy idézettel indul, ami egy ugyancsak az íráshoz tanácsokat adó bejegyzésből származik, azonban ez az idézet John Steinbecktől származik:

„Ha lakozik varázslat az írás művészetében, márpedig meg vagyok róla győződve, hogy ez a helyzet, még senkinek sem sikerült ezt egy egyszerű receptbe sűrítenie, amit aztán körbeadogathatunk egymás közt.”

Ahogy Popova is rámutat, azért rendelkezünk bőségesen a helyes íráshoz kapcsolódó tanácsokkal. 1920. januárjában jelent meg a The United Amateur kiadványban H. P. Lovecraft esszéje a Literary Composition (Irodalmi Kompozíció), ami HPL szokásához híven egy hosszú értekezés az említett 20 darab tanáccsal, de további segítségeket is tartalmaz. Szóba kerül többek közt az olvasás, a szóhasználat, a narráció de a kohézió is. A The United Amateur a United Amateur Press Association (Egyesült Amatőr Kiadói Társulás) kiadványa volt, ami egy alulról szereveződő irodalomoktatással foglalkozó kollektíva volt, amely „az amatőr újságírás hirdetőjének” kiáltotta ki magát, és akiket a blogok és lakossági újságírás előfutáraiként képzelhetünk el. Lovecraft 1914 elején lett az UAPA tagja, aminek később elnöke és szerkesztője is lett, majd később a National Amateur Press Association (NAPA) tagja, aminek rövid ideig az elnöki posztját is betöltötte. Lovecraft esszéje a reménybeli íróknak ad mind írástechnikai, mind az írott szó művészetére és mesterségére vonatkozó általánosabb tanácsokat.  A Project Guttenberg honlapon, megtalálható a Writings in the United Amateur című kiadvány, amiben HPL, a TUA-ban 1915-1922 közt megjelent esszéit gyűjtötték össze.

„Egy reménybeli író sem elégedhet meg azzal, hogy az írásnak pusztán a technikai szabályait sajátítja el… Minden irodalmi csiszoltságra tett kísérlet megfontolt olvasással kell, hogy kezdődjön, és a tanulónak mindig is ezt a fázist kell a legfontosabbnak tartania. Sok esetben a megfelelő írók olvasása jóval hatékonyabb útmutatást nyújt, mint a megannyi szabály. Egy oldalnyi Addison vagy Irving sokkal többet megtanít a stílusról, mint egy egész szabálygyűjtemény, míg Poe egy novellája élénkebb képet ad az erőteljes és helyes leírásról és narrációról, mint tíz száraz fejezet egy vaskos tankönyvben.”

Egy alapvető, de akár lehet azt is mondani, hogy kötelező szabályt fogalmaz meg Lovecraft, amit minden írónak be kell tartania és mindenek előtt követnie kell. Ha esetleg valaki átmeneti elmezavarában azt gondolná, hogy ez az a szabály már nem érvényes, hisz a filmek, videojátékok éppen elég alapot biztosítanak, akkor az gondoljon Stephen Kingre, Lovecraft modernkori „követőjére”, aki hasonlóan, bár tömörebben fogalmazott: „Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat.”

Lovecraft folytatja az olvasás fontosságának kiemelését, de javaslata szerint az sem mellékes, hogy az író mit olvas, miből táplálkozik.

„Az is nagyon fontos, hogy az olcsóbb műveket, ha eddig egyáltalán olvastunk ilyeneket, most végleg felejtsük el. A populáris magazinok figyelmetlen és megvetendő stílust nevelnek belénk, amitől aztán nagyon nehéz megszabadulni, és ami megakadályozza, hogy a stílusunkat tisztábbá csiszoljuk. Ha már muszáj ilyen dolgokat olvasnunk, akkor a lehető legfelületesebben lapozzuk csak végig őket. Remek és követendő szokás a King James Bibliának alapos tanulmányozása.  Az ember nehezen talál ehhez a mesterűmhöz hasonlót, ha egyszerű és mégis gazdag és erőteljes angolt keres, és bár az angolszász szókincs és költői ritmus nem megfelelő a minden napi kompozícióhoz, mégis felbecsülhetetlenül értékes minta furcsa és eredeti témákból.”

Az olvasás fontosságának kihangsúlyozása után Lovecraft a szokatlan, különös szavak használatára buzdít:

„A szókincs bővülése, az széleskörű olvasottságnak igen fontos hatása, ami mindig velejár. Az átlag tanulót súlyosan hátráltatja a szavainak korlátozott tárháza, és hamar felfedezi, hogy a hosszabb fogalmazásoknál így nem kerülheti el a monotóniát. Olvasás közben az újoncnak tanácsos megfigyelni, milyen változatos módokon fejezik ki magukat a jó szerzők, illetve megjegyezni későbbi használatra a rengeteg megfelelő szinonimát, amivel találkozik. Sosem szabad magyarázat nélkül hagyni az ismeretlen szavakat, hiszen csupán egy kevés lelkiismeretes kutatómunkával minden nap tovább növelhetjük a filológia birodalmában tett hódításainkat, és egyre jobban felkészülhetünk az elegáns, önálló kifejezésre.

Szókincsünk bővítése közben azonban nagyon oda kell figyelnünk, nehogy rosszul bánjunk új szerzeményeinkkel. Mindig emlékezzünk, milyen finom különbségek vannak látszólag hasonló szavak között, és hogy a nyelvezetet mindig intelligens odafigyeléssel kell megválogatnunk.”

A természet általános jelenségeinek megismerése ugyan csak fontos a fogalmazás szempontjából, és nem éppen elhanyagolható tényező a természetfeletti irodalom szempontjából sem:

„Azért, hogy egyszerre pontos és megfelelő jelzőket találjon, a fiatal szerzőnek alaposan meg kell ismerkednie a természet általános aspektusaival és jelenségeivel, mint ahogy azzal is, hogy ezek milyen gondolatokat és asszociációkat váltanak ki az emberi elmében.”

Popova utolsóként egy nagyon fontos részletet emel ki az eredeti esszéből, igazán jó választás. Ennek a bekezdésnek a jelentőségét nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Lovecraft mindig is a helyes hangulat megteremtését tartotta a legfontosabbnak a rémtörténetek írásánál, különösen ügyelve arra, hogy az egyre fokozódó hangulati elemek egymást követre, egyre erősebbek, meghatározóbbak legyenek az előzőnél. Az alábbi részlet maga a megoldó kulcs.

„Fikciós narrációnál az életszerűség mindennél fontosabb. A történetnek konzisztensnek kell lennie, és nem tartalmazhat olyan eseményeket, amelyek nagyban eltérnek a dolgok normális rendjétől, kivéve, ha ez a történet központi eseménye, és nagyon gondos felkészítés előzi meg. A való életben is történnek furcsa és kiszámíthatatlan dolgok, de egy átlagos történetből kilógnának, mert a fikció az átlagnak egy fajta idealizálása. A történet fejlődésének amennyire csak lehet, életszerűnek kell lennie, és a gyenge, szivárgó végeket nagy ívben el kell kerülni. A történet vége legyen az elejénél inkább erősebb, mint gyengébb, mert a végében van benne a megoldás és a tetőpont, és ez fogja a legerőteljesebb benyomást tenni az olvasóra. Az sem rossz ötlet, ha a kezdő a története utolsó bekezdését írja meg először, persze csak azután, hogy gondos cselekményvázlatot készített, ahogy azt minden esetben tenni érdemes. Így a legfrissebb szellemi erejét a narratíva legfontosabb részére képes fordítani, és ha később változtatásokra van szükség, ezek könnyen kivitelezhetőek. A narratíva semelyik részében se kövessen egy nagyszabású és hangsúlyos gondolatot vagy bekezdést egy szelíd vagy unalmasabb folytatás. Ez nagyon lehangoló, és gúnyolódások tárgyává teheti az írót.”

Lovecraft eredeti esszéjében a fiatal szerzőknél leggyakrabban előforduló húsz hibát sorolja fel. Ezek közül itt azonban csak azok szerepelnek, amik magyar szempontból érthetőek vagy alkalmazhatóak. Lovecraft tanácsainak nagyon nagy része nyelv specifikus, a problémák vagy nem is léteznek magyarul, vagy egyáltalán nem jelentnek gondot. Például magyarban nincs „split infinitive” és senki nem keverné össze az „aki és akit” (angolban who, whom) névmás használatát.

  1. “Főnevek hibás többes száma. (Például vallies vagy echos) – Megj.: A hiba abból adódhat, hogy néhányan tévesen úgy hiszik, hogy minden „y”-nal végződő főnévnek, „ies” a többes száma. Azonban, ha egy főnév magánhangzóval + y-nal végződik, akkor csak egy „s”-t kell hozzáadnunk. A www.grammar-monster.com alapján. Az echo esetében igazából mindkét többes szám alak elfogadott (echos, echoes, de az utóbbi a gyakoribb.)
  2. Névmások kétértelmű használata.
  3. Segédigék hibás használata.
  4. A tárgyas és tárgyatlan igék hibás használata „A macska fel van mászva a fára” és társai.
  5. Hibás igeidők és igemódok, rossz igék használata.
  6. Rosszul használt szavak, mint például „Nem szívlelem az önző embereket.”
  7. Idegen szavak helytelen használata
  8. Ízlésbeli hibák, mint például vulgáris kifejezések, dagályosság, ismétlés, homályos megfogalmazás, kétértelműség, túlságosan köznyelvi kifejezések, lapos stílus, hatásvadászság, szóhalmozás, szószaporítás, keménység, rosszul használt metafora és minden fajta egyéb retorikai furcsaság.
  9. Helyesírási és központozási hibák, különböző alakok összekeverése.

(…)

Ezen hibák közül alig van olyan, amit nem lehetne elkerülni nyelvtan vagy retorika tankönyvek gondos tanulmányozásával, a legjobb szerzők gondos olvasásával, és az alapos és átgondolt fogalmazással. Szinte semmilyen mentség nincs ezen hibák gyakori előfordulására, hiszen a javításukra szolgáló lehetőségek rendkívül számosak és elérhetőek.”

Lovecraft esszéje további hasznos tanácsokat is tartalmaz, amik fontos segítség minden kezdő író számára. Ennek az esszének a lefordítása magyar nyelvre folyamatban van, és részletenként – vagy egy teljes anyagként – hamarosan meg fog jelenni a The Black Aether honlapon. Addig is itt van egy nagyon jól összeszedett és nagyon hosszú írás a Karcolat.hu honlapon a központozásról.

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...