Skip to main content

Jason Wayne Allen – interjú

Azt már tudjuk, hogy szereted a sört és szeretsz Nintendozni, de például mondhatnál valamit a kedvenc játékodról, vagy a legjobb sörről, ami Arizonában fellelhető.

A nevem Jason Wayne Allen. Eredetileg Észak-Alabamából származom, de az arizonai Mesa-ban élek a feleségemmel, a két kutyánkkal, és az egyéves unokámmal. Nagyjából egész életemben írtam, az első történetem pedig 2012-ben jelent meg. Egészen idáig három könyvem került kiadásra, a Shoggoth Butt Invasion, az Ichthyic in the Afterglow, és a Don Noble-lel közösen írott Pounded by a Pound Sign című történet. Ezen kívül néhány novellám is olvasható különböző antológiákban. Főként a retro-játékokért vagyok oda, klasszikusnak számító konzolokat és játékokat gyűjtök, de nemrégiben szereztem egy Nintendo Switch-t és azóta a The Legend of Zelda: Breath of the Wild az aktuális kedvencem. Jelenleg egy videojátékokkal foglalkozó magazin szerkesztésével is foglalatoskodom, a címe Minus World Reviews, és több bizarro-író, például Bradley Sands is besegítenek az ezzel kapcsolatos munkában. Szóval mondhatjuk, hogy nem unatkozom. A kedvenc söröm egyébként az IPA bármilyen fajtája, az itteni sörök közül nagyon szeretem például a Laguanita IPA-t.

Hogyan írnád körül az írói stílusodat olyasvalakim számára, aki még sosem hallott a bizarro fiction, mint irodalmi műfaj létezéséről?

Hiper-szexuális és ultra-erőszakos. Vicces, bolondos, sötét, néha pedig önreflexív és szívből jövő.

-Mennyire volt rád hatással H.P. Lovecraft munkássága, és milyen szinten befolyásolta a te írói stílusodat? Lovecraft mellett kiket említenél, akik hatással voltak rád abban, hogy te magad is belekezdj a történetek írásába?

Nagyon szeretem Lovecraft szörnyeit és az ismeretlentől való félelem tematikáját az írásaiban. Rajta kívül pedig rengetegen inspiráltak. William Burroughs, Carlton Mellick, Joseph S. Pulver, Stephen King, Douglas Hackle. Túl sokan ahhoz, hogy mindenkinek elférjen itt a neve.

Hogy érzed, létezhetne-e a bizarro fiction a lovecrafti alapok nélkül? Ha igen, másabb lenne valamiben a műfaj mint jelenleg?

Bizarro létezhetne Lovecraft nélkül is, azonban amikor az ember egy olyan műfajban alkot, ahol elkerülhetetlen, hogy a végtermék olyannyira furcsa legyen, amennyire az csak lehetséges, akkor természetesen a weird/lovecrafti fikció gyakorlatilag megkerülhetetlen. Úgy gondolom Lovecraft hagyatéka mindenképp szükséges eleme az írói kelléktárnak, ha az ember jó weird történeteket szeretne írni. Nagyon jó példája a lovecrafti/weird fikció bizarroval való találkozására a Strangehouse Books 2013-as antológiája, a Strange Versus Lovecraft, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. A kötetben rengeteg Lovecraft által inspirált bizarro-író története mellett tőlem is olvasható egy novella. Úgy érzem, ez az antológia adott afféle felhatalmazást arra, hogy később valami olyasmit írhassak, mint a Shoggoth Butt Invasion. Rájöttem, hogy anélkül is írhatok lovecrafti fikciót, hogy állandóan komolynak kellene maradnom.

Az elmúlt hónapokban több ismerősömet is rávettem bizarro flash fiction és novellák olvasására. Némelyikük imádta őket, illetve volt, aki azt mondta, hogy ez nem több, mint elborult fétis-irodalom. Jordan Krall történeteiben ott van például a furcsa lábfétis. Edward Lee egy interjúban saját maga említette, hogy rajong a fiatal lányok köldökéért. Hogy érzed, fontos, hogy egy bizarro-írónak legyen némi „ferde hajlama”? Neked személy szerint mi járt a fejedben, miközben Beatrixxx Gibbousbottom történetét írtad?

Úgy gondolom, bizonyos szinten mindenkinek van valamiféle szexuális fétise. A misszionárius-hetero-vaníliaszex unalmas, viszont ha valaki ezt szereti, akkor ez is tekinthető egyfajta fétisnek. Mikor Beatrixxx történetét írtam, az erotika szót tudatosan kizártam a fejemből, hiszen az igazi hardcore pornográfia irodalmi megfelelőjét szerettem volna megalkotni, és szerettem volna, ha a tömény szex viszi el a hátán a történetet. Tulajdonképpen a célom a Debbie Does Dallas megírása volt, csak Lovecraft Arkham-ébe helyezve.

Úgy gondolom, a Shoggoth Butt Invasion egy kifejezetten humoros könyv volt, aminek személy szerint az olvasása közben jókat röhögtem. Na de jöjjön az elkerülhetetlen kérdés: milyen volt a kötet fogadtatása az amerikai lovecrafti közösség szempontjából? Vették a lapot, vagy inkább negatív irányból jöttek a visszajelzések?

Tulajdonképpen meglepő, de egészen jól fogadták a dolgot. Bárki, akit ismerek és olvasta, azt mondta tetszett neki, és jól szórakozott az olvasása közben.

Hogy érzed, mit mondana vagy gondolna Lovecraft, ha lehetősége lenne elolvasni a Shoggoth Butt Invasion-t?

Nem hinném, hogy Lovecraft valaha is elolvasná egyáltalán, már csak a címe miatt sem. Nagy valószínűséggel Lovecraft-tal sosem lettünk volna barátságban.

Vannak terveid a jövőre nézve olyan regénnyel kapcsolatban, ami a Shoggoth Butt Invasion-höz hasonlóan, direkt módon táplálkozik Lovecraft örökségéből, viszi azt tovább?

Tulajdonképpen igen. Van egy adag novellám, ami egy kötetben, The Meat Parade címen fog hamarosan megjelenni. Ebben olvasható lesz néhány lovecrafti történet is. A borítótervet Nick Gucker készítette, és igazán nagyszerűre sikerült! Már alig várom, hogy végre rászabadíthassam a világra.

Tanácsolsz valamit a fiatal íróknak, akik úgy érzik, hogy szeretnék afféle bizarr, nyakatekert módon továbbörökíteni Lovecraft munkásságát, mint ahogyan azt te magad is teszed?

Használjátok bátran a hatásokat, de legyetek annyira eredetiek, amennyire csak az erőtökből kitelik.

Üzensz valamit a hazai közösségnek, és azoknak, akik érdeklődnek a bizarro fiction műfaja iránt?

A bizarrot mindig is érdekelni fogják az olvasók, pláne ha az olvasókat érdekli a bizarro.

Köszönjük, hogy időt szántál erre a rövid interjúra, és a legjobbakat kívánjuk a továbbiakban! Reméljük, hamarosan olvashatunk tőled ismét valami pöpec dolgot!

Köszönöm a lehetőséget, király amit csináltok, srácok!

 

Ez is érdekelni fog!

Jason Wayne Allen – Shoggoth Butt Invasion (2016)... Először is azzal kezdeném, hogy talán sosem voltam még annyira bajban könyvajánló megírása kapcsán, mint jelen sorok gépelése közben vagyok. Sok minde...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Dajka Gábor

“Az apátia legborzalmasabb kozmikus entitásnál is rémisztőbb dolog, ami ellen úgy érzem, mindhalálig kötelességünk kitartóan küzdeni. Egy jó rémtörténet egyaránt képes megmozgatni az ember agyát, szívét és gyomrát, de a három létfontosságú szerv közül legalább kettőt mindenképp.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.