Egy hét nyári szünet

Feltöltve: 2017/07/09
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Eddig bírtuk a nyarat. Mindenkit megvisel a hőség és minket sem kímél, agytekervényeink megolvadnak ebben a melegben, nehezen tudjuk tartani a mindennapi határidőket. Ezért a The Black Aether holnaptól (július 10.) egy hét nyári szabadságra megy. Szükségünk van egy kis pihenésre, hogy tartani tudjuk a tőlünk már elvárható színvonalat.

Ez a szabadságolás abban fog megnyilvánulni, hogy ez alatt az egy hét alatt (július 10 – 16.) nem kerülnek fel friss anyagok sem a Facebook oldalunkra sem a honlapra.

Természetesen a jelenleg is futó pályázatainkkal kapcsolatban nyugodtan keressetek minket, ezek a projektek a szabadság alatt sem állnak le.

  • A Round-Robin novellapályázatban résztvevő csapatok kialakultak és elkezdődött a munka, a novellák nagyon jó alapszituációval indulnak. Mi is kíváncsian várjuk, miként alakulnak a történetek.
  • A Galaktika magazinnal közösen indított novellapályázatra várjuk a pályaműveket, bár ez a rövid idő még minden bizonnyal kevés kész novellák benyújtásához. Többetekben felmerült kérdés, ne tartsátok magatokban, üzenjetek emailben vagy kérdezhettek kommentben is a pályázat kiírása alatt.
  • Természetesen a Black Aether Magazin 6. száma is készülőben van, közel járunk ahhoz, hogy megteljen a magazin, de mint bizonyára tudod, folyamatosan várunk novellákat a magazinba. Szeptemberre tervezzük a megjelenést.

A következő pár napban ellátogatunk Innsmouthba, teszünk egy kis kitérőt a Csendes-óceánon, de meghívást kaptunk a Miskatonic Egyetemre is. A pihenés után még több exkluzív tartalommal fogunk jelentkezni, és természetesen folytatjuk elindított sorozatainkat is.

Mindenkinek jó pihenést kívánunk! Fhtagn! Iä! Iä Yog-Sothoth!

Tomasics József
főszerkesztő

Borítókép: Tristan Berndt, Ctulhu Rising

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....