Áll a bál, S. T. Joshi nem lesz ott az idei NecronomiCon Providence rendezvényen

Feltöltve: 2017/08/09
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Áll a bál az idei NecronomiCon Providence körül. S. T. Joshi – aki amúgy részt vett a rendezvény megtervezésében is –, feleségén keresztül, nyilatkozatában visszamondta részvételét, ugyan is Niels Hobbs előzetes megbeszéléseik ellenére, Joshi és Sam Gafford programigazgató háta mögött olyan programot szervezett, ahol a résztvevők leginkább H. P. Lovecraft ellenes megnyilvánulásaikról ismertek az utóbbi időben. Joshi nem nevezi meg konkrétan mely előadókról van szó, egyedül Scott Nicolay nevét említi, de úgy tűnik az Armitage Symposium előadásai miatt döntött így. Egyelőre még nincs bejegyzés erről blogján, de minden bizonnyal hamarosan érkezni fog.

Joshi úgy jellemezte Hobbs döntését, mintha a Klux Klux Klán egyik Nagy Varázslóját hívta volna meg egy NAACP (National Association for the Advancement of Colored People) rendezvényre, a „hagyjuk megszólalni mind a két felet” jeligével. Hobbs egyébként a 2015-ös rendezvény előtt Daniel José Oldert is meghívta az eseményre, akinek végül is a HPL-t ábrázoló WFA szobor leváltását is köszönhetjük. Joshi úgy véli, hogy a 2017-es rendezvény kifogásolt előadói, nem tudnának a Lovecraft munkásságát ünneplő rendezvényen olyan előadást tartani, ami intelligens és érdekes megnyilvánulás lenne részükről. Ahogy ezt Olderről is feltételezte, valljuk be jogosan.

Természetesen a NecronomiCon Providence is kiadott egy közleményt, amiben sajnálatosnak és Joshi részéről nyomásgyakorlásnak tartják a szervezési időszakban megkötött kompromisszumokat és Joshi jelenlegi nyilatkozatát. Nem céljuk szükségtelenül negatív felhangú viták gerjesztésére a rendezvényen, de teret adnak a kritikai megnyilvánulásoknak is.

Mindenesetre azon kívül, hogy Joshi szerint ezen előadók HPL-re csupán mint rasszista és valószínűleg szörnyű íróra tekintenek, hátbatámadásnak veszi, hogy az előzetes megbeszélések ellenére, a szervezők utólagosan változtatták meg álláspontjukat.

Nyilván nem feladatunk igazságot tenni, de azért az figyelemre méltó, hogy az indiai bevándorlók gyermeke, aki szinte egész életében H. P. Lovecraft munkásságát tanulmányozta, és már elég korán megismerte HPL nem éppen polkorrekt megnyilvánulásait, a kérdésre, miszerint „Elgondolkoztál már valaha azon, milyen lenne találkozni Lovecraftel? Mi lenne az első, amit mondanál neki?”, így válaszolt:

“Természetesen nagy örömet okozna, ha találkozhatnék vele. Mivel engem is olyan módon bűvölt el a klasszikus antikvitás, építészet, a XVIII. századi irodalom, a macskák és az ateizmus, ahogy őt, nem is kérdés, hogy lenne miről beszélnünk. Merem remélni, hogy Lovecraft “megbocsátotta” volna nekem a tényt, hogy nem vagyok fehér! Ami azt illeti, nem volt problémája más rasszok tagjaival, ha elfogadták a Nyugati civilizáció kulturális normáit, ahogy én is tettem.”

Na meg ki szeretné, ha a szülinapi partiján valaki belesz***a a tortába?

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...