A teljes filmet megnézheted ingyen a Vimeo-n ezen a linken!
Az AM 1200 című kisfilmre valamikor tavaly, egy kevésbé közismert lovecrafti filmeket tömörítő lista böngészése során találtam rá. Egyből megfogott a traileréből áradó jeges, sötét hangulat, na meg az, hogy a legtöbb, hasonló címkével bélyegzett filmmel ellentétben egyáltalán nem HPL novelláiból, vagy a novelláin keresztül felépített univerzum entitásaiból táplálkozik.
A film főszereplője Sam Larson, egy pénzügyi cég alkalmazottja, aki frissen rövidítette meg munkáltatóját egy nagyobb pénzösszeggel. Sam a kihalt, sivatagi országúton menekül üldözői elől, minden egyes bokorban, villanypóznában és útjelző táblában potenciális ellenséget vizionálva. Annak érdekében, hogy a részben sikeresen átvészelt nappal után éjszaka se aludjon el a volán mögött, megpróbál a semmi közepén is fogható rádióállomások után kutatni, ekkor akad rá az 1200-as AM frekvenciára.
Az eredetileg egy vallásos adónak otthont adó csatorna azonban csak furcsa zajokat és egy folyamatosan ismétlődő, segélykérő üzenetet sugároz. Sam rendkívül meggondolatlan módon úgy dönt, megkeresi a jel forrását, és megpróbál segíteni az éter túlfeléről kétségbeesve szignálozó ismeretlenen, talán így saját lelkén is könnyíthet, és kevésbé kell tartania attól, hogy a rossz Karma utoléri. Nem sokkal később egy mocskos sivatagi földút végén, a rádió stúdiójának látszólag elhagyott épületénél találja magátEkkor kezdődnek csupán az igazi borzalmak, és innentől kezdve lenne igazán nehéz úgy beszélni az eseményekről, hogy a diszkréten spoilermentes maradjak.
A csontokig hatoló feszültéség már a film első percétől fogva a nyakunkra ül, majd szinte percről percre kúszik végig az egész gerincünkön és rágja be magát az idegeinkbe. Saját bőrünkön érezzük a főszereplő egyre súlyosabb fáradtsággal keveredő paranoid szorongását, egyre inkább hatalmasodik el rajtunk is az iszonyat, saját halántékunkon csorognak végig a rettegés jeges, gusztustalan verejtékcseppjei. A főszereplő a nagyvárosból fokozatosan távolodik, egyre sűrűbben hatol az éjszakába, egyre kihaltabb tájakon halad, gyorsan és biztosan az ismeretlen semmi közepe felé.
Az AM1200 több szempontból is nagyon erős, a lovecrafti címkével jogosan illetett horrorfilm. Annak ellenére is, hogy nem ragaszkodik görcsösen Loveceraft munkásságához, nem attól lesz lovecrafti, hogy egy HPL történetet dolgoz fel modern köntösbe burkolva, és még csak nem is attól, hogy a Cthulhu-mítosz karaktereit használja saját kénye-kedve szerint. Egy teljesen egyedi, saját történetet épít fel, és mégis képes szinte a semmiből apró, elvarratlan szálak és szimbolikus momentumok segítségével olyan sötét, hátborzongató hangulatot teremteni, amelynek láttán az igazi hardcore HPL-rajongók is elégedetten csettinthetnek: ez igen! Ez majdnem annyira jó, hogy talán magának a Mesternek a tollából is származhatott volna.
A film, ahogyan az egy valamirevaló rémtörténethez illik, rendkívül keveset láttat, főként ebből fakad nyugtalanító, kísértetiesen hátborzongató atmoszférája. Az első perctől az utolsóig pattanásig feszíti az idegeket, nincsenek olcsó, kiszámítható jumpscare-ek, melyek után felszabadultan lélegezhetünk fel, hogy aztán újult erővel izgulhassunk tovább a történeten. Az AM1200 szinte negyven percnyi konstans, tömény feszengés, szorongás és borzongás a sötétben bujkáló, emberfeletti, kozmikus rettenettől, amelytől (mint az sejthető), a végén úgysem menekülhet senki. Mindezt teszi úgy a film, hogy rendkívül emberi is marad, esendőség, fájdalom, bűn és megérdemelt bűnhődés meséje ez, az emberi gyarlóság és a bűnök kozmikus zsoldjának története, negyven rövid percbe sűrítve.
Egyetlen hibája talán az, hogy túlzottan rövid, és kevés ideig élvezhetjük ezt az annyi borzalmas, elvetélt próbálkozás után végre minőségi borzongást nyújtó, kiváló rémtörténetet. Sajnos a végén csak merengeni tudunk azon, hogy David Prior vajon mire lenne képes, ha nagyobb büdzsét kapna a kezébe és rendezhetne egy igazi, belevaló, másfél órás lovecrafti filmet. Tény és való azonban, hogy az AM1200 még így is bőven übereli a legtöbb olyan horrort, ami kihasználva a zsánerközönség érdeklődését a HPL-i címkével próbálja eladni magát.
Az AM 1200 egy olyan sztori, amit a HPL-rajongók, a Twilight Zone fanok, és úgy általában a kozmikus rettenet kedvelői imádni fognak, és ezért bátran merek kezeskedni.
