Skip to main content

Sütő Fanni: Evocatio

A 4. Lovecraftian Micro Fiction pályázat kiírását (kicsit sem meglepő módon) a The Black Aether oldalán vettem észre. Szeretem az ultrarövid műfajokat egyrészt, mert jó eséllyel befejezem, amit elkezdtem, másrészt, mert remek írástechnikai gyakorlatok, hiszen nagyon nehéz kevés szóban karaktert és világot építeni. Az ötletelésbe gyakran bevonom a barátomat is, mert elég jól ismeri Lovecraft munkásságát és a hozzákapcsolódó kliséket is. Sok jó ötletet adott, például egy atombunkeres történet kicsit a „The Outsider” című novella párhuzamán, de aztán végül egy római légionárius beszámolója mellett döntöttem. Erre több okom is volt:

A The VVitch című film kapcsán gondolkodtam el azon, hogy régen az ember mennyire kiszolgáltatott helyzetben volt, főleg a civilizáció szélén, a vadonnal szemben. Nem létezett a telefon, nem lehetett csak úgy segítséget hívni, a távolságok sokkal nagyobbak és véglegesek voltak.

A nyár folyamán lefordítottam Lovecraft egyik esszéjét a római irodalomról, ezt itt találjátok, és úgy éreztem, nagyon fontos volt számára ez a kultúra, akik műveltségükkel, törvényeikkel a rendet és a felvilágosodást képviselték. Gondoltam, elviszem ennek a kultúrának egy büszke képviselőjét az ismert világ szélére, ahol a vadonnal és az ismeretlennel találkozik.

Amikor angolul írok, ahol tudok, szeretek némi magyar vonatkozást becsempészni, így esett a választásom, épp Pannóniára.

Ezt a döntést elősegítette, hogy a nyár folyamán Aquincumban jártam, ahol egy időszakos kiállítás keretében a Pannónia területén gyakorolt (sötét) varázslatokról volt szó. Itt találkoztam többek közt az evocatio fogalmával, ami érdekesnek és kissé ijesztőnek tűnt. Rögtön fel is jegyeztem magamnak, mint történetekbe beépíthető kis színes adalékot. Egyébként, ha javasolhatok valamit (kezdő) írótársaimnak, érdemes sokat olvasni, kutatni, kiállításra járni, (!) és serényen jegyzetelni, mert ezek a kis részletek teszik igazán élővé a történetet.

Gyorstalpalóként elolvastam a Wikipedia szócikket Pannóniáról, és ott találtam az érdekes összefüggést Pán isten nevével, aki ugyebár elég vad, zabolázatlan, és gótikus / horror vonatkozása is van. (Például Arthur Marchen The Great God Pan c. története.) Innen már csak egy ugrás volt Shubb-Niggurath és az ő ezer ivadéka.

Az írásban leginkább azt a furcsa, és kissé természetfeletti élményt szeretem, amikor teljesen szétszórt és véletlenszerű dolgok, valami csoda folytán egy logikusnak tűnő rendszert hoznak létre. Tapasztalatként és tanácsként annyit mondhatok, bármilyen novellapályázatról legyen is szó, hogy érdemes utánajárni dolgoknak, kutatgatni egy kicsit, mert csomó érdekes dolgot megtanul az ember, és általában a zsűri is értékeli a történetbe fektetett munkát.


Sütő Fanni

Evocatio

Sötét, holdtalan éjszaka volt, s a vöröslő csillagok úgy bámultak le rám, mint egy szörnyű, idegen isten ezernyi szeme. Pannónia végtelen pusztasága hangtalanul terült el körülöttem, a fűszálak a földig kushadtak a nyomasztó éji levegő súlya alatt. Elértük az ismert világ végét, és most mintha az alvilág bejáratán kopogtatnánk.

A hőség elviselhetetlenné vált, Rómától messze még az évszakok is megvadultak. Az Örök Városban a nyár könnyűléptű, fényes istennő volt, aki az érett gyümölcsök illatába burkolózott. Itt a meleg úgy ült a nyakunkon, mint egy hájas varangy, melynek mérges izzadtsága a bőrünk alá szivárgott, és egyenesen a lelkünk mélyéig hatolt.

A Császár a mi légiónkat választotta, hogy Róma fényét kelet felé vigyük, s dicsőségét lobogó zászlóinkon hirdessük. Azt kívántam, bárcsak máshova rendelt volna minket, ennél még a zabolátlan és hideg észak is jobb lett volna, a császár szava azonban szent és megkérdőjelezhetetlen. Pannónia. Már a név is rettegéssel töltött el, alattomos lápokat idézett szemem elé, és a vad, megszelídíthetetlen kecskeistent, Pánt s az ezernyi ivadékát.

Előző nap bárányt áldoztam Mars oltárán, s imádkoztam hozzá, hogy épségben hazavezessen, de a máglya füstje nem érte el az eget, egy áthatolhatatlan, sötét felhő útját állta, és felfalta fohászom.

A rémálmok azóta kísértettek, hogy magunk mögött hagytuk nagyszerű városunkat. Arc nélküli szörnyek és más rettenetek kúsztak elmémbe, mindig amikor a legkevésbé számítottam rájuk. Éjszakánként furcsa neszeket hallottunk a tábor körül, de amikor irányukba indultunk, nem találunk semmit, csak a sűrű sötétséget. Szóbeszéd kelt szárnyra a katonák közt, a vad, pusztai népekről suttogtak, akik egy szörnyűséges istennőt imádtak, kinek láttán Júnó remegne a borzalomtól.

Már egy hét eltelt, s a barbároknak még színét sem láttuk, bár a jelenlétüket állandóan éreztük magunk körül. Ott bújtak a baglyok vérfagyasztó vijjogásában és a pusztaság hátborzongató, ismeretlen neszeiben. Ott lapultak a gyengeelméjűeknek mámoros delíriumában, akik bezabálták a furcsa bogyókat, amelyeket a csontszáraz, beteges bokrokon találtak. Ott voltak a perzselő levegőben, amit belélegeztük, és a zavaros vízben, amellyel szomjunk oltottuk. Körbevettek minket, s mégsem láttuk őket.

Még a legjobb katonák sem tudnak láthatatlan ellenség ellen küzdeni. Eldöntetett hát, hogy egy régi, félelmetes erejű szertartáshoz kell fordulnunk, az evocatiohoz, a helyi istenség megidézéséhez és saját oldalunkra állításához. A tisztek úgy vélték, ez az egyetlen esélyünk arra, hogy megtörjük ezt az őrjítő patthelyzetet. Ez a szertartás akkor is elborzasztott, ha ismerős isteneket szólítottunk meg, de sosem mertem volna megidézni valamit, ami ennyire megfoghatatlan és idegen.

Egyszerűen képtelen voltam a táborban maradni. Lehet, hogy gyáva vagyok. Egy közeli bucka tetejére másztam, s hallgattam az éjszaka hangjait, remélve, hogy a szertartásnak minél előbb vége szakad. A félelmem nem hajtott elég messzire: még így is tisztán hallottam a sikolyokat, amikor a gonosz, sötét felhő alászállt a táborunkra.

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit
mm

Sütő Fanni

“Az irodalom és az írás segít szembenézni a félelmeinkkel és a bennünk lapuló szörnyűségekkel.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.