Kik vagyunk mi? – A Spekulatív Zóna 2017-es Nagy Fantasztikus Felmérése

Feltöltve: 2017/11/30
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Pintér Bence a Spekulatív Zóna blog vezetője minden évben jelentkezik egy új kérdőívvel, felméréssel. Tavaly például felkérték a hazai fantasztikus irodalom ismertebb szereplőit: írókat, szerkesztőket, bloggereket, mondják el a véleményüket arról, hogy áll a magyar fantasztikum 2016-ban, és a cikksorozatból végül e-könyvet is készítettek.

Bence ismét egy részletes és azt hiszem mondhatom azt is, hogy fontos felméréssel jelentkezett, amiben ugyan csak több kérdésre keresi a választ. Kik olvasnak itthon fantasztikus irodalmat? Hány évesek vagyunk, hol lakunk? Hol tájékozódunk a fantasztikus irodalomról? Milyen műfajokat olvasunk, és mekkora az átfedés a fantasztikus műfajok olvasói között? Mi hívja fel a figyelmünket egy könyvre, és milyen faktorok mentén döntünk arról, hogy meg is vegyük ezeket a könyveket? Print vagy elektronikus? Angolul vagy magyarul? Könyvesbolt, webshop, vagy torrent?

Bencével együtt arra kérünk mi is, hogy töltsd ki a kérdőívet, utána pedig küld el a barátaidnak, rokonaidnak, olvasóidnak, ellenségeidnek, hogy ők is töltsék ki és utána ők is küldjék tovább.

A válaszokat december 17-ig küld el, utána pedig infografikákkal megtámogatva jelenik meg az összesítés a Spekulatív zónán.

Az alábbi linket küld el ismerőseidnek, illetve oszd meg ahol csak tudod, de a kérdőívet is ki tudod tölteni a link alatt.

https://goo.gl/forms/gzrwnmkH1DmBaNrk2

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...