Irodalmi Szertár

Feltöltve: 2017/12/29
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Sokszor vagdalkozunk azzal, hogy valami hiánypótló, felelőtlenül, és gyakran indokolatlanul használjuk a kifejezést, de őszinte meggyőződéssel mondhatom, hogy az Irodalmi Szertár az utóbbi évek egyik legértékesebb kezdeményezése, és határozottan kijelentem, hogy valóban hiánypótló. Az Irodalmi Szertár olyan projekt, ami elsősorban pályakezdő írók, kritikusok, irodalomtörténészek számára mutathat utat, de talán hasznosítható kulturális újságírók és a könyvpiac szereplői számára is. Azért indult el, hogy

„összegyűjtse a magyar szépirodalommal és zsánerirodalommal kapcsolatos publikációs platformokat (folyóiratokat, kiadókat), ezek működési alapelveit, illetve röviden, címszavakban bemutassa a szakmai szervezeteket és díjakat. Mindezek mellett egy publikációs segédanyag is készül, amelyben a kéziratok előkészítésének és beküldésének alapvető gyakorlatai szerepelnek.”

A honlap még feltöltés alatt áll, és folyamatosan bővül, jelenleg az aloldalakon 13 Folyóirat, 8 darab Irodalmi szervezet, 8 darab Irodalmi díj és 5 darab Könyvkiadó szerepel. Néhány adat még hiányzik, ezért ha lehetőséged van rá, akkor segítsd te is a Szertárt.

Ha erre a kvázi adatbázisra azt mondom aranyat ér – márpedig azt mondom -, akkor az oldal Publikációs segédlete maga a kincses térkép, amin hatalmas piros X jelöli, hova és hogyan kell eljutnod, ha kéziratot szeretnél valaha elküldeni egy kiadóhoz, magazinhoz. Jelenleg két pont elérhető az anyagból – Rövid szabályok és A kísérőlevél szabályai -, de már ez a két pont is olyan információkat tartalmaz, amiket ha megfogadsz, odafigyelsz és betartod őket, akkor nagyon sok kellemetlenségtől kíméled meg magadat, a szerkesztőt és a kiadót is.

Egészen egyszerű, mondhatni triviális tanácsokat sorol fel a segédlet, de sajnos azt kell mondanom – ennyi rövid tapasztalat után is -, hogy a beérkező kéziratok, pályázati anyagok csupán töredéke éri el az elvárható minimális szintet. Első sorban nem a kéziratok tartalmára gondolok, hiszen az, hogy jól vagy rosszul sikerült egy novella jelen esetben mellékes, bár rögtön az első pont egy olyan sarkalatos kérdésre ad választ, amire azt mondanád te is, hogy ez egy egészen természetes, egyértelmű dolog; sajnos tévedsz. Olyan, figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből fakadó hibákkal lehet találkozni, amikkel a szerző saját magával szúr ki. Napestig tudnám sorolni, hogy mikkel futottunk már össze, egészen extrém megnyilvánulásokkal, nyomdafestéket nem tűrő reakciókkal. Ha valaki a nemleges válaszra úgy reagál, hogy a főszerkesztő helyezze fel alfelébe a magazinocskáját, és további szexuális aktivitást kezdeményezzen felmenőivel, és ha van a kutyájával is, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy az email cím azonnal spamlistára kerül és a jövőben hallani se akarnak a „szerzőről”. Egy szép huszárvágással el is intézi, hogy az adott kiadónál több esélye nem lesz. Ha valaki a szerkesztői észrevételekre, javaslatokra lekezelően, felháborodottan, indokolatlan kötőszavakat használva reagál, vagy éppen jellemzi azt (!!!), ugyan csak ne számítson arra, hogy gyümölcsöző munkakapcsolat fog kialakulni. Őszintén, nem egyszerűbb és kulturáltabb egy „Köszönöm, de én ezekkel nem értek egyet, nem szeretném ilyen módon megváltoztatni a novellámat. Köszönöm a lehetőséget.” válasz? Magadban úgy is el tudod küldeni a szerkesztőt oda ahova kívánod, de legalább nem szúrsz ki magaddal.

Az egyelőre még nem szerepel a segédletben – és nyilvánvalóan nem is tudhatom, hogy szerepelni fog-e -, hogy bár a kapcsolatfelvételnek, a jelentkezésnek, a kézirat benyújtásának vannak alapvető elvárható szabályai, még sem kell a kiadókra, magazinokra úgy tekinteni mintha ott vaskalapos, indokolatlanul szigorú, megkeseredett, munkájukat és főleg téged utáló, mindent mindennél jobban tudó szerkesztők ülnének izzó vasszögekkel kivert trónjukon, akiknek egyetlen életcéljuk az, hogy munkádat a sárba tapossák. Erről szó sincs. A szerkesztők is ugyan olyan emberek mint te – még ha azt is gondolod, hogy szívűk mélyéig gonoszak -, akiknek ugyan úgy megjár az alapvető tisztelet, amit te is elvárnál mástól egy hasonló jellegű kommunikáció során. És ami természetesen ugyan úgy elvárható a szerkesztők, kiadók, magazinok részéről is. Legalább is a Black Aethernél erre törekszünk. Remélem.

Egy jó kísérő levél aranyat ér. Ott a kezedben a kulcs, hogy helyes kommunikációval kitáruljon előtted az ajtó, és ha jó ajándékot viszel, be is invitáljanak.

Természetesen az is előfordul, hogy igazából nem is szeretnél egy pályázatra jelentkezni, csupán arra vagy kíváncsi, mire vagy képes, milyen szinten állsz, és csak véleményt szeretnél kérni. Ez is egy járható út, hiszen a Black Aethernél ez működik is egy ideje, de ezt a szándékodat mindenképpen jelezned kell a kísérőlevélben az illetékes felé, mert ha ezt nem teszed, ismét csak magaddal szúrsz ki. Nyilvánvalóan ez nem minden magazinnál és kiadónál működik, hiszen a napi szintű elfoglaltság igen csak lekorlátozza azt a mennyiséget, amit egy szerkesztő képes figyelmesen elolvasni és véleményezni, és sok esetben előfordul az is, hogy ilyennel kifejezetten nem foglalkoznak, hiszen erre megvannak a megfelelő fórumok, de ebben az esetben sem szabad sértődött kisgyerekként viselkedned. Segítséget kérsz, és legtöbb esetben kapsz is, ne legyél türelmetlen.

Az írói pálya, ugyan úgy, mint minden kreatív tevékenység, sok elutasítással, keserű pirulával és csalódással van kikövezve, amit el kell fogadnod és tudatosítanod kell magadban, de minden esetben a legfontosabb, hogy soha ne add fel! Folyamatosan írj, olvass, tájékozódj, képezd önmagad.

Az Irodalmi szertár olyan kezdeményezés, amire sok évet vártunk, mindenki érezte a hiányát, még sem vágott bele senki. Szívből ajánlom, hogy olvasd el a Publikációs segédletet, mindenképpen térj vissza rendszeresen az oldalra, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasznos információ fog még felkerülni. Legszívesebben azt mondanám, hogy mindenki kötelező jelleggel olvassa el, de ezt – sajnos – nem mondhatom. Pedig nagyon sok kellemetlen levélváltást lehetne ezzel elkerülni.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...