Arthur Machen, a természetfeletti irodalom megkerülhetetlen jelentőséggel bíró szerzője, akiről H. P. Lovecraft egészen egyszerűen azt írta, a legnagyobb élő szerző, 1863. március 3-án született a walesi Caerleonban.
„A kozmikus félelem irodalmát művészileg legmagasabb szinten művelők közül talán senki nem mérhető a sokoldalú Arthur Machenhez, számos rövid és hosszabb elbeszélés szerzőjéhez. E művekben a rejtett rémségek és a lappangó rettenet elemei már-már utánozhatatlan anyagszerűséggel és valósághű elevenséggel jelennek meg.” – Természetfeletti rettenet az irodalomban
Machen fiatalkori irodalmi és okkult érdeklődésével kapcsolatban egy helyi történész és néprajzkutató Fred Hando nyomozott, aki rátalált Machen apjának háztartási könyvére, ami szerint a nyolc éves Machen már az alkímiáról olvasott, továbbá olyan című írásokat vásárolt meg, mint a Don Quijote, a Confessions of an English Opium Eater, és az Ezeregyéjszaka meséi. Tizenegy évesen kitűnő klasszikus ismereteket szerzett, de családja szegénysége miatt nem mehetett egyetemre, és Londonban sem sikerült az egészségügyi iskolát elvégeznie, viszont 1881-ben irodalmi szárnyait kezdte el kibontakoztatni, ugyanis sikerült kiadnia az Eleausina című hosszú versét, amely az ókori görögországi Eléfszinában lévő Démétér és Perszephoné kultuszról szólt. Londonban szegényes körülmények között élt, próbált újságíróként dolgozni, illetve mint gyermekeket oktató tanár, miközben esténként bejárta London utcáit.
1890-ben Robert Louis Stevenson által ihletett, gótikus és fantasztikus elemekkel tarkított művei elkezdtek megjelenni magazinok lapjain, ez vezetett első komolyabb sikeréhez, a The Great God Pan-hoz (A nagy Pán isten – Azilum #4 és Azilum #5), amit 1894-ben adtak ki először, és amit széles körben elítéltek annak szexuális, rémisztő tartalma miatt. A negatív felhangok ellenére nagyon jól fogytak Machen addig megjelent művei is, ezután írta meg az a1895-ben kiadott The Three Impostors-t (A három betolakodót – Azlim #3, #4, #5, #6, #7), ami egy összefüggő történeteket tartalmazó regény volt.
„Kétségtelen, hogy a mű [A nagy Pán isten] nem mentes a melodrámai hatásoktól, a véletlen egybeesések pedig kielemezve végtelenül nevetségesnek hathatnának; ám a történet ördöngös gonoszsága feledteti az apróbb balfogásokat, az érzékeny olvasó pedig elismerő borzongással teszi le a könyvet, és önkéntelenül is az egyik szereplő szavai tolulnak az ajkára: „Túlságosan hihetetlen, túlságosan szörnyű; ilyesmi nem fordulhat elő ebben a megállapodott világban… Hiszen, ha mindez lehetséges lenne, a világ gyötrő rémálommá változna.” – Természetfeletti rettenet az irodalomban
Machen vallásos nevelése miatt keresztényként élt, de lenyűgözte az érzéki miszticizmus, az okkult és a pogányság, olvasott az alkímiáról, a kabbaláról és a hermeticista nézetekről is. Azonban még is egy földhözragadt ember volt, kételkedő, és szkeptikus a spiritualizmussal kapcsolatban, egészen első felesége haláláig, ami után állítólag misztikus élményei voltak, és elkezdett elfogadóbb lenni a természetfelettivel kapcsolatban. Miután csatlakozott egy rövid időre a Hermetic Order of the Golden Dawnhoz, az okkult, metafizikai és paranormális tevékenységek tanulmányozására és gyakorlatára létrejött csoporthoz, az Anglikán egyház féle ordtodox rituálékat még komolyabban vette; saját élményei hatására egy afféle kelta-kereszténységben kezdett hinni, és egyre többet olvasott ebben a témában, az ezzel kapcsolatos legendákról.
„Machen egy titán, az egyik legnagyobb élő író, és muszáj tőle mindent elolvasnom!” – H. P. Lovecraft, Frank Belknap Longnak írt levelében 1923-ban
Arthur Machen írói hagyatéka 2018-tól vált közkincsé Európában is.
