Árnyak az időn túlról – az Azilum magazin különszáma

Feltöltve: 2018/05/06
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A nonprofit kezdeményezések sikerét felmérni csak elsőre tűnik egyszerű feladatnak. Mivel nem lehet egyszerű módon táblázatba rendezni a bevételeket, kiadásokat és nem lehet számokban kifejezni a nyereséget, az ilyen kezdeményezések sikerét az jelzi, ha a közösségben elindulnak olyan projektek, amik ugyan csak nonprofit módon járulnak hozzá a folyamatokhoz. A magyarországi Lovecraft közösség önfenntartó létének nagyon jó példája – sikere -, hogy idén március 21-én megjelent az Árnyak az időn túlról című antológia-sorozat első része, ami a Cthulhu-mítoszt állította fókuszba. Természetesen nagyon hamar el is fogyott; úgy tűnik utánnyomásra lesz szükség.

Ha H. P. Lovecraft neve felmerül, akkor reflexszerűen kapcsolódik hozzá pár darab igencsak alaptalan tévhit, Cthulhu neve, na és persze a Cthulhu-mítosz, amit HPL-hez kötni ugyan csak a tévhitek közé tartozik. Bármennyire is tűnik feleslegesnek a cél, hogy tudatosítani szeretnénk az olvasókban a tényt, miszerint a köztudatban elterjedt pszeudomítosz valójában August Derleth átalakított és igencsak tévútra terelt elképzelése Lovecraft panteonjáról, igenis fontos eleme ez a kozmikus horror irodalmának. A Cthulhu-mítoszról, annak keletkezéséről írt cikkünkben már kitértem arra, hogy ez az egész folyamat miként is zajlott le, mi lett az eredménye, de érthetően – még annak ellenére is, hogy közösségünk nem túlzottan nagyszámú – nem mindenkihez jutott el ez az anyag, illetve nem mindenki gondolta úgy, hogy a cikkben leírtak alaposan alátámasztott tények. Annak ellenére, hogy nem légből kapott következtetések szerepelnek benne, ugyan is a forrás S. T. Joshitól és David E. Schulztól származik. Tisztában vagyok azzal, hogy nem fog egyik napról a másikra megváltozni a mítoszhoz kapcsolódó félreértés, de az Árnyak ​az időn túlról antológiával egy olyan sorozat indult el vége, aminek segítségével a kételkedők – legszívesebben azt mondanám hitetlenek – saját maguk győződhetnek meg arról, hogy Lovecraft munkássága nem egyenlő a Cthulhu-mítosszal.

Az antológia-sorozat első kötete 17 remekbe szabott, magyar nyelven először megjelenő novellát tartalmaz, amely nem csak a lovecraftiánus rettenet és a Cthulhu-mítosz „veteránjainak” ígér borzongást, hanem a műfajjal csak most ismerkedő, a különleges félelmet kereső olvasó számára is. Somogyi Gábor nagyon jó érzékkel válogatta össze a novellákat, hiszen ügyelt arra, hogy a Cthulhu-mítosz tekintetében reprezentatívnak tekinthető művek kerüljenek a kötetbe. Ugyancsak dicséretes elképzelés, hogy a tervek szerint a három kötetesre tervezett sorozatban az 1920-as évektől indulva, kronológiai sorrendet alapul véve, a sorozat végére eljutunk majd napjainkig. Elénk fog tárulni a mítosz elmúlt 100 éve.

Nem fogok kitérni az egyes novellákra, hiszen teljesen felesleges lenne, mindenkinek saját magának kell felfedezni a történetekben rejtőző rettenetet; annyit elárulhatok, lesz ami talán kevésbé fog tetszeni mindenkinek, de azt kijelenthetem, hogy nagyszerű válogatás lett. Egy novellát említenék meg, ami a Molnár András által fordított H. P. Lovecraft és Zealia Bishop koprodukció a The Mound (A domb). Ez a novella egy külön előszót kapott Andrástól, amiből kiderül, hogy az eredeti novella igen csak viszontagságos utat járt be, mire eredeti formájában eljuthatott az olvasókhoz. Igen, August Derleth keze volt a dologban, aki Lovecraft halála után a saját módosításaival küldte el a novellát a Weird Tales-be, és az ő verziója jelent meg 1940 novemberében. Ezután 49 (!) évet kellet arra várni, hogy a novella eredeti formájában is megjelenhessen S. T. Joshi kiadásában; fontos információ, ami kifejezetten jól példázza Derleth „áldásos” tevékenységét. Az előszó nagyon jól kiegészíti a novellát és én szívesen olvastam volna hasonló bevezetőt a kötet minden egyes novellájához – bár tudom, hogy van aki ezt nem kedveli, hogy miért, számomra rejtély -, de nyilvánvaló, hogy további 16 darab előszót megírni, azokhoz információt felkutatni, irdatlan pluszmunka és idő lett volna.

Az antológiát Somogyi Gábor kincset érő tanulmánya zárja – pontosabban annak első része -, ami végtelenül részletesen mutatja be a Cthulu-mítoszt. A TBA említett cikke egy összefoglalónak elég, de ahhoz, hogy részleteiben megismerjük a folyamatokat, Somogyi tanulmánya lesz a gigantikus méretű kulcs, ami kinyitja a ládát ahová eddig a hazai olvasók elől el volt zárva a mítosz története. Mondjuk úgy, hogy ehhez az íráshoz képest az én összefoglalom egy szerszámosláda volt. Számos olyan forrásanyagot és információt tartalmaz a tanulmány, amin jó páran el fognak csodálkozni, és biztos vagyok benne, hogy még a véleményük is módosulni fog Lovecraft művészetét illetően, egyre inkább fel fog tárulni előttük HPL kozmikus rettenetének lényege. Nagyon jól összeállított, részletes és pontos munka, csak ismételni tudom magam: kincset ér!

Sajnos a tördelésbe és a nyomdai kivitelezésbe hiba csúszott, de szeretném, ha mindenki tudatosítaná magában azt, hogy ez semmit nem vesz el a kötet értékéből. Az oldaltükör eléggé spórolós lett, ami azt jelenti, hogy a margók túlságosan is szűkek lettek, a lap alján néhol szinte egybefolyik a szövegtörzs és a lábjegyzet. Ezen mindenképpen érdemes lenne változtatni a következő részeknél, ugyan is a szűk margó azt eredményezi, hogy a könyvet túlságosan is ki kell nyitni, amit viszont nem bír el a kötés. Sajnos a könyv kitörik, és néhol a lapok elengedik a ragasztást; én kifejezetten vigyázok a könyveimre, de hát ezt az antológiát az utóbbi időben mindenhová magammal cipelem, és kezd elengedni a kötés. De ha esetleg nem változik a tördelés és a nyomdai kivitelezés a jövőben, az se fog érdekelni, és javaslom, hogy mást se érdekeljen.

Mindenképpen szeretnék kitérni a borítóra, ugyan is az már a megjelenés előtt némi kis felháborodást keltett. Elmehetnék ez mellett szó nélkül is, ha már Somogyi nem vette magára; megteszem én helyette. Egy nonprofit projekt – jelen esetben az antológia – levezénylésének megítélése igencsak tévúton jár a köztudatban, ugyan is egy ilyen folyamat nem csupán abból áll, hogy a szerkesztő és a fordítók milyen jó arcok, mert nem kérnek pénzt a munkájukért. Egy ilyen kötet és tanulmány létrehozásához rengeteg lopott időre és energiára van szükség, amit az ember a családjától és a munkájától von el heteken vagy éppen hónapokon keresztül. Amikor pedig azt látom, hogy egy ilyen könyv esetében, ami egyértelműen a hazai Lovecraft közösség javát szolgálja, van akinek a borító jelenti a legnagyobb gondot, nem tudom megállni szó nélkül. Maradjunk annyiban, ha ezt a kötetet Somogyi egy citromsárga írógéppapírra gépelte volna le és egy ezeréves Xeroxon sokszorosította volna, majd az otthoni tűzőgéppel tűzte volna össze, akkor se lehetne senkinek egy szava se. Ha valakinek nem tűnik fel a borító Necronomiconra utaló külalakja, az bizony nem a borító hibája. Azt már csak adalékként jegyzem meg, hogy bizony a Derleth féle pentagrammának a használata a helyes, ugyan is a kötet a Cthulhu-mítoszról szól, ergo a Lovecraft egyik levelében lerajzolt faág vagy falevél nem lett volna helytálló. Végre eljutottunk odáig, hogy Lovecraft munkásságával, művészetével foglalkozó online és nyomtatott magazinjaink, illetve most már antológia-sorozatunk is van. Elindult a folyamat amire évtizedeket vártunk, becsüljük meg.

Megkérdőjelezhetetlenül elismerésre méltó, hogy az Azilum csapata töretlen energiával és lendülettel tárja fel a hazai olvasók előtt a kozmikus rettenet irodalmának gyöngyszemeit. Fontos kötet az Árnyak az időn túlról, valódi hiánypótló kiadvány, ami érthetően tisztázza a Cthulhu-mítosz körüli félreértéseket és ezáltal, illetve a kötetből érezhető rengeteg munka alaposságával méltó tiszteletadássá válik H. P. Lovecraft művészete előtt. Bizony nagyon nehéz lesz átvészelni a köztes időszakokat.

Mindenki kövesse a HPL Portál Facebook oldalát, hiszen ha lesz elég számú érdeklődő, akkor biztos, hogy lesz utánnyomás a kötetből és erről bizony nem szabad lemaradni.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...