Weird költészet – Ashley Dioses versfordítások #2

Feltöltve: 2018/08/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ashley Diosesszel már készítettünk interjút és a versfordításai közül négy darab már megjelent a TBA-n. Ashley nagyon nyílt és kedves személyiség, a fordításaimat nagy örömmel fogadta, sőt engedélyt kért, hogy a következő kötetének fordítási szekciójába leközölje őket, továbbá felhatalmazott, hogy bármelyik versét nyugodtan lefordíthatom. Megrendeltem hát a Diary of a Sorceresst, és kiválogattam pár verset. A kötetben a versek a világostól egyre sötétebb felé haladnak, és négy nagyobb fejezetben találhatók meg: a „Top the Crystal Moon” (A kristályholdon) fantasztikus ihletésű verseket tartalmaz, a „Kiss the Stars” (Csókold meg a csillagokat) természeti ihletésű fantasztikus verseket foglal magába, míg a „Star Lighting” (Csillagfényben) romantikus versektől halad az egyre erotikusabbak felé. Az utolsó szakasz, az „On a Dreamland’s Moon” (Álomföld egy holdján) horror ihletésű verseket tartalmaz. A versek tematikájukban elég hasonlóak, ha egyszerre olvassa az ember, kissé összefolynak, ezért a kötettel inkább lassanként szemezgetve érdemes haladni.

Ebben a válogatásban igyekeztem különféle hangulatú verseket elétek tárni, érintve horror és fantasztikus témákat is. A „Nyarlathotep” elég egyértelmű választás volt Lovecrafti kötődése miatt.

 

Nyarlathotep

Én vagyok a kúszó káosz és az utolsó.
A múlt huszonhét éjszakába bukó
századából szólít egy túlvilági hívás.
Amerre járok, káosz követ és sírás,
halott tájra csorog a sápadt hold fénye,
romlás jár nyomomban, míg mindennek vége.

 

Az „Ó jöjj” című verset Ashley külön kérésére fordítottam le, mert magyar vonatkozása is van: Báthory Erzsébetről szól. A kötet utolsó, horrorral foglalkozó szakaszában több vers is foglalkozik a grófnővel, például a „Catle Csejthe,” a „Painted in Blood” vagy a „Bathory in Red.”

 

Ó jöjj

Ó jöjj fürdőmbe, kedvesem,
csupa báj és ifjúkor!
Vörös víz villan selymesen
ajkamon, mint a bor.

Ó jöjj, hív kádam hűs öle
skarlátszín habokba!
Elsöpör a mérges bűvölet,
drága kis rabszolga.

Ó jöjj, hadd fésülöm hajad,
oly aranylón omlik!
Selymes bőrű, halvány nyakad,
szebb lesz, majd ha oszlik.

Ó jöjj, tested had feszítsem
bőrszíjra és láncra,
szomjas kelyhem hadd merítsem
véreddel telt kádba.

Ó jöjj, grófnőd kívánja
ifjúságod ízét!
Nem veszett egy csepp sem kárba,
tisztára nyalta kését.

 

A következő három vers fantasztikus lényekkel foglalkozik, a „Vérszirén barlangja” című versben a fantasztikumba horror is vegyül.

 

Tűzlidérc

 A lángok parázsló kígyó tánca,
bőrén vörös főnixlángként csillant
Látja, elvarázsolt, csalfa mosolyt villant
és szertefoszlik, mint a pára.

 

Erdei lak

Hűs lakomban, mély erdőben
Illatokkal teli könyvem
Benne ősrégi növények,
varázsigék, költemények.
Lapjai közt levél szárad
és hervadt virág. A sápadt
papír rabul ejt majd rengeteg
tudóst, molyt, s éhes egeret.

 

A vérszirén barlangja

Körben vörös kagylók, enyészet,
s halálba csalt tengerészek.
A barlang fala: gyöngyház és csontok
sötét mélyén halandó bolondok
és friss sellő hullák, még véresek
vörösben ázó szárnyak, ékszerek,
gyöngyöző osztrigák, héj darabok,
a dagály véres tócsát hagyott
a padlón, míg a szirén várja,
hogy új húst hozzon a tenger árja.

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....