Nem éppen arról vagyunk híresek itthon, hogy túlságosan is nyitottak lennénk az új dolgokra, irányzatokra, és ez nincs másképp az irodalmi projektekkel kapcsolatban sem. (Akárcsak a bizarro esetében). Január 10-én jelent meg a Hungarofuturista Kiáltvány, mely tartalmazza az új irányzat alapjait, panteonjában pedig ott szerepel Csontváry Kosztka Tivadar, Petőfi Sándor, Mátyás király, Horthy Miklós, Soros György, Báthory Erzsébet, Erich von Däniken és Mézga Géza is. Számunkra nem állt még össze teljesen a kép, ezért megkértük Fekete I. Alfonzt, segítsen megérteni a HUF lényegét.
Mi a Hungarofuturizmus?
A Hungarofuturizmus egy mozgalom. Stratégia, nézőpont, reakció és irányzat. Egy olyan csoportosulás, amelynek célja a jelenlegi történelmi és kulturális szemléletek felületének, majd mélységének szétnyomkodása majd újragyurmázása. Fontos azt is látni, hogy a mozgalom eszközeiben nem egységes, mindenki úgy fog ehhez a feladathoz, ahogyan jónak látja. Ezt jelentheti azt, hogy olyan anyagokat, elképzeléseket és megközelítéseket visz bele, amelyek eddig nem voltak jelen a magyar kultúrkörben vagy esetleg azt, hogy mindezt a már meglévőkből dolgozza fel/újra teljesen kifordítva.
Mi keltette életre a HUF-ot, miért volt rá szükség?
Ahogyan az irodalomban való ironizálás, mint a jelenre való reflektálás egyik fontos eszköze jószerével teljesen elvesztette erejét, újak után kellett nézni, amelyek alkalmasak erre. Stilisztikailag ez lett a túlpörgetés, a túlhúzás, amely első olvasatra blődnek tűnhet, de mit tehetsz akkor, amikor egyrészt a publikus térben elhangzottak belelógnak egy alternatív realitásba és köszönő viszonyban sincsenek azzal, ami körülvesz, másrészt az immár kiüresedett, realistának tekinthető ábrázolási mód beleakad abba, hogy az általa leírt világ nem azonos azzal, amit olvasói tapasztalnak. Az így keletkező ellentmondásba lép(het) be a HUF, amely egyből ebbe az alternatív realitásba kapaszkodik, és igyekszik azt széttolni.
Egyik beszélgetésünk alkalmával azt említetted, hogy stilisztika szempontjából a HUF széttartó, nem árt képben lenni történelemből és irodalomból. Miért?
Elsődlegesen azért tartom fontosnak ezt a két szempontot a megértésben, mert a HUF épít a mindenki által tudottra és ismertre, legyen az az általános iskolában megszerzett tudás (legyen az irodalmi, történelmi esetleg kulturális), vagy akár azon vélekedések, amelyek például a ponyva magazinokban jelennek meg. A széles körű tudásra való alapozás segítséget nyújt abban, hogy a HUF jelentéstartalmai mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.
A következőkben szándékoltan nem teszem világossá, hogy melyikről mit gondolok, mindössze jelzem, hogy történetekről és vélekedésekről van szó. Tehát vegyük például azt a történetet, hogy a magyarok a Szíriuszról érkeztek a Kárpát-medencébe. Ebben benne van az az eredetnarratíva, hogy egyrészt (nyelvileg) idegenek vagyunk, és különbözünk a körülöttünk lévőktől (függetlenül attól, hogy éppenséggel melyik narratívát sajátítjuk ki, a törököt, a finnugort vagy éppenséggel a szíriuszit), másrészt tekintsünk rá úgy, hogy a hely, ahonnan ideérkeztünk egy ismeretlen térség. Összeadva az elképzelésrendszer egyes elemeit, mindez némi különösség érzetet biztosít azoknak, akik magukévá teszik. És ez valójában borzasztóan csábító lehetőség, mint önértelmezés.
Várhatjuk-e a HUF-tól, hogy a fantasztikum kedvelői közt szélesebb körben is elterjedjen, egyáltalán van ilyen irányú célkitűzése a mozgalomnak? Mainstream vagy underground?
Úgy gondolom, elterjedhet, hiszen a mozgalom célközönsége rendkívül vegyes, tehát mindenki megtalálhatja a maga által kedvelt Hungaronautát, mert nincs konkrétan elképzelt, ilyen-olyan paraméterek által pontosan behatárolható érdeklődői közössége. Úgy igyekszem fenntartani a kíváncsiságot, hogy rendszeresen hírt adok online felületeken, hogy ez vagy az történt a HUF keretén belül, hangsúlyozva, hogy meglátásom szerint miért (is) érdemes figyelemre a fantasztikum felől érkezőknek ez a mozgalom. Másrészt látni kell, hogy a HUF nem egy, hanem több forrásból táplálkozó elképzelésrendszer és a beszívott részek akár több irányzat(ba) is mutathatnak, ahol kivirágozhatnak, mint amelyből érkeztek. Nem csak az irodalom, de események, performanszok, kiállítások is kötődnek hozzá.
A mainstream-underground ellentét tekintetében pedig attól függ, honnan nézed. Ha a nyári, duplaszámos Kalligram folyóiratot veszed figyelembe, ahol egy terjedelmes blokk jelent meg, bemutatva a mozgalmárok egy részét, akkor akár tekinthető mainstream-nek is, hiszen olyan kanonizált nevek, mint Németh Zoltán, Garaczi László, Cserna-Szabó András, Sirokai Mátyás, Nemes Z. Márió, Havasréti József, Sopotnik Zoltán vagy Tóth Kinga bukkannak fel a HUF képviseletében. Ugyanakkor undergroundnak is nevezhető minden probléma nélkül, mert azzal, hogy olyan megszólalási és megközelítési módok szerepelnek a kiáltványban, mint az alternatív realizmus vagy az avantgárd, úgy elmondható, hogy kívül esik/eshet az irodalmi fősodor érdeklődési körén.
A weird/new-weird irodalom elég szerteágazó tud lenni, ha szélesebb spektrumban vizsgáljuk a jelenlegi helyzetet, nyilvánvalóan mint minden, átalakul és formálódik. A HUF összeköthető a kortárs weird/new-weird irodalommal?
Az én szemszögemből mindenképpen. De hadd illusztráljam egy párhuzammal, hogy hogyan és miként látom a kettő közötti kapcsolatot. Nem olyan régen olvastam egy szerkesztői cikket a kilencvenes évekbeli brit SF Boommal kapcsolatban. (Néhány név, akiket ideértett a cikkíró: Iain M. Banks, China Miéville vagy Jeff Noon, akinek mindössze egyetlen magyarul megjelent regénye van, a Vurt.) A szerző arról beszélt, hogy ez a Boom egy időpont, nem mozgalom. Tehát több, hasonló gondolkodású kreatív ember folyamatosan letesz valami, vigyázat, itt most leszűkítem, irodalmilag meghatározót az asztalra.
Magyar vonatkozásban ez annyi tesz, hogy a TBA felbukkanását, ilyen időpontként értelmezem. Itt és most nem akarok belemenni abba, hogy milyen vélt vagy valós irodalomszociológiai vagy szociológiai okok vezettek oda, hogy most kapott nagyobb svungot és bukkant a felszínre a horror, pláne a kozmikus változata, mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy ebben az időpontban elindult egy kreatív vihar. Egy inspiratív környezet, amely tényleg szét tudna robbanni az energiáktól. Számomra erre érkezett mintegy összefogó keretként a HUF. Így mintegy egymást kiegészítő erőként függenek össze, ahol egyik sem korlátozza a másikat, hanem a folyamatosan ide-odahömpölygő ötletektől egyre csak duzzad az a miazma, amelyből lehet meríteni.
Komor Zoltán, Nemes Z. Márió, Veres Attila és a te neved is neved is felmerül a HUF kapcsán. Ha valaki ma Magyarországon szeretne belekóstolni a HUF-ba, kik azok a szerzők, akiknek a művészetét érdemes (kell) követni, mit olvasson el ma este az a vállalkozó kedvű kalandor, aki szeretné megismerni a HUF-ot?
Ez attól (is) függ, mi érdekli. Ha irodalom, akkor kiindulásnak vehetjük az általad most felsoroltakat, akik így vagy úgy kapcsolódnak a zsánerirodalomhoz. Ha a fősodor felől indulnál neki, de még mindig az irodalom keretén belül maradva, akkor ajánlanám a nyári Kalligram szám HungaroFuturista blokkját, illetőleg, az apránként, itt-ott felbukkanó HUF szövegeket, amelyek tudomásom szerint, jobbára tömbökben fognak érkezni különböző folyóiratokhoz. Ott van még a Litera.hu-n a HUF kiskönyvtár (itt és itt), kicsit most elsorvadt ugyan, de hamarosan újra erőre kap. Vállalkozó kedvűeknek merem még ajánlani a Robotcigány fanzine-t, ott is megtalálhatóak Hungaronauták.
Festészet és alkalmazott művészet felől indítva a kirándulást, a Budapest Horror tagjai is felbukkannak a HUF-ban, így Kis Róka Csabát és Győrffy Lászlót említeném. A Parasztok Atmoszférában nevű népzenei formáció pedig a kultúra más területén képviseli a HUF-ot.
Reméljük ezekkel a válaszokkal már tisztább lett a kép, számunkra mindenképpen, de ha esetleg mégsem, akkor az nem a HUF hibája. Vigyázó szemeinket a Hungarofuturizmuson fogjuk tartani.
