Skip to main content

A magazinkiadás útvesztője, avagy kisokos meggondolatlanok számára

Mivel a F.I.O.K. – Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör csoportban az általam feltett kérdésre, miszerint hasznos tudna-e lenni egy olyan cikk(sorozat) a közösség számára, amiben egy olyan magánkiadású magazin születésének folyamatát mutatnám be, mint a Black Aether, egynél több like érkezett, számomra egyértelművé vált, hogy ezt az anyagot meg kell írnom. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Pintér Bence a Spekulatív Zóna szerkesztője a csoport egyik bejegyzése alatti kommentjében szólított meg, amikor a diskurzus témája a novellák helyzete volt a hazai irodalmi piacon: „… ezért mondom mindig, hogy milyen jó a Black Aether pl., mert van terep kísérletezni, van visszajelzés, vannak olvasók, stb. Ilyen sci-fiben és fantasyben egyáltalán nincs, mert tényleg csak a Galaktika van; és senki sem vette a fáradságot (még), hogy csináljon egy szélesebb spektrumú, piaci alapon működő fantasztikus magazint; sajnos nekem sincs most időm erre, meg hát azért kell ehhez némi know-how, ami nekem nincs meg. József Tomasics tarthatna workshopot.”

Természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója és jeleztem, hogy némi folyékony halmazállapotú juttatás fejében szívesen részt veszek egy ilyenben, azonban jobban átgondolva ezt a „lehetőséget”, egy alkalom édeskevés lenne ahhoz, hogy egy magazin létrehozásának minden lépését kellő részletességgel be lehessen mutatni, a workshop-sorozat megvalósítására pedig részemről sajnos vajmi kevés esély van. A TBA viszont egy megfelelő platform arra, hogy a cikksorozat megjelenjen.

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy egy magazin elindításának ezer és ezer féle módja van, én azt az utat fogom bemutatni, ami a Black Aether születéséhez vezetett. Sok olyan lépés lesz, amire egyből azt fogod mondani, hogy felesleges, vagy nem így kellett volna csinálni, lehetett volna sokkal egyszerűbben is, és bizonyos elvi szempontok sem lesznek számodra szimpatikusak; ez így van rendjén. Nem a tutit, nem az ultimate megoldást fogom részletezni, csupán egy lehetséges verziót fogok felvázolni, ami a Black Aether magazin számára bevált. Konstruktív ötleteket, javaslatok mindig szívesen fogadok, hiszen az mindenkinek a hasznára válik, és ha érkezik ilyen meg is fogom osztani. Terveim szerint ki fogok térni minden olyan elemre, amik eddig eltántorítottak attól, hogy létrehozd a saját fanzinodat és remélhetőleg mire a végére érünk, számodra is egyértelmű lesz, hogy egy ember elkötelezettsége és a hazai közösségekben rejlő, a mai napig alulértékelt, éppen ezért kihasználatlan erő, elegendő tud lenni ahhoz, hogy elindíts egy nonprofit magazint, ami a későbbiek során akár tisztán piaci alapon működő kiadvánnyá is kinőheti magát.

Azt még tisztáznunk kell, hogy a Black Aether magazin, vagy akár a lovecrafti közösség másik fontos magazinja az Azilum, nem piaci alapokon működik. Mind a két magazin nonprofit céllal jött létre, legfontosabb feladatunk a hazai közösség inspirálása, összekovácsolása és természetesen az, hogy méltó emléket tudjunk állítani H. P. Lovecraft irodalmi munkásságának. Itt egy rövid kitérőben – remélem, olvassa akinek szól – szeretném jelezni, hogy a nonprofit nem azt jelenti, hogy ingyenes, hanem azt, hogy a magazin nem termel profitot. Nem tömjük meg öngyulladásig a zsebeinket a bevételből származó bankókkal, HA keletkezik is minimális anyagi többlet – nagyjából annyi, mint amennyi egy hétvégén lecsúszik a torkodon-, az a magazinra és a honlapokra van fordítva. Tehát jelen sorozatban nem egy olyan magazin létrehozását fogom felvázolni, ami egyből biztos megélhetési alapot kíván nyújtani a szerkesztőknek és a szerzőknek, a terjesztői hálózat szemmagasságban lévő polcain jelenik meg hónapról hónapra, hanem egy olyan lehetőséget fogok bemutatni, ami az alapoktól indulva, kellő kitartással – ami akár több év is lehet – fel tud fejlődni egy Galaktika kaliberű magazin ismeretségi szintjére. Itt nem a tartalomra gondolok természetesen.

Előre szólok, hogy ebből a cikkből nem fog kiderülni, mi legyen az első lépésed.

Piac vagy közösség

Tisztázzuk le, mit is értek én a piaci alapokra épülő magazin alatt. A piacra épülő magazin számomra az, ami mögött egy tőkeerős vállalkozás áll – de ez akár lehet egy egyesület is -, aminek célja egy olyan magazin elindítása, ami kielégíti a felmerülő olvasói igényeket, a vállalkozás képes arra, hogy megelőlegezze a felmerülő költségeket akár több lapszámra előre tervezve, és megfelelő díjazásban részesítse a közreműködőket. Ennek fejében a magazin bevételeiből olyan profitot tud realizálni a befektető, ami képes fenntartani nem csak a magazint, hanem a vállalkozást is; vagy legalább nem termel tartós veszteséget. Egyszerű a képlet, van egy rahedli pénzed és nem tudsz vele mit kezdeni – ha így van, add nekem, van pár jó ötletem -, és mivel korántsem telített a piac, összerántasz pár hozzáértő szakit, akik megcsinálják a magazint, benyomod a Lapkerhez, jönnek a hirdetők, és még ha nem is sokszorozod meg a pénzedet, azért csak ki tudod hozni nullásra.

Nem mondom egyértelműen azt, hogy ez nem egy járható út, és nem tud rentábilissá válni egy ilyen kezdeményezés pár év alatt, azonban nagyobb esélyt látok arra, hogy a befektetetni szánt pénzed elúszna, tehát akár egyből a kandallóba is dobhatnád. Egyből fejest ugrani a mélyvízbe eleve felelőtlenség még egy üres piacon is, a fokozatosság elvét követni egy új projektnél alapvető, ráadásul véleményem szerint a hazai SFF közösségnek nem ilyen magazinra lenne szüksége jelen pillanatban.

Egy olyan magazint lenne időszerű elindítani, ami felvállalja az amatőrizmust, együttműködik a közösséggel, meghallja a nép szavát, képes arra, hogy felülbírálja saját döntéseit, és ami a legfontosabb, célul tűzi ki maga elé az adott magyarországi zsánerirodalmi közösség felkarolását, összekovácsolását. Ugyanis jelenleg nem csak a magazin hiányzik, hanem az összetartó erő is. Számtalanszor mondtam már, hogy hiszek a közösség erejében, röhögtek is rajtam páran, ám úgy tűnik nekem lett igazam, mert a lovecrafti közösség képes az összefogásra – amit a leginkább az Azilum magazin fordítói csapata és a Magyar H. P. Lovecraft Társaság projektjei bizonyítanak -, és erre képes az SFF közösség is.

Nagy a széthúzás a közösségekben? Egyértelműen igen! Lehet ezen változtatni? Egyértelműen igen! Mindig is lesznek olyanok, akiknek semmi nem jó? Egyértelműen igen!

Azonban ha csak a nyehegést és a panaszt lehet hallani minden irányból, soha semmi nem fog megváltozni. Egyszer valakinek fel kell vállalnia ezt a szerepet, máskülönben a közösség a saját, bomlasztó mérgébe fog belefulladni. Úgy vélem egy ilyen szerepre, egy piaci alapon működő magazin alkalmatlan, sőt, egy kanna benzint is öntene még a tűzre. Azonban egy közösségi kezdeményezés, egy átgondolt projekt, ami felvállalja szerepét és céljait, együtt formálódik és növekszik a közösséggel, nem csak az olvasói igényeket tudná kielégíteni, hanem képes lenne azzá az összetartó erővé válni, ami kivétel nélkül minden esetben szükséges egy közösség fejlődéséhez. A Black Aether titka nem abban rejlik, hogy az egyetlen ilyen jellegű magazin jelenleg a színtéren, hanem az, hogy szerepet vállal a közösség életében, hajlandó és képes is felvállalni olyan feladatokat, amiket hosszú évek óta hiányoltak az olvasók és a szerzők is egyaránt. A Black Aether nem csak egy felület, ahol az amatőrök is szerephez jutnak, hanem lehetőségeihez képest minden tőle telhetőt meg tesz annak érdekében, hogy a közösség – és ezáltal Lovecraft munkásságának ismertsége – folyamatosan fejlődjön. Ha nincs elvi célkitűzés, akkor a magazinod nem lesz több csak egy piaci termék, amit ha nem úgy formálsz, ahogy azt elvárják tőled, a nép haragja maga alá fogja temetni.

Nem tartom reálisnak, hogy egy profitorientált magazin képes lenne betölteni azt az űrt, ami most a hazai SFF közösség feje felett terebélyesedik ebben a kérdésben, ugyanis a működéshez szükséges bevételek maximalizálásának kényszere háttérbe szorítaná azt az elvi célkitűzést, amivel a közösség tagjai is azonosulni tudnának, ami ösztönözné, inspirálná őket. Amire jelen pillanatban nagyon nagy szükség lenne! Mivel a közösség képes az önfenntartásra, és hajlandó arra, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül idejét fordítsa a kitűzött célok megvalósítására, nem fogsz a pénz vonzásába kerülni, és a lakásra sem kell hitelt felvenned. Apropó pénz.

Pénz, pénz, pénz…

Minden pénzbe kerül, „a te karate tanfolyamod is pénzbe kerül, meg a fogorvos is pénzbe kerül, meg az óvszar is pénzbe kerül”, azonban egy közösségi nonprofit projekt esetében ez a kérdés önmagát semmisíti meg. Természetesen némi pénzmag szükséges ahhoz, hogy a projekt elindulhasson, azonban itt nem kell százezrekre vagy akár milliókra gondolni, ez tízezrekben mérhető. Pontos összeget nyilvánvalóan nem lehet mondani, hiszen a helyi sajátosságok és a különböző szolgáltatókkal és kivitelezőkkel kapcsolatos konstrukciók minden esetben máshogy alakulnak.

A Black Aether ponyvamagazin elindulásának fix költségét egyedül a The Black Aether honlaphoz tartozó domain név és tárhelyének bérleti díja jelentette.

A te esetedben azonban ez is kiküszöbölhető, ha van a közösségben vagy az ismeretségi körödben egy olyan szolgáltató, aki hajlandó a projektet támogatni, akár némi reklám ellenében. Nekem sajnos nem volt. Azt azért feltételezem, hogy van egy olyan tag a projektben, aki képes összerakni akár egy WordPress alapon működő egyszerű honlapot, de ha esetleg nincs, akkor én most itt felajánlom, hogy ezt megteszem, természetesen ingyen. Lehetne választani ingyenes blogszolgáltatót is, azonban a későbbiek során olyan technikai problémák fognak felmerülni, amiket nem tudsz majd kiküszöbölni ahhoz, hogy a projekt a megfelelő módon működhessen – megrendelés, terjesztés, adatkezelés stb. – és ha egy szolgáltatónál indítasz ingyenes blogot, rá fogsz kényszerülni arra, hogy idővel saját honlapot indíts, a költöztetés pedig rendszerint túl sok macerával jár. Mindenképpen azt javaslom, hogy saját domain neved legyen, bérelt tárhelyen.

Azt mondtam nincs több költséged, de mi van a legnagyobb pénzösszeget igénylő részlettel, a nyomdával? A későbbiek során részletesen is be fogom mutatni a folyamatot, de most csak annyit mondok, hogy az előfinanszírozásra a megoldás az előrendelés. Ez nem csak azért hasznos, mert nem vagy kénytelen a saját pénzedből megelőlegezni a nyomdaköltséget, hanem azért is, mert az előrendelés során már fel tudod mérni, körülbelül mennyi magazint fognak rendelni az olvasók, és a végleges nyomdai megrendelésedet ehhez tudod igazítani. Nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy kapsz egy kedvező ajánlatot 500 darabra, de csak 150 fog elfogyni, a különbözetet pedig neked kell kifizetned. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első Black Aether megjelenésénél én beleszaladtam ebbe, bár nem ezekkel a számokkal, de te tanulhatsz az én hibámból és nem fogsz ilyen helyzetbe kerülni. Ha odaérünk, fogok adni jó ötleteket, hogyan is tudod majd felmérni az első lapszám tervezhető fogyását, ami utána már jó kiindulási alapot fog jelenteni.

Ha a karate edzés pénzbe kerül, akkor pénzbe kerül a tördelés és lektorálás is. Ez kétségtelen abban az esetben, ha nem vállalod fel a projekt céljait és úgy akarod eladni a magazinodat, mint egy elitista kiadványt, ami piacvezetővé válik egyből, majd kis idő után világuralomra fog törni.

Jobb ha tőlem tudod, nem csak te vagy egyedül, aki úgy érzi, szükség van a közösséget támogató célkitűzések megvalósítására, és sokkal többen fognak csatlakozni hozzád, kiállni a projekt mellet, mint ahogyan azt te elsőre gondoltad volna.

Ez nem csak a technikai megvalósításra vonatkozik – tördelés, lektorálás stb. -, hanem a tartalomra is. Az első Black Aether magazinnál nem mértem fel jól a képességeimet, azt hittem én suta, hogy DTP tudásom nem kopott meg az évek során, aminek meg is lett az eredménye. Az első BA csurig van tördelési és helyesírási hibákkal, és bár a tartalom beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a megvalósításba hiba csúszott. Ez egyértelműen csak és kizárólag rajtam múlt. Természetesen megkaptam a magamét, hogy szar az egész, szar a szar is, meg aki szarta az is, azonban kaptam több olyan levelet is, amiben felhívták a figyelmemet a hibákra, de javaslatokat is tettek azok korrigálására, illetve többen felajánlották segítségüket is. Körtvélyes Ákos, aki a második szám óta tördeli a BA magazinokat, részletes levélben felsorolta a hibákat, mire kell figyelnem a következő magazinnál és egyben felajánlotta, hogy szívesen elvállalja a magazin tördelését. Fükő Renáta pedig elvállalta a magazinok lektorálását.

Mázlim volt? Akkor úgy gondoltam, hogy igen, rohadt nagy szerencsém volt, hogy voltak, akik segítő szándékkal jelentkeztek. Ma már tudom, hogy ez nem szerencse volt, hanem a közösség egészen egyszerűen így működik!

Nyilvánvalóan a saját hibámból tanulva, ma már nem kezdeném el úgy a magazin tördelését, hogy nem vagyok biztos a tudásomban és előre „összeállítanám” a csapatot, és biztos vagyok benne, hogy nem telne sok időbe, sorban érkeznének a segítséget felajánló jelentkezések.  Hidd el, sokkal több van a közösségedben, mint azt gondolnád.

Még mindig ott van a kérdés, hogy miért küldjön a te frissen induló, az amatőrizmust felvállaló nonprofit magazinodba bárki is értékelhető novellát, ha tiszteletpéldányon kívül mást nem tudsz adni nekik viszonzásul. Egyrészt, mert nonprofit a kezdeményezésed, másrészt, mert olyan célt tűztél ki magad elé, ami az ő érdekeiket is szolgálják, végül pedig azért, mert nincs más. Ez a „nincs más”, nem azt jelenti, hogy te kihasználod a szerzők egyetlen vágyát, hogy novellájuk megjelenjen nyomtatásban és ezért aljas módon a vérüket veszed. Ez azt jelenti, hogy te vagy az, aki megteremti a lehetőséget, hogy olyan szerzők is megjelenéshez jussanak, akiket a nagyobb kiadók – részben érthető okok miatt – visszautasítanak. A magazinod egy nagyon fontos ösztönző erő lesz a szerzők és grafikusok számára.

A történet lényege valójában nem az, hogy ki segít kinek, vagy tesz szívességet a másiknak, hanem az, hogy a közösség megmutatja, hogyan tud együttműködni.

Az idő pénz

Ráadásul ezt mindenki elfelejti, ugyanis ha teljesen őszinte akarnék lenni – és ugyebár miért ne lennék -, akkor a költségekhez hozzá kell adni mindazt az időt, amit te a magazin létrehozására fordítasz. A legegyszerűbben úgy tudnám mondani, hogy ha a projektre fordított időd helyett elmennél szenet lapátolni, vagy akár a Tesco-ba polcokat rendezni, akkor azért te pénzt kapnál, de nem kapsz, mert a magazinnal foglalkozol és mivel nonprofit a kezdeményezésed, nem lehet profitod. Ezt nagyon fontos átgondolnod, ha olyan helyzetben vagy, hogy minden egyes percet a munkádtól kell elvonnod.

A magazinra fordított idődet nem fogod visszakapni, nem tudod forintosítani egészen addig, amíg nonprofit a projekt. Csak akkor tudod egy részét visszakapni, ha piaci alapokra formálod át a magazin működését.

Márpedig időre nagyon sokra szükséged lesz, hiszen a projektben mindenki a szabadidejében fogja elvégezni az elvállalt feladatot, érthető módon a család és munka prioritást élvez, tehát az egyes részfeladatok lassabban fognak megvalósulni. Én azt tudom javasolni, hogy ha heti rendszerességgel legalább 1 – 1,5 napot nem tudsz rááldozni csak a projektre – de ez akár lehet 2 is -, akkor ne is nagyon vágj bele, mert soha nem fog megjelenni a magazin. A későbbiek során természetesen részletesen ki fogok térni arra is, hogy mik azok a feladatok, amik minden idődet fel fogják zabálni, amik miatt meg fog fordulni a fejedben, hogy abbahagyd az egészet. Az viszont tény, hogy ímmel-ámmal nem lehet csinálni, innét-onnét ellopott félórákkal semmire nem mész, ráadásul ott van még az életed legfontosabb része a családod. Ha párkapcsolatban élsz, esetleg vannak gyerekek is, akkor különösen jól át kell gondolnod, hogy hogyan tudod a saját idődet menedzselni, mert tudomásul kell venned, hogy a magazinra fordított időt, a családodtól fogod ellopni. Ez pedig hosszú távon igencsak komoly problémákat tud okozni.

Én ebből a szempontból kétszeresen is szerencsés vagyok, első sorban azért, mert az én menyasszonyom a világ legcsodálatosabb menyasszonya, és ha jól gondolom, büszke is arra, amit létrehoztam, továbbá jelenleg még abban az állapotban vagyok, hogy számomra elég napi 4-5 óra alvás. Ha ez nem így lenne, akkor bizony nagy bajban lennék.

Egy szónak is száz a vége

Ha eljutottál idáig, akkor valószínűleg vagy azt gondolod, hogy komplett idióta álmodozó vagyok, akinek szerencséje volt és nem két lábbal állok a földön, vagy azt gondolod, hogy mások hibájából tanulva, képes lehetsz arra, hogy te is elindítsd a saját projektedet. A cikk elején azt írtam, hogy nem a tutit fogom megmondani, nem ultimate tanácsokat fogok adni… Na itt egy kicsit hazudtam, ugyanis van egy tanácsom, amit szívből javaslom, hogy fogadj meg és soha ne felejts el.

Soha, de soha ne hagyd magad eltéríteni, ne hagyd, hogy a folyton csak nyavalygók elszívják az életerődet, elvegyék a kedvedet, ne hagyd, hogy bárki is az utadba álljon és azt mondja, bele fogsz bukni.

Hidd el, ha őszintén és bizalommal fordulsz a közösségedhez, ha nem emeled magad indokolatlanul piedesztálra, ha nem úgy gondolod, hogy szívességet teszel nekik azzal, hogy te belevágsz a projektedbe, ha alá tudod rendelni a saját érdekeidet a kitűzött céloknak, akkor sikeres leszel, és a közösség fogja a magazint a magasba emelni.

Röviden és tömören, nem kell szarozni, bele kell vágni.


A sorozat következő részeiben részletesen ki fogok térni a szerkesztési folyamatokra, a marketingre, a nyomdai munkálatokra, a terjesztésre, a jogszabályokra, a lehetőségekre és kötelezettségekre… Úgy tűnik, hosszú sorozatnak nézünk elébe.

Borítókép: Jesse van Dijk – The Labyrinth of Tsan-Kamal

Ez is érdekelni fog!

Nemzetközi H. P. Lovecraft közösségek – Olas... Hosszú előkészítés, jó pár tucat levélváltás, számos útvesztő és zsákutca után, a mai nappal elindul a TBA Hol kezdjem? rovatának új sorozata, amiben ...
Tartozunk-e felelősséggel egymást iránt, az amatőr... Nem vagyok gyakorlott elmélkedő, a saját gondolataim közt is csapongok, ezért talán nem is helyén való a felelősség szót használnom a címben, mert ha ...
Félelmetesen boldog új évet, a TBA 2018-as tervei... Minden évet új tervekkel, új projektekkel indítunk, és bár vannak olyan kezdeményezések, ötletek, amik néha parkolópályára kerülnek, de soha nem adunk...
mm

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Close