Skip to main content

H. P. Lovecraft idézetek

Az alábbi pár darab idézet csak töredéke annak, amit mi fontosnak tartunk, ez csupán egy sorozatindító válogatás, a lista folyamatosan fog bővülni, és természetesen mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk. Ha van egy kedvenc idézeted Lovecraft egyik esszéjéből, leveléből, novellájából vagy költeményéből, akkor küld el nekünk emailban, vagy a Facebook oldalunkon bejegyzésként, üzenetként.

 

Levelezés

“Célom a borzalmak egyre fokozódó sorozata – melyek mindegyike iszonyatosabb az előzőnél!” – Frank Belknap Longnak (1921.január 26.)


Esszék, értekezések

Az irodalmi kompozíció

„Egy reménybeli író sem elégedhet meg azzal, hogy az írásnak pusztán a technikai szabályait sajátítja el. Ahogy azt Mrs. Renshaw is megjegyezte az előző cikkben: »A benyomások szerzésének mindig meg kell előzni az alkotást, és erősebbnek is kell lennie annál.«

„Minden irodalmi csiszoltságra tett kísérlet megfontolt olvasással kell, hogy kezdődjön, és a tanulónak mindig is ezt a fázist kell a legfontosabbnak tartania. Sok esetben a megfelelő írók olvasása jóval hatékonyabb útmutatást nyújt, mint a megannyi szabály. Egy oldalnyi Addison vagy Irving sokkal többet megtanít a stílusról, mint egy egész szabálygyűjtemény, míg Poe egy novellája élénkebb képet ad az erőteljes és helyes leírásról és narrációról, mint tíz száraz fejezet egy vaskos tankönyvben.”

„A szókincs bővülése, az széleskörű olvasottságnak igen fontos hatása, ami mindig velejár. Az átlag tanulót súlyosan hátráltatja a szavainak korlátozott tárháza, és hamar felfedezi, hogy a hosszabb fogalmazásoknál így nem kerülheti el a monotóniát.”

„Kevés író ér el ugyanolyan nagy sikereket az irodalom különböző ágaiban. Minden gondolattípusnak megvan a saját különleges kifejezési módja, ami a természetes alkalmasságon alapul. Egy átlagos író megmarad annál a formánál, amely leginkább illik a személyiségéhez.”

 

A helyesírás egyszerűsítési mánia

„Bár az egyéni ráhatásunk lehet, hogy csekély, ha közösen összefogunk, hogy megmentsük az amatőröket a romlott formák használatától, akkor azt lehet, hogy kis világunk határain túl is megérzik.”

 

Random Notes

„A múlt komoly és elfogadott irodalmának nagy része, különösen ott, ahol emberi és kozmikus célok is érintettek, a tudományban és a filozófiában jártas elme számára komikus; és sok modern írás, ahol az elképzelések a valós világ helyett a szubjektív és elképzelt világot érintik, rettenetesen vicces az üres elmének, mely csupán a szó szerinti valóságot és az örökölt hiedelmeket ismeri.”

 

A klasszicizmus védelmében

„Mi, modernek túlbecsültük a képességeinket, és egy kizökkent értékrend mentén botladozunk a terhes banalitások és álérzelmek zűrzavarában, mely a hanyatlás homályos, izgatott, átgondolatlan és benyomásokra építő nyelvezetében nyer kifejezést. Gondolataink áttétele a klasszicizmus szabatos, ésszerű stílusába segíthetne felfedni legtöbb elvakultan bálványozott újításunk hitvány-hasztalanságát.”

 

Természetfeletti rettenet az irodalomban

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés. E tényeket kevés pszichológus vitatná, igazságtartalmuk ugyanakkor elégséges annak bizonyításához, hogy a hátborzongató rémtörténet valódi és elismert irodalmi műfajta.”

„A valóban hátborzongató történet próbája egyszerű: sikerül-e az ismeretlen szférákkal és erőkkel létrejött kapcsolat által mélyen átélt rettegést keltenie az olvasóban; sikerül-e elnémítani a hallgatóságot, mintha az ismert világegyetem pereméről származó alakzatok vagy entitások neszezését vagy sötét szárnysuhogását hallanák.”

„Poe ellenben megértette a valódi művész lényegi kívülállásának szükségességét; és tudta, hogy az alkotó írásművészet feladata pusztán az események és érzületek önmagukban való kifejezése és értelmezése, függetlenül azok irányultságától és attól, hogy minek bizonyulnak – jónak vagy gonosznak, vonzónak vagy taszítónak, ösztönzőnek vagy lehangolónak; miközben a szerző mindvégig eleven és tárgyilagos krónikásként, semmint tanárként, szimpatizánsként, vagy bizonyos elvek terjesztőjeként vesz részt az alkotó folyamatban.”

 

Mit olvassak?

„Általánosságban azt mondanám, hogy olvasd azt, ami a legjobban érdekel. Ezen belül viszont igyekezz úgy választani, hogy azok a legigényesebb irodalmi és legalaposabb tudományos szövegek legyenek. Ne vesd meg a tanárok, könyvtárosok, szerzők, és más, ítélő pozícióban lévők javaslatait. “

 

Jegyzetek a rémtörténetek írásáról

„Abból a megfontolásból írok történeteket, hogy világosabban, részletesebben és kézzelfoghatóbban magam elé képzeljem a csoda, szépség és kalandos feszültség homályos, megfoghatatlan és töredékes benyomásait, melyeket a képzőművészetben vagy az irodalomban előforduló bizonyos (festői, építészeti, hangulati stb.) képek, eszmék, események keltenek bennem.”

„A jelenséghez való viszonyukban a jellemeknek éppoly hitetlenkedő döbbenetet kell mutatniuk, mint amilyet hasonló személyek hasonló helyzetben a valós életben is mutatnának. Soha ne vegyük természetesnek a rendkívüli jelenségeket. Még ha a hősök vélhetően hozzászoktak is a jelenséghez, akkor sem tekintek el attól, hogy félelmetesnek és lenyűgözőnek ábrázoljam a jelenséget, hiszen az olvasóra is hasonló hatást kell gyakorolnia. A nyegle stílus tönkretesz bármely komolynak szánt fantáziaművet.”

„Az idő azon okból játszik ily fontos szerepet sok történetemben, mivel ez az elem dereng fel elmémben, mikor a világmindenség legintenzívebben drámai és legkíméletlenebbül iszonytató vetületére gondolok. Az idővel szembeni konfliktus tűnik számomra a leghatásosabb és legtermékenyebb témának az emberi önkifejezés összes kérdése közül.”

„A hangulat, és nem a cselekmény a rémtörténet elsődlegesen megkívánt alkotóeleme. […] A fő hangsúlynak a finom sejtetésre – a szövegben megbúvó utalásokra és kiválasztott képzetekkel társítható részletekre kell kerülnie, melyek hangulatárnyalatokat fejeznek ki, és fokozatosan a nem valós valóságosságáról győzik meg az olvasót.”

 

Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

„A jövő kényes téma; hiszen az életmód leírásakor lényegében lehetetlen elkerülni a groteszkséget és az abszurditást, miközben minden esetben mérhetetlen érzelmi veszteséget jelent, ha a megjelenített csodát ismertként kezelő szereplőket mutatunk be. A történetek szereplői alapvetően önmagunk kivetítései; és hacsak nem osztoznak tudatlanságunkban és rácsodálkozásunkban, elkerülhetetlenül nehezen leküzdhető akadályba ütközünk.”

„Nem szabad elfeledni, hogy a természeti törvények bármiféle áthágása önmagában nagyobb horderejű dolog, mint bármely más esemény vagy érzés, mely az emberre hatással lehet.”

„Szerencsére az őszinte művészi alkotás önmaga ösztökéje és jutalma, így, a nehézségek ellenére nincs okunk kétségbeesni ama újszerű irodalmi forma jövőjét illetően. melynek jelenlegi kifejletlensége csupán még több alkalmat biztosít az avatott és termékeny kísérletezésre.”