Skip to main content

Hol kezdjem? – Novella ajánló kezdőknek

Az alább novella ajánlóban H. P. Lovecraft azon prózai műveit soroljuk fel, amiket megfelelőnek tartunk arra, hogy bevezessék azokat az olvasókat HPL művészetébe, akik még nem ismerik munkásságát, de késztetést éreznek arra, hogy elmerüljenek a kozmikus rettenet irodalmában. Hallották már Lovecraftról, többen ajánlották műveit, ismerik a Cthulhu-mítoszra épülő különböző játékokat, láttak már pár filmet – őket nagy meglepetés fogja érni -, kedvenc zenekaruk Lovecraft műveit dolgozza fel.

A sorozatban több hazai – majd később nemzetközi – írót, költőt, kutatót, fordítót, kiadót kérünk fel, hogy készítse el saját listáját. Minden bizonnyal elő fog fordulni, hogy egy művet többen is ajánlani fogunk, ami egyáltalán nem baj, hiszen ez csak azt erősíti, hogy többen is úgy gondoljuk, az első közt kell szerepeljen az adott novella, kisregény. A visszaérkező válaszokból kialakítunk egy TOP5, TOP10 vagy éppen TOP15 listát, a sorrendet pedig az alapján állítjuk fel, hogy a történetet hányan ajánlják az elsők közt olvasásra.

Hangsúlyozottan szubjektív véleményekre épül a lista, nem a kedvenc, vagy a legjobbnak ítélt művek szerepelnek benne, a cél az, hogy megismertessük H. P. Lovecraft művészetét a potenciális olvasókkal, felkeltsük érdeklődésüket a kozmikus rettenet irodalma iránt.



The Thing on the Doorstep (A dolog a küszöbön, 1933) és a The Case of Charles Dexter Ward (Charles Dexter Ward esete, 1927)

Amióta először olvastam, azóta mindig ez a két hosszabb történet jut eszembe elsőként, hogyha ajánlani szeretnék  HPL novellákat, egy a vele ismerkedő olvasónak. Több rá jellemző lovecrafti elem is szerepel bennük: a test, avagy a tudatnak cseréje és bizarr átalakulásai, mítoszi elemek illetve misztikus tartományban hagyott okkultizmus, illetve rituálék, átkozott ősök és hagyatékaik. Asenath és Curwen eredete hátborzongató, végtelenül gonoszak, a legjobb archetípusaik a boszorkánymestereknek, akikről több ijesztő dolog jut eszünkbe, mint amit maga eredetileg Lovecraft leírt.(…)

Ajánlja: Vidra Gyula

Beyond the Wall of Sleep (Az álom fala mögött, 1919)

Nem minden HPL történet szól arról, hogy a kozmoszból csak az érdektelen és közönyös ártalom érkezhet. A spekulatív fikció és az álmok fantasztikuma keveredik össze elegánsan, hogy a kifejezés: “nem vagyunk egyedül” ne hangozzék olyan vérfagyasztóan, mint a legtöbb Lovecraft novellában. Ettől függetlenül, így sem hagy tartós lelki békét: a galaxisban nem csak jó szándékú entitások vannak, és hiába a békés szándék, ha egy primitív lény csak az erőszak reakcióját ismeri, ha számára ismeretlen tartományok tárulnak fel.(…)

Ajánlja: Vidra Gyula

The Unnamable (A megnevezhetetlen, 1923)

A novella alapja akár egy városi legenda is lehetne, ráadásul mindenki találkozott már kies épületekkel, lelakott házakkal, amiktől beindul a fantázia, vajon mi történhetett az előző lakókkal, mióta tengődhet üresen. A két főszereplő is egy ilyen építmény mellett filozofál, ami által betekintést nyerhet az olvasó Lovecraft fejébe is, gondolatai közé férkőzhet, a természetfelettivel kapcsolatban, ami az egyik legjobb lehetőség, hogy megismerhesse HPL világát. A megnevezhetetlen ráadásul egy olyan mítosz felület is, ahol több történik megint a befogadó fejében, mint magában a leírt történetben.(…)

Ajánlja: Vidra Gyula

The Quest of Iranon (Iranon keresése, 1921)

S.T Joshi és David E. Schultz azt állítják, hogy az egyik legjobb Dunsany ihletésű Lovecraft történet, de szerintem HPL-t sokkal jobban megihlette a saját világlátása és elveszettség érzete, amit nem egy horrorba, hanem az ősi antikvitás korszakában egy vándortörténetbe helyezett. Iranon szentimentális, romantikus alkat, kifejezetten álmodozó művész, mint kíváncsi tudós karakter, nem egy tipikus lovecrafti figura. (…)

Ajánlja: Vidra Gyula

In the Walls of Eryx (Eryx falai közt, 1936)

Talán az egyik legnépszerűbb HPL novella, aminek szinte semmi köze sincs a mítoszhoz, avagy a klasszikus rémtörténeti beállításokhoz. Rengetegen hivatkoznak rá mennyire erős történet, hátborzongató végkifejlettel. Olyanok is, akik nem tartják magukat a mester elkötelezett hívének, koca olvasóként inkább csak érdeklődök. Maga az alap szituáció is teljesen rémálomszerű: egy láthatatlan labirintus, ami körül az idegen lények bámulják a nagyképű, tiszteletlen áldozat bolyongását, amíg egyszerűen fel nem adja, és elfogadja saját fajának alárendeltségét a primitív őslakosokkal szemben. (…)

Ajánlja: Vidra Gyula

Facts Concerning the Late Arthur Jermyn and his Family (Arthur Jermyn, 1920)

Érdekeltek-e a természettudományok gyermekkorodban? Érdekelt-e a természet világa, lapozgattál-e lelkesen könyveket ilyen témában? Éreztél-e mély kiábrándulást, amikor megtudtad, hogy az ember a tök érdektelen, dögunalmas, szőrös-piszkos majmok leszármazottja? Ha igen, akkor az Arthur Jermyn végleg porig rombolja az emberiségbe vetett hitedet. Lovecraft egyik legszívmelengetőbb vonása, hogy fikciós alkotásaiban szisztematikusan dörgöli bele az emberiség orrát az önnön fontosságáról és inherensen értékes mivoltáról alkotott képzeteinek piszkába. (…)

Ajánlja: Molnár András

The Rats in the Walls (Patkányok a falban, 1923)

Ebben a nagyszerű novellában Lovecraft roppant hatásos módon demonstrálja, hogy nem véletlenül olvasott el egy csomó rémtörténetet: mélyen elsajátította a félelemkeltés művészetét, és készen áll arra, hogy szintet lépjen és – egy New York-i mélyrepülést követően, amelyre W. Paul Cook szerint szüksége volt – saját eredetiségében szabadítsa rá magát a gyanútlan világra. A Patkányok a falban klasszikus vénával megírt, hamisítatlan gótikus gyöngyszem tele kannibalizmussal, csontokkal, patkányokkal és egy csipetnyi világháborús traumával. Lovecraft kiválóan hasznosítja az ódon kastély, a baljós szóbeszédek és az ősi átok (vagy inkább eltévelyedés) motívumait. (…)

Ajánlja: Molnár András

The Call of Cthulhu (Cthulhu hívása, 1926)

Első Lovecraft-olvasmányom gimisként a Valhallás „kék” Cthulhu hívása volt, amelynek második novellája a címadó. Először azt hittem, regényt olvasok, és a Cthulhu hívása annak második fejezete, annyira passzolt ennek a műnek a kezdő bekezdése és hangulata a kötetnyitó Suttogás a sötétbenhez. Igen, persze, áthajóznak a szörnyön, jaj, de láma, tényleg ettől kellene félni, blabla – teljesen mindegy, a könyvborítón virító reklámnak megfelelően ez az írás szó szerint mítoszteremtő, még ha azt a teremtést nem is Lovecraft vitte véghez, hanem önjelölt – és meglehetősen vakvágányra tévedt – szellemi örökösei. (…)

Ajánlja: Molnár András

The Colour Out of Space (Szín az űrből, 1927)

Nem véletlenül Lovecraft személyes kedvence. Az író egyetlen másik művében sem ábrázolta ennyire megkapóan és hátborzongatóan az idegenséget. Állítólagos költői stílusából nem sokat észleltem, a földi fizikával sehogyan sem összeegyeztethető természetű, kozmikus lény azonban tökéletesen érthetetlen és kiszámíthatatlan marad mind a szereplők, mind az olvasó számára, és tényleg semmilyen antropomorf vonással nem rendelkezik, szemben például a kétkezű-kétlábú Cthulhuval, vagy a civilizációt létrehozó és az emberekéhez nagyon hasonló civilizációs ciklusokat átélő Dicső Fajjal, illetve Vénekkel. (…)

Ajánlja: Molnár András

The Shadow over Innsmouth (Árnyék Innsmouth fölött, 1931)

Aki képes túltenni magát azon a rettenetes és a befogadást bizonyára sziszifuszi nehézségekbe emelő tényen, hogy a XX. század elején éltek rasszista nézeteket valló emberek, és Lovecraft is közéjük tartozott, ráadásul nem volt ott a Black Lives Matter, hogy zsibongjon emiatt a Weird Tales szerkesztőségénél, az egy olyan elbeszélés élményével lehet gazdagabb, amely meglehetősen erőteljesen egyesíti magában a nemtelen származás és a múlt iránti szenvedély lovecrafti toposzait, illetve Lovecraftnak a halféléktől való személyes viszolygását az ember és nem ember közötti határ, az emberi ösztönök alantassága, sőt, a determinizmus kérdéseivel, és mindennek során létrejött a Lovecraft-mítosz egy jelentős eredeti adaléka, a víz alatt élő, Dagon- és Cthulhu-hívő mélységlakók birodalma. (…)

Ajánlja: Molnár András

The Terrible Old Man (A szörnyű öregember, 1920)

Lovecraft egyik legrövidebb novellája, viszont pont emiatt úgy érzem, hogy remekül alkalmazza benne a kihagyás és szuggesztió eszközeit, és persze nagyon szépen végigvisz egyfajta macabre humort az egészen. Három bűnöző ki akar rabolni egy magányos öregembert, de a vesztükbe rohannak. A történet egyetlen elmarasztalható tulajdonsága egyébként a Lovecraft életművében már untig fejtegetett (látens vagy explicit) idegengyűlölet, viszont nagyon tanulságos ezt a részét pont itt megragadni: többet mond a kor alapvető hozzáállásáról, mint az egyénről.

Ajánlja: Farkas Balázs

Ex Oblivione (1920/21)

Egy nagyon rövid próza, vagy inkább prózavers, hangulatfestő darab. Főleg azért szeretem, mert megmutatja, hogy Lovecraft elmehetett volna egy nagyon erős Dunsany-féle fantasy-irányba is, és elég jól ment volna neki. Más, összetettebb novellái is jelzik ezt, de szerintem jó képet mutat egy sietősen olvasó kezdőnek is arról, mire képes Lovecraft látnoki, festői eszköztára.

Ajánlja: Farkas Balázs

The Music of Erich Zann (Erich Zann muzsikája, 1921)

Azt hiszem, ez a kedvenc Lovecraft-novellám. Szintén rövid, tömör, és valahol arról szól, mennyire nehéz az ismeretlennel, a mássággal való kommunikáció. A zene mint kommunikációs eszköz használata itt zseniális, a történet vak hegedűse egyre szenvedélyesebben próbálja elűzni a megfoghatatlan rettenetet, narrátorunk pedig némi távolságtartással figyeli meg ezeket a dolgokat. Tetszik az elveszett, megtalálhatatlan utca motívuma is, és az egész történetből valahogy sugárzik ez a felismerés, hogy olyan dolgok vannak akár itt és most is, amelyeket nem érthetünk, és nem láthatunk, de hatásukat kifejtik a világra. Ha allegorikusan nézzük, úgy is működik sok szinten.

Ajánlja: Farkas Balázs

The Festival (Az ünnep, 1923)

Gondolom, mindenkinek meghatározó az első történet, amit egy adott szerzőtől olvas. A hazai Lovecraft-összkiadás első kötetét egy hideg karácsonyon kaptam, és a rövidebb írásokhoz lapoztam először, többek között Az ünnep címűhöz. Passzolt, mert karácsonyi történet, mert a behavazott táj és a rokonlátogatás nyomasztó légkörében játszódik. Főszereplője kényelmetlenül érzi magát a meg sem szólaló idős rokonok között, lapozgatni kezd egy házban talált rémületes könyvet, majd elmegy egy olyan szertartásra a helybéliekkel, amelyek minden borzalmat felülmúlnak. Egyszerű történet, Lovecraft minden témájával, hangulatos, hideg, és mégis bizarr módon otthonos.

Ajánlja: Farkas Balázs

The Outsider (A kívülálló, 1921)

Szerintem ez tipikusan olyan történet, amelyet (elsősorban az iskolai dominancia-hierarchiában elveszetten tengődő) tinédzsereknek kell olvasni. A horror tradícióiban mindig megjelennek kitaszított, fura szereplők, de ez a novella ennek a képnek a maximumra pörgetése. Az ember elmosolyodik rajta, de azért érzi azt is, hogy van benne igazság. A képmutató gazdagok tudomást sem akarnak venni arról, hogy nem az övék a világ, és sikítva rohannak, amikor szembesülniük kell valami renden kívül álló szereplővel. És épp ezért szívszorító, ahogy a kívülálló “találkozik a kívülállóval”, felismervén önmagát, de nem is csak önmagát: helyét a világban, vagyis determinált sorsát.

Ajánlja: Farkas Balázs

Herbert West – Reanimator (Herbert West, az újjáélesztő, 1921-22) és From Beyond (Onnan túlról, 1920)

Ez egy cseles választás részemről, nem titkolt szándékkal. A popkultúrában elég jól ismertek Stuart Gordon (rendező) és Brian Yuzna (producer) filmjei, amikben Jeffrey Combs játssza el a főszerepeket. Mivel ez a lista szubjektív véleményen alapszik, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy gyalázatos feldolgozásai az eredeti novelláknak. Félreértés ne essék, természetesen elfogadom a filmek helyét a gore horrorok közt, de hogy igen csak nagy meglepetés fogja érni az olvasót, aki esetleg a filmek hatására fordult Lovecraft felé, abban biztos vagyok. Aki látta filmeket annak mindenképpen javaslom, hogy olvassa el az eredeti novellákat, még akkor is, ha Herbert West sorozat nem is tartozik HPL legjobb művei közé, ami nem mellesleg az egyik legkorábbi “őrjöngő buta zombi” történet.

Ajánlja: Tomasics József

Hypnos (Hüpnosz, 1922) és The Strange High House in the Mist (A különös, magas ház a ködben, 1926)

Álom-ciklusnak szokták hívni Lovecraft azon műveit, amiket Lord Dunsany hatására írt; sosem titkoltam, hogy ezen korszaka alatt írt művei az ultimate kedvenc listámon nem a legelőkelőbb helyeken szerepelnek. Attól függetlenül, hogy rajongok művészetéért, még kritikus vagyok vele szemben. Lovecraft álomutazásai ugyanakkor különleges érzéseket és gondolatokat közvetítő lebegések, amikben a szereplők és az olvasó egyaránt elrugaszkodik a földi lét korlátaitól; jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. Mindenkinek fontos megismernie ezeket a novellákat is, hiszen szerves részei Lovecraft munkásságának, ráadásul a ciklus darabjai (is) kapcsolatban állnak további műveivel; nevek, helyszínek, szereplők, események következetesnek nem mondható köteléke.

Ajánlja: Tomasics József

The Dreams in the Witch House (Álmok a boszorkányházban, 1932)

Bár sokan elfeledkeznek róla, Lovecraft munkásságában fontos szerepet kapott a boszorkánykultusz és a puritanizmus hagyatéka, Margaret Murray The Witch-Cult in Western Europe (Boszorkánykultusz Nyugat-Európában) című könyve nagy hatással volt rá, sokat merített belőle. Lovecraft novellája egy komplex mű, amiben felbukkan több olyan elem is, ami ismerős lehet a modern horror kedvelőinek, mint például a szoba sötétjéből közeledő boszorkány és famulusa, vagy a manapság oly népszerű alvási paralízis. A kozmikus rettenetig juttatja el az olvasót a novella, ötvözve a boszorkánykultuszt Azathoth leszármazottjával, a Fekete Emberrel.

Ajánlja: Tomasics József

The Hound (A kutya, 1922)

A novella számomra mindig is az alapokról építkező rémtörténet marad, ami zseniálisan építi fel a hangulatot a hétköznapi élet unalmába belefásult, magukat neurotikus virtuóznak hívó férfiak visszataszító kedvtelésére. Mindenképpen ajánlom azoknak, akikben az a kép él, hogy kultistának csak az állhat, akiben végtelen gonoszság munkálkodik szüntelen, egyetlen célja az emberiség elpusztítása, és megbecstelenített szüzek bőréből készült övébe tűzve mindig van nála egy hullámos pengéjű áldozótőr. Az ok ennél sokkal egyszerűbb.

Ajánlja: Tomasics József

The Picture in the House (A kép a házban, 1920)

Zseniális rémtörténet, ami jelen esetben a kedvenceim közé is tartozik. A cselekmény néhány megkérdőjelezhető eleme ellenére, kiemelkedően jól megkomponált mű, amiben példaértékű Lovecraft hangulatépítése; mire a főszereplő eljut addig a bizonyos házig, a környék hangulata nyomasztó súlyként nehezedik az olvasó vállára. Az emberiség idővel szembeni konfliktusa kap központi szerepet, vegyítve a New England-i ősvadon mélyén megbúvó puritán örökség beteges elnyomásában kifejlődött titokzatos jellemvonásokkal, csúcspontján egyetlen vércseppel. Nem lehet elégszer újraolvasni.

Ajánlja: Tomasics József


Close