Skip to main content

Micro Aether 2016/Június

Howard Phillips Lovecraft több novellája is köthető júniushoz, ebben a hónapban készült el vele, vagy ebben a hónapban jelent meg. Ezek közül most hármat választottam ki, amik meg kell, hogy határozzák a rövid történetedet, amit írni fogsz. Az Azathoth a From Beyond és a The Shadow out of Time a Micro Aether június havi témája. Ez a három történet – még ha egyikük csak egy töredék is – széles palettáját karolja fel Lovecraft kozmikus horrorjának. Én javaslom, hogy olvasd el mind a három történetet, hogy ihletet tudj meríteni, inspirálódj. A koncepció lényege – ilyen történetet kell írnod – hogy valamelyik elem, név, esemény, istenség, időpont, utazás, helyszín jelenjen meg a történetedben, legyen az bármilyen kicsi kapcsolódási pont is. Természetesen, ha nem csupán egy icipici kapocsról, hanem erős kötelékről van szó, annak az olvasók is örülni fognak.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes és sokrétű anyagok fognak érkezni, hisz mindenki máshogy látja adott témakört. Ahogy már többször mondtam, hatalmas kreatív potenciállal rendelkező nemzet vagyunk, használjuk ki.

Jó munkát és jó szórakozást kívánok az alkotáshoz.

Tomasics József

 

LETÖLTÉS

 

Információ

Ha elkészültél az írással, ne habozz elküldeni az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Június.

Leadási határidő: Június 25.

Terjedelem: maximum 1000 szó.

Itt minden technikai információt megtalálsz, kérlek figyelmesen olvasd végig, mert vannak kizáró tényezők is.

 

Egy kis segítég

Mivel a Micro Aether frissen indult és te az első közt vagy, akik részt fognak venni a tartalom létrehozásában, nem lesz könnyű dolgod. Nincs előtted meghatározott minta, talán el sem tudod képzelni, milyen történetre is gondolunk. Ezért segítségként következzen Cotter Blackstone 446 szavas írása, ami tökéletesen bemutatja miről is szól a Micro Aether.

 

Jób keresztsége

Írta: Cotter Blackstone

Az öreg tiszteletes a Zsidók szigetének magányos morotváiban trappolt, amikor kuruttyoló hang ütötte meg a fülét. Messziről jött, a hegytövi dohos semlyék felől. Arra sose vitte zarándokútja. Kegyvesztettsége óta már csak az éjszaka bogarainak tartott istentiszteletet, s ha töretlenül szorgoskodott, időnként meghallotta az Úr szavát. Tudta, most is Ő szólt hozzá, ezért a hang után indult.
– Ne állj ellen a Szentléleknek! – kurjantott a sárnak. Ugyanezt mondta akkor is, amikor szétfeszítette a ministráns lány lábait, hogy beléhatoljon. Akkorra már nem állt egyháza szolgálatában. – Vagy mégis?
Meztelen lába a sárban cuppogott. Mózesbotjával kisegítette magát a domboldali völgyből, ahol a megrekedt csapadék mocsárrá sűrűsödött. Felkaptatott az emelkedőre, a túloldalon pedig meglátta a hang forrását.
Alaktalan lény vergődött a semlyékben. Csápok lepték itt-ott, egyik hosszabb, másik rövidebb. Bőre a csótányéhoz volt hasonlatos. Arca helyén csupán egy hártya feszült két porc között. Szája – vagy legalábbis az, amit a szájának hitt – egy lelógó cső volt, melyből nyálka csurgott. Onnan jött a kuruttyolás.
A félelem uralta.
– Istentelen! – szólta meg a remete. – Ki vagy te?
A szerzet elhallgatott. Észrevette őt. Béna volt, de hogy a mocsár tette azzá, vagy más, azt a tiszteletes nem tudta volna megmondani. Egyszerre valahogy megértette, mi dolga vele.
– Te az Úr gyermeke vagy, fiam! Gyere, megkeresztellek.
Felmászott a hátára. Az oldalán sorakozó csontfokok sora talán pont emiatt adatott meg számára. Megült a hátán, majd a hártyára köpött.
– Legyen ez az első szentséged, de ne az utolsó! Neved ezentúl Jób, hogy örökké emlékezz balsorsodra.
A gödör szélén szent könyvet pillantott meg. Le akart ugrani érte, ám az Úr lenyúlt a mennyekből, és lesegítette őt.
Szemügyre vette a könyvet. Betűk nem voltak a borítóján, csupán egy arany embléma, ami egy szarvas koponyát ábrázolt. Kinyitotta a közepén, majd felolvasott belőle.
– Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz. Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz.
Felesleges volt tovább olvasni. Az egész könyv minden oldalán ez az egy mondat sorakozott. A remete érezni kezdett valamit. Magán érezte egy felsőbbrendű entitás tekintetét. Nem gonoszság volt az, s nem is közöny, csak rettentően messziről jött.
A lény hangosan kuruttyolt. Újra és újra. A sár nagyot cuppant. Ezzel egy időben a tiszteletes elhajította a könyvet. Tenyerét papi köpenyébe dörzsölte, hátha úgy megszabadul a ráragadt mocsoktól. Ismét elfogta a régről ismert szorongás.
Maga mögött érezte Jóbot. Kiszabadult a sárból. Hallotta izmainak rándulását, a beleiben kavargó gázok korgását. A fonnyadt nyálka énekét. Csápjaival megcirógatta a vén, kopasz fejbúbot, aztán testének vaskos tagjával rányomott a hátára. A tiszteletes előrehajolt. Érezte, amint köpenyét letépik róla. Alatta meztelen volt.
Egy pillanattal később ministránsnak érezte magát. Beléhatoltak. Jób benne lüktetett. Fájdalmat érzett, de legalább tudta, a történelem során talán először végre valami körbeért.

 

A kész írásodat küld el az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Június

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on Reddit