Szerepjáték Lovecraft világában

Feltöltve: 2016/01/26
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Varga Zsolt, Kultista Nagymester írta a következő remek cikket a Lovecraft világában játszódó szerepjátékokról. Az írás kifejezetten kezdőknek szól, akik nem ismerik a rendszereket, vagy egyáltalán magát a szerepjáték fogalmát sem. Egy sorozatot tervezünk elindítani, amiben bevezetünk a Cthulhu szerepjátékok világába. Ki tudja, lehet, hogy fogunk mi még együtt sírt rabolni.

Hatan gyűltek össze ezen az estén, hogy az Őrző segítségével megéljenek és alakítsanak egy hátborzongató, igazi lovecrafti hangulatú történetet. Az asztalon könyvek, dobókockák, a játékosok által irányított karakterek leírását tartalmazó lapok, ceruzák és papírok hevernek. Ők még nem tudják, de a történet titikainak Őrzője, a játékmester egyéb dolgokat is rejteget a jegyzetei között: egy régi, gyűrött térképet rajta fucsa, megfejtésre váró írásjelekkel, kivágott újságcikkeket és néhány képet. Mindennek szerepe lesz a nyomozásban, melyben a történet főhősei, a nyomozók találkoznak a mítosz különböző megnyilvánulásaival: őrült kultistákkal, varázslókkal, szörnyetegekkel és idegen lényekkel. Persze ezeket a történeteket a hősök a legjobb esetben túlélik, ha pedig tényleg szerencséjük van, akkor elméjük is épségben megússza a következő kalandig.

A játék során a játékosok a karakterük “hangján” szólalnak meg, elmondják, hogy mit csinál az általuk irányított könyvtáros, rendőr vagy orvos, ki milyen hivatást választott neki. Az Őrző lesz a karakterek szeme és füle, ő írja le, hogy mit is látnak, hallanak azok. Az ő dolga minden nem játékos karakter mozgatása, megszólaltatása is, olykor segítve, máskor akadályozva a karakterek nyomozását. A játék szabályai lehetővé teszik, hogy a különféle, izgalmas fordulatokat, cselekedeteket, harci helyzeteket a dobókockák és a résztvevők döntéseinek segítségével egyszerűen és gyorsan modellezzék, így minden helyzetben lesz egy kis bizonytalanság. Néha több, különösen, ha a nyomozóknak az Ősi Istenek szolgáival akad dolga.

A Lovecraft írásaiban szereplő 1920-as évek a legnépszerűbb kor, amelyben a szerepjátékok játszódnak, de a viktoriánus London vagy a modern környezet sem idegen. Persze mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata, konfliktusai, különböző módon használják ki a lehetőségeket, hogy a játékosokban kellemes borzongást keltsenek. Természetesen a mítosz szolgálóinak is más lehetőségeik vannak tetteik végrehajtására, attól függően, hogy milyen technológiai szinten és milyen társadalmi berendezkedésben él az emberiség.

A Cthulhu hívása (Call of Cthulhu) talán a legismertebb szerepjáték-rendszer, mely a lovecrafti világba kalauzolja a vállalkozó kedvűeket. Magyarul is megjelent egy, a nyomozóknak szóló kiegészítővel egyetemben. Az angol nyelvű, immár 7. kiadáshoz is jól használhatóak a korábbi kiegészítők, melyek között kalandfűzéreket, a különféle korok és helyszínek leírásait is megtalálhatjuk. Talán a két leghíresebb kalandfűzér, vagy kampány, ahogy a szerepjátékosok hívják: a Nyarlathotep Maszkjai és a Horror az Orient Expresszen. Mindkettő hosszú hónapokra elegendő nyomozást és izgalmat ígér a játékosok számára egy tapasztalt, felkészült Őrző segítségével. A Call of Cthulhu szerepjátékot a Chaosium kiadó adja ki.

A Call of Cthulhu szerepjáték egyik variánsa volt, de önálló játékká vált a Delta Green, mely egy Kickstarter kampány keretében kap hamarosan új kiadást. Ebben a játékban a különféle katonai szervezetek és kormányhivatalok által létrehozott, a mítosz után nyomozó ügynököket játszanak a játékosok. Persze ne higyjük, hogy a szervezeti háttér, az anyagi és technikai támogatás olyan sokat számít, mert mint a többi lovecrafti játékban, itt is meghalnak általában a karakterek, legfeljebb nagyobb robbanás kíséretében.

A Trail of Cthulhu az 1930-as évekre fókuszál és sokkal filmszerűbb, a film noirból kölcsönzött eszközökkel teremti meg a hangulatot. A szabályrendszere egyszerűbb, jóval nagyobb szabadságot ad a játékosoknak, mint a Call of Cthulhu rendszere. A Pelgrane Press kiadó friss szemmel, új értelmezéseket kínálva nyúlt a lovecrafti horrorhoz, kiegészítőiben különféle izgalmas nyomozó történeteket kínálva az FBI kötelékében vagy épp a londoni antikváriusok különös társaságában.

Mindhárom szerepjátékban kódolva van, hogy a karakterek előbb-utóbb elbuknak. Ilyen a mítosz természete, de ha ezt a játékos el tudja fogadni, netán még élvezi is, ahogyan a karaktere szépen, fokozatosan becsavarodik, akkor kiváló szórakozást jelentenek. Annak az izgalmát, hogy egy rejtélyes kamrában egy naplót kinyitva falja a szemével a sorokat a játékos, kevés más játék adja vissza ilyen jól.

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...