Gótika és fantasy a metal zenében

A cikk eredetije a Kortárs Online-on jelent meg, ebből emeltünk át egy részt a szerző, Fejes János engedélyével.

Howard Philips Lovecraft mitológiája

A 20. századi science fiction és horrorirodalom megkerülhetetlen alakja a providence-i Howard Philips Lovecraft. Rövid élete (1890–1937) és karrierje ellenére irodalmi hagyatéka a mai napig kultusznak örvend, amely sajátos, csillagrendszereket átszelő horrorjára épül. Az általa „kozmikus indifferenciának” nevezett esztétikum alapja a világunkat átható olyan erők jelenléte, amelyek kora és mérete is eltörpíti az általunk emberi civilizációként ismert porszemet. A mélyűrből érkezett rémek, mint Cthulhu és Dagon, valamint az őket követő kultuszok számára az emberi élet csak egy szempillantás, amelyen könnyen és kíméletlenül gyalogolnak keresztül.

Hősei mind a kozmikus titkok súlya alatt rogynak meg, elveszítvén a harcot ép elméjükért. Külön érdekessége a lovecrafti életműnek, hogy az általa lefestett ősöreg lények egyike sem gonosz. Vérfagyasztó természetük és könnyed rombolásuk nem morális alapokon nyugszik, nem gonoszak, csupán csak mérhetetlenül közönyösek mindennel szemben, amely nem közelíti meg dimenzióikat. Ez az elképesztő távolság az egyszeri ember és a kozmosz lényei között a kaotikus dalszövegek számára igazi kincsesbánya, nem véletlen tehát, hogy kiemelt jelentőséget kap a metal legtöbb zsánerén belül.

Kezdésként két igazi túlélő zenekar egy-egy számáról emlékezünk meg. Az egyik leghíresebb, lovecrafti témákat idéző dal a Bay Area egyik alapcsapatától, a Metallicától származik 1984-ből, aRide the Lightning-lemezről. Bár ahogy említettem, a szám a leghíresebbek között van, ezzel együtt a kakukktojás szerepét is betölti. A The Call of Ktulu Lovecraft talán legismertebb munkáját (magyarul: Cthulhu hívása) dolgozza fel – dalszöveg nélkül. A majdnem kilencperces instrumentális tétel az egyik legősibb rémmel való találkozást idézi fel számunkra.

A másik igazi death metal kuriózum, a Morbid Angel 1991-es klasszikusáról, aBlessed are the Sickről származó Ancient Ones, amely a lovecrafti és a sumer–akkád mitológiából meríti az inspirációt, párhuzamot vonva az ókori Közel-Kelet népei által tisztelt istenek és a kozmikus indifferencia képviselői között.

Mélyebbre hatolva az undergroundban, a Brit-szigetek legsikeresebb extrém metal exportcikkétől, aCradle of Filthtől hallgatunk meg egy dalt, amely szintén Cthulhu alakját járja körül. A gothic extreme metal zászlóshajójaként is ismert ipswichi zenekar napjainkban vagy a feltétlen rajongás, vagy a végletes megvetés tárgya. Akárhogy is állunk hozzá a bandához, a gothic metal színtér fontos fekete foltjaként kell rájuk tekintenünk, akik ehhez mérten foglalkoznak különféle árnyas témákkal.

A második cikkben már bemutatott görög Septic Flesh/Septicflesh szintén kiemelt érdekesség: jó példája annak, ha egy, a kanonikus mitológiákkal foglalkozó zenekar a fantasy és sci-fi felé is fordul inspirációért. Ez számunkra azt is jelezheti, hogy a mítosz, legyen az ókori vagy kortárs, eszköz lehet a hasonszőrű zenekarok számára. Lovecraft’s Death című számuk néhány percben összegzi az egész szerzői életművet.

Az utolsó példánk még undergroundabb szintről származik. Az angol Electric Wizard alapvetően okkultista szövegvilága a The Dunwich Horror című novella feldolgozásával tiszteleg Lovecraft előtt.

A fentieken túl még hosszasan lehetne sorolni a példákat, olyan zenekarokat is kiemelve, akik teljes munkásságukat Lovecraft égisze alatt valósítják meg, most azonban a fantasy atyja, J. R. R. Tolkien munkái felé fordítjuk tekintetünket.

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Ugrás a tetejére