The Black Aether

Feltöltve: 2015/10/23
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

“Úgy történt, hogy az Erdők Ura, a … számra hét és kilenc volt, az ónixlépcsőn lefelé … (hód)olat Neki a Mélyben, Azathoth, Neki, akitől csodákat tanítottál ne(künk?) … az éjszaka szárnyán, az űrön túlra, a … Hozzá, akinek legifjabb gyermeke Yuggoth, aki magányosan járja útját a Fekete Éter peremén…”
H.P. Lovecraft – Suttogás a sötétben (1930)
Kornya Zsolt fordítása

A The Black Aether-t első sorban azért hoztuk létre, hogy kitöltsük azt az űrt, ami már régóta éktelenkedik a magyar Lovecraft kedvelő közösség feje felett, mert nincs olyan magyar oldal jelenleg, ami napi-heti szinten összefoglalná a napjainkban egyre inkább megsokszorozódó újdonságokat, minden olyan területen, ami egy kicsit is kötődik Lovecrafthoz vagy a Cthulhu mítoszhoz. Olyan platform sincs ahol az írók, festők, fejlesztők, tervezők bemutathatnátok új vagy régi alkotásaitokat, célzottan a témát kedvelőknek. Ez a két, talán legfontosabb érv vezérelt minket mikor úgy döntöttünk összehozzuk és összetartjuk a magyar Lovecraft közösséget. Na meg persze imádjuk Lovecraft műveit.

Nagyon sok terv szerepel a jegyzeteink közt, amik mind azt a célt szolgálják, hogy inspiráljanak és buzdítsanak arra, hogy minél többet írj, rajzolj, olvass, tervezz. Legyen kedved és bátorságod megmutatni, mire is vagy képes. Hiszünk abban és tudjuk, hogy a közösség pozitívan fog reagálni minden kezdeményezésedre és alkotásodra, véleményével, kritikájával pedig még jobbá tudja tenni a végeredményt. Az első tervünk egy hamarosan elinduló novella író pályázat, melynek pályaműveit szeretnénk megjelentetni először digitális, majd papír formátumban, és ezt szeretnénk rendszeressé is tenni. Szervezés alatt van a havi rendszerességgel készülő „Podcast” adásunk is, ahol kibeszéljük az aktuális híreket és újdonságokat, meghívott vendégeink pedig garantálják a változatos műsorokat. Ezeknek az adásoknak az elkészítésében Te is bármikor részt vehetsz. Kiadványok, pályázatok, interjúk, találkozók, beszámolók… nem fogsz unatkozni.

[kt_box opacity=”1″ padding_top=”10″ padding_bottom=”10″ padding_left=”10″ padding_right=”10″ background=”#d8d8d8″]Nem vagyunk sem írók, sem festőművészek vagy szobrász fenoménok, csupán egyszerű ám annál lelkesebb Lovecraft és mítosz kedvelő amatőrök. A honlap, a Facebook csoport és minden egyéb kiegészítő alkalmazás azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb réteggel ismertessük meg H.P. Lovecraft munkásságát és az abból kialakult Crthulhu mítoszt.[/kt_box]

Az oldal magazin formátumban fog működni, ez alatt azt értjük, hogy nem számolatlanul adjuk közre a naponta megjelenő töménytelen hírt – ezt a szerepet a Facebook oldal tölti be -, hanem megpróbáljuk kiválogatni azokat, amik érdekesek lehetnek számodra, felkutatjuk és utána járunk a forrásoknak, hogy minél pontosabb információt tudjunk közreadni. A friss hírek mellet nagy jelentőséggel bírnak a hosszabb cikkek, interjúk, beszámolók. Első sorban a magyar vonatkozású megjelenéseket, történéseket dolgozzuk fel, de természetesen megpróbálunk mindenkit elérni és szóra bírni az egész világon, aki bármilyen jellegű, Lovecrafthoz kapcsolódó dolgot hoz létre.

Természetes, hogy nem tudunk minden hírt feldolgozni, minden képregényt átlapozni, minden filmet megnézni, ezért nagyban számítunk arra, hogy megtisztelsz minket és a közösséget azzal, hogy hírt adsz egy Lovecrafthoz köthető eseményről, alkotásról. Buzdítunk és támogatunk abban, hogy küld el nekünk cikkeidet, írásaidat. Ha az akár egy fordulatos, izgalmas Call of Cthulhu szerepjáték alkalom volt és arról szeretnél beszámolni, azt is szívesen fogadjuk.

Bízunk benne, hogy elérjük célunkat és tudunk ösztönözni arra, hogy megoszd velünk alkotásaidat és véleményedet egyaránt.

u.i.: Miért lett az oldal neve The Black Aether? Mert rohadt jól hangzik!

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....